A SZENTHÁROMSÁG ISTEN DICSŐÍTÉSE
A Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap Útmutató vezérigéje: "Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsolt 103,2) A tíz meggyógyított leprás közül: "Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged." (Lk 17,15-19)
ISTEN DICSŐÍTÉSE (dicséret a vasárnapi istentisztelet liturgikus rendjében)
Dicsérünk és áldunk téged, imádunk, és hálát adunk neked a te nagy dicsőségedért, Úr Isten, mennyei Király, mindenható Atya Isten!
Úr Jézus Krisztus, valóságos Isten, az Atya Egyszülöttje, Isten Báránya, aki elveszed a világ bűnét, irgalmazz nekünk, aki elveszed a világ bűnét, hallgass meg minket, aki az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk!
Mert egyedül te vagy szent, egyedül te vagy az Úr, egyedül te vagy fenséges, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt, az Atya dicsőségében. Ámen.
Ének
1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!
2. Áldjad őt, mert az Úr mindent oly bölcsen intézett: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, sok bajban védett! Nagy irgalmát Naponként tölti reád, Áldását mindenütt érzed.
3. Áldjad őt, mert keze csodásan alkotott téged! Utadon elkísér, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd, Szárnyával takarva védett.
4. Áldjad őt, mert az Úr megáldja minden munkádat! Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd, mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat!
5. Áldjad az Úr nevét, őt áldja minden énbennem! Áldjad őt, lelkem, és róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed ő tenéked! őt áldjad örökké! Ámen.
EÉ 57 https://enekek.lutheran.hu/enek057.htm
TE DEUM LAUDAMUS
Isten téged dicsérünk,
téged Úrnak mi is vallunk,
Téged, örök Isten
minden földi állat dicsér.
Tenéked mennyei angyalok
és mennyei fejedelmek
Tenéked, cherubim és szerafim
mindenkoron énekelnek.
Szent Isten, Szent Úr,
Szent Úristen, dicső Király,
teljes mennyország és föld
felséges dicsőségeddel.
Téged apostolok társasággal dicsérnek.
Téged szent próféták vigassággal dicsérnek.
Téged kínvallott mártírok,
kik éretted meghaltak,
ez világ szerint
anyaszentegyház dicsér.
Felséges magasságnak ő Istenét
mi tisztelendő Urunk,
egyetlenegy Fiadat,
Szentlelked minket megvigasztaló.
Te Krisztus vagy, dicső Király.
Te vagy Atyaistennek örökséges Fia.
Te megváltásra emberséget felvenni
Máriának szent méhét nem útálád.
Te örök halált meggyőzvén
mennyei szent kapukat nekünk megnyitád,
Te ülsz Istennek jobbjára,
Atyának dicsőségében.
Hiszünk eljövendő bírónak,
téged azért Uram mi kérünk,
hogy minket segélj,
kiket szent véreddel megváltál.
Szenteid közé örök dicsőségben
minket számlálj.
Üdvözítsed te népedet Uram Isten
és megáldjad te maradékaidat.
És tarts meg minket
és el fel vigyél örök dicsőségbe.
Minden naponként Téged Úristen dicsérünk.
És Uram te nevedet örökké,
mindörökké dicsérjük.
Melytől Uram Isten minket őrizned
ez napon bűn nélkül.
Légy irgalmas Uram Isten bűnösöknek,
légy irgalmas nekünk!
Legyen te szent irgalmasságod mihozzánk,
mert minekünk te vagy oltalmunk.
Tebenned bízunk mi Úristen,
azért örökké mi élünk.
Ámen.
TE DEUM LAUDAMUS (Isten, téged dicsérünk…)
A Kr. u. IV. századra visszavezethető, kiemelkedő jelentőségű, himnikus jellegű, egyéni kialakítású, csoportos dicsérő ének. Zsoltár felépítésű ókeresztény költemény, amelynek szakaszaihoz különböző dallamok járultak. Elnevezése szokásos módon a szöveg kezdő sorára utal. Minden ünnepi szertartás (körmenetek, keresztelés, zsinatok), sőt társadalmi ünnepek alkalmával is felhangzott. Az ünnepi istentiszteletek ősi befejező himnusza volt.
Sűrű használatának köszönhető, hogy Nyugat-Európában már 1000 körül megjelentek nemzeti nyelvű fordításai, a késő középkortól pedig kottás feljegyzések mutatják anyanyelvi éneklését.
A Peer-kódexben (1526, Országos Széchenyi könyvtár) maradt fenn legkorábbi magyar változata. Ez arra utal, hogy magyar nyelvű éneklése már a 15. század végén szokásban volt. Egyes feljegyzések szerint orgonával kísérték, amelynek dallama nem maradt fenn. Erdélyben, Udvarhelyben ma is a gregorián dallammal és szöveggel éneklik.
Forrás
Schola Hungarica: Magyar Gregoriánum I. (Hungaroton Classic CD, 1994.) szövegkönyve, Rajeczky Benjámin.
www.magyarzenetortenet.hu/de/de01.html
