Felhívás bűnbánatra! Hívás megtérésre!

Luther Márton bűnvalló imádsága

Mindenható Isten! Én nyomorult, bűnös ember, megvallom előtted sok gonoszságomat és hiábavaló gondolatomat; sok szükségtelen szavamat, egész hitvány, vak életemet, s a magam iránt való nagy szeretetemet. Közel se voltam olyan istenes, mint amilyennek mutattam magamat. Inkább hallgattam szenvedélyeimre, mint a Szentlelked hűséges figyelmeztetéseire. Mindez utálatos előttem, és őszintén bánom bűneimet. Mivel kegyelmi időm még tart, téged kereslek; bocsásd meg, Jézus Krisztus! Biztosíts arról, hogy elnyerem a bűnbocsánatot, így meghalok önmagamnak és élhetek akaratod szerint.

Úr Istenem! Bennem egész bizonyosan nem lakik semmi jó, képességem a semmivel egyenlő, értelmem hibás, sőt sokszor értelmetlen. Kegyességem csupán számtalan szennyfolt, amit nem lehet a kirakatba tenni. Minden, ami bennem van, csak hitványságok gyűjteménye. És milyen sokra vittem, amikor nem találok magamban mást, csupán romlottságot.

Uram, íme ilyen vagyok én! Könyörgök neked, mezítelenítsd le gonosz természetemet, szülj újjá, tégy engem egészen mássá, tégy a te szabad, félelem nélküli, igaz gyermekeddé!

Szerető Uram, végy a gondjaidba, tégy engem benned valamivé! Ámen.

Forrás: https://www.garainyh.hu/wordtar2/Luther%20Marton%20irasai/Reformatori%20iratok/Luther%20Marton%20bunvallo%20imadsaga.rtf

A német Agenda igéi; elolvashatjuk a RÚF szerint az alábbi linkekre kattintva is!

Az ünnep vezérigéje: Péld 14,34

Zsoltár: Zsolt 130,1-8

Prófécia: Ézs 1,10-18

Epistola: Róm 2,1-11

Evangélium: Lk 13,(1-5)6-9

Ének: EÉ 429 és GyLK 710

Bűnbánati és imanap

 

ÜNNEPI ÚTRAVALÓ

 

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! (Zsolt 51,3)

Az egyházi esztendő utolsó előtti hetében a Szerda évtizedek óta (s a Fénysugarak c. Bibliaolvasó kalauz szerint is): Bűnbánati és imanap. Az ünnep jellege hasonló a böjt kezdetéhez, a hamvazó Szerdához. Változó időpontú ez a nap is, s az idén november 20-ra esik. Az Útmutatóban e napon felváltva csak ezeket az igéket olvashatjuk:

Dávid bűnbánati imájából (Zsolt 51) választottam a napi vezérigét, de a másik bűnbánati zsoltárból (Zsolt 130) is megtehettem volna: „A mélységből kiáltok hozzád, URam! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra!” Ézsaiás szerint az áldozat nem elég, meg kell térni, s általa az ÚR ezt mondja: „Ne hozzatok többé hazug áldozatot, nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést, vér tapad kezetekhez, ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra” (Ézs 1,10-17)

Jézus példázatában a terméketlen fügefának adott utolsó kegyelmi idő nemcsak Izrael népére vonatkozik! Urunk kétszer ismétli az ítélet szavait Pilátus vérengzéséről és a siloámi torony leomlásáról szóló hírek kapcsán: „Sőt – mondom nektek – , ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el.” (Lk 13,1-9) S útközben Jeruzsálem felé így tanított: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun. – És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.” (Lk 13,22-30)

Pál így figyelmeztet: „Mert Isten nem személyválogató. Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember! Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” (Rm 2,1-11)

Kedves Testvérem! Azt, hogy neked most miért kell bűnbánatot tartanod, és miből kell megtérned, azt csak Te tudhatod. De hogy kihez kell megtérned és imádkoznod, ebben segítséget nyújthat a finn agenda nagypénteki imádsága. Mondhatod egyes szám első személyben ezt a gyülekezeti könyörgést, és Aki ismeri a szívek gondolatait, meghallgatja őszinte szavaidat. Úgy legyen!

Imádkozzunk!

„Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, aki az Atya örökkévaló akaratából a mi Megváltónk lettél! Hálát adunk neked a te megfoghatatlan szerelmedért, amellyel minket, nyomorult bűnösöket szerettél, amikor megaláztad magad miérettünk és engedelmes voltál halálig, mégpedig a keresztfa haláláig. Hálát adunk neked azért, hogy betegségeinket te viselted és fájdalmainkat hordoztad. Te magadra vetted a büntetést, hogy nekünk békességünk legyen és mi a te sebeiddel meggyógyuljunk. Oh, Istennek Báránya, aki elveszed a világ bűneit! Szerelmed erejével távoztass a szívünkből minden hitetlenséget és kételkedést. Te minden megfáradtat és megterheltet magadhoz hívsz. A te igédben bizakodva jövünk minden bűnünkkel és könyörgünk: add a te szent véredet, amely érettünk hullott a kereszten, töröld el bűnünk adósságát s áraszd a te vigasztalásodat és békességedet a mi szorongatott szívünkbe. Oh, hűséges főpapunk, aki szabad utat nyitottál nékünk véred árán a szentélybe, add, hogy igaz szívvel és teljes hittel közeledjünk hozzád s tántoríthatatlanul megtartsuk hitünket és reménységünket. Add, hogy halálod ereje által mindennap meghaljunk a bűnnek. Áldj meg kegyelmeddel, hogy mint a te igazi tanítványaid, felvegyük keresztünket és kövessünk téged. Segíts minket, hogy téged örökre szívünkbe zárjunk és veled egyesülve, örökkön örökké hálát zenghessünk azokkal együtt, akik győztek a te véred által. Ámen.”

(Az imádság forrása a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség által kb. hatvan évvel ezelőtt kiadott PASSIÓ füzete, amelyet a jelenlegi Énekeskönyv megjelenéséig használt a gyülekezet a Nagyhéten.)          

Összeállította: G. A. (2003.)

 80. BŰNNEK TENGERÉBEN

1. Bűnnek tengerében voltam
Elmerülve teljesen,
Szörnyű helyzetemről ottan
Nem tudtam én semmit sem.
Ó, de Jézus látott engem,
Értem mennyből földre jött;
Megkeresett a mélységben,
Mindörökké áldom Őt!

2. Senki nem tudott segítni
Lelkem szánalmas sorsán,
Körülvettek bűn örvényi,
És az átok várt reám.
Ámde Jézus látott engem,
Értem mennyből földre jött;
Megkeresett a mélységben,
Mindörökké áldom Őt!

3. Jézus írta fel a mennyben
Élet-könyvbe a nevem.
Bűntől megtisztítja lelkem,
Üdvösséget ad nekem.
Drága Jézus látott engem,
Értem mennyből földre jött;
Megkeresett a mélységben,
Mindörökké áldom Őt!

4. Uram Jézus, Te vagy nékem
Szabadítóm, mindenem!
Nagy kegyelmed ha szemlélem,
Hálát zengek szívemben:
Drága Jézus látott engem,
Értem mennyből földre jött;
Megkeresett a mélységben,
Mindörökké áldom Őt!

Szöveg: Rouse, L. M.

Forrás: https://ekealapitvany.hu/enekeskonyv/index.html

https://ekealapitvany.hu/enekeskonyv/080.html

EKE Énekeskönyv 80. Bűnnek tengerében

        

A Szentháromság ünnepe utáni utolsó előtti vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat." (2Kor 5,10) A Níceai Hitvallásban valljuk: Jézus Krisztus "újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége"

AZ ÚJSZÖVETSÉGI SZENTÍRÁS 24 LEGFONTOSABB KIJELENTÉSE

 –  AZ ÚR ISTEN ÍTÉLETÉRŐL

(a RÚF szerint, a bibliai könyvek sorrendjében idézve) 

* „Sőt mondom nektek, hogy Sodoma földjének könnyebb lesz az ítélet napján, mint neked.” (Mt 11,24) * „De mondom nektek, hogy minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.” (Mt 12,36) * „hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás prófétált: Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akiben gyönyörködöm! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek.” (Mt 12,17-18) * „akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.” (Lk 20,47) * „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.” (Jn 3,18-19) * „Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.” (Jn 5,22-23) * „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) * „akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel. Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.” (Jn 5,29-30) * „Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond.” (Jn 8,50) * „Jézus pedig ezt mondta: Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” (Jn 9,39) * „Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,31) * „Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat ítéled el, hiszen ugyanazokat teszed, miközben ítélkezel. Azt pedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket tesznek. Azt gondolod, te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott magad is ugyanazokat cselekszed, hogy te megmenekülhetsz az Isten ítéletétől?” (Róm 2,1-3) * „Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak, mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.” (Róm 8,1-2) * „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és mily kikutathatatlanok az ő útjai!” (Róm 11,33) * „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik,” (Zsid 9,27) * „Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.” (Zsid 10,26-27) * „Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.” (Jak 2,13) * „Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának?” (1Pt 4,17) * „Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.” (2Pt 2,9) * „Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.” (1Jn 4,17) * „Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.” (Jel 11,18) * „És láttam, hogy egy másik angyal repül fenn az égen: az örök evangélium volt nála, hogy hirdesse azoknak, akik a földön laknak, minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” (Jel 14,6-7) * „ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.” (Jel 15,4) * „Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét. Még egyszer mondták: Halleluja, felszáll a füstje is örökkön-örökké!” (Jel 19,1-3)

            Az Ószövetség evangélistája; „ráadásként” ezt az örömhírt adja tudtunkra:

* „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, készen áll arra, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (Ézs 30,18) - S ez a mi reménységünk is!

Összeállította: G. A.

Michelangelo: Az utolsó ítélet (Sixtus kápolna)

Reformátorunk névünnepén néhány gondolatát idézzük ide; Márton testvér ma is, minket is tanít...

Dr. Luther Márton bátorító gondolatai a hit nagy művészetéről

Jegyezd meg, hogy ez a hit nagy művészete és bölcsessége: a szükségben nem futkos ide-oda, nem beszéli tele mindenki fülét panaszával, nem lázad, mondván: „miért bánik Isten így velem?” Nem is kételkedik Istenben, aki ilyen nehéz helyzetbe hozta, hanem tud mindezek fölé emelkedni. Meglátja Isten atyai szívét, és mer őszintén kiáltani ahhoz, aki sújtja. Ez minden művészetnél nagyobb művészet, és egyedül a Szent Lélek munkája bennünk.

Ezért hát: meg kell tanulnod kiáltani! Nem magadba roskadva ülni, a fejedet lógatni és rázni, és saját gondolataid körül forogva a bensődet rágni, aggodalmaskodni és kiutat keresgélni, hanem rajta! Indulj, te elernyedt kópé! Borulj térdre! Emeld kezedet és szemedet az égre! Kezdj egy zsoltárba, vagy a Miatyánkba, aztán mondd el Istennek, mi nyomja a szívedet, ha kell, sírva, de Őt hívva segítségül! Isten vágyik arra, sőt akarja, hogy kitárd előtte minden szükségedet! Nem szabad, hogy magad cipeld a terhedet és összeroskadj alatta!

Isten akarja, hogy túl gyenge légy ahhoz, hogy terheidet hordozni tudd és nehézségeiden győzedelmeskedj, azért, hogy megtanuld, hogy Őbenne légy erős, és Őt dicsőítsed a Tőle kapott erőért.

Luther Márton bűnvalló imádsága

Mindenható Isten! Én nyomorult, bűnös ember, megvallom előtted sok gonoszságomat és hiábavaló gondolatomat; sok szükségtelen szavamat, egész hitvány, vak életemet, s a magam iránt való nagy szeretetemet. Közel se voltam olyan istenes, mint amilyennek mutattam magamat. Inkább hallgattam szenvedélyeimre, mint a Szentlelked hűséges figyelmeztetéseire. Mindez utálatos előttem, és őszintén bánom bűneimet. Mivel kegyelmi időm még tart, téged kereslek; bocsásd meg, Jézus Krisztus! Biztosíts arról, hogy elnyerem a bűnbocsánatot, így meghalok önmagamnak és élhetek akaratod szerint.

Úr Istenem! Bennem egész bizonyosan nem lakik semmi jó, képességem a semmivel egyenlő, értelmem hibás, sőt sokszor értelmetlen. Kegyességem csupán számtalan szennyfolt, amit nem lehet a kirakatba tenni. Minden, ami bennem van, csak hitványságok gyűjteménye. És milyen sokra vittem, amikor nem találok magamban mást, csupán romlottságot.

Uram, íme ilyen vagyok én! Könyörgök neked, mezítelenítsd le gonosz természetemet, szülj újjá, tégy engem egészen mássá, tégy a te szabad, félelem nélküli, igaz gyermekeddé!

Szerető Uram, végy a gondjaidba, tégy engem benned valamivé! Ámen.

AZ ELEVEELRENDELÉSRŐL

 

Ha az eleveelrendelés tanítása felől gondolkodom, amely szerint Isten egyeseket eleve a kárhozatra, másokat az üdvösségre rendelt, mindent elfelejtek Krisztusról és Istenről és bizony odáig jutok, hogy Isten gonosztevő… Ha az eleveelrendelésről gondolkodunk, elfelejtkezünk Istenről. Elhallgat a „laudate” (dicsérjétek az Urat) és felhangzik a „blasfemate” (káromoljátok)! Az egészséges emberi észnek és a természetes értelemnek az a legnagyobb botránykő, hogy Isten saját önkényes akaratából az embert cserben hagyja, megátalkodottá teszi, kárhozatba taszítja, mintha örömét lelné a nyomorultul elkárhozottaknak ily nagy bűneiben és örök gyötrelmében. Méghozzá az az Isten tenne így, akinek nagy irgalmát és jóságát stb. mindenütt hirdetik. Igazságtalannak, kegyetlennek, elviselhetetlennek tűnik fel, hogy így gondolkozzék valaki Isten felől. Ezen már sok nagy ember megütközött a hosszú századok folyamán.

S kit ne zaklatna fel? Magam is nem egyszer lelkem legmélyéig felháborodtam, egészen a kétségbeesés szakadékáig jutottam, úgyannyira, hogy azt kívántam, bárcsak sohase teremtettem volna embernek. Ez akkor volt, amikor még nem tudtam, mennyire üdvös ez a kétségbeesés és milyen közel van a kegyelemhez. 

Küzdelmeimben egy ágostonos barát a következővel vigasztalt: Aki az eleveelrendelés felől gondolkodik és emellett nem veszi tekintetbe Krisztust bölcsőjétől kezdve, amint szemünk elé lép, az olyan embernek hamarosan és kikerülhetetlenül kétségbe kell esnie.

Staupitz sokszor tanácsolta ezt: „Ha az eleveelrendelésről van kedved vitatkozni -  mondá -, ezt Krisztus sebeinél kezdd el s azonnal megszűnik minden vita az eleveelrendelés felől.” 

Akik Istent igazán szeretik gyermeki szeretettel és szívbeli tiszta vonzódással, azokban ez nem természettől van meg, hanem egyedül a Szentlélek hatása következtében… Az ilyenek önként alkalmazkodnak Isten minden egyes akaratához, még ha a poklot és az örök halált mérné is rájuk, ha éppen ezt akarná Isten. Csak teljességgel legyen meg az ő akarata. Ennyire nem keresik saját érdeküket. De amennyire fenntartás nélkül alkalmazkodnak Isten akaratához, éppen annyira lehetetlenség, hogy a kárhozatban maradjanak. Kizárt dolog ugyanis, hogy Istenen kívül maradjon, aki magát egészen átadja az ő akaratának. Most már az ember is azt akarja, amit Isten. Így nyeri el Isten jótetszését. Ha pedig megnyerte Isten jótetszését, akkor szereti őt Isten. Ha pedig szereti őt Isten, akkor megmenekült a kárhozattól. Így oldódnak meg a léleknek az eleveelrendeléssel kapcsolatos bajai. 

(Az idézetek forrása: Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról, 3. kiadás; 68-70. és 79-80. oldalak. Válogatta: G. A.) 

KETTŐS PREDESZTINÁCIÓ (=eleveelrendelés)

Háttér információk Pintér Károly: Predesztináció c. jegyzetéből (EKE Bibliaiskola – Teológiai alapismeretek, 2003.)

Az üdvösségre való kiválasztásunkat, és elhívásunkat minden keresztyén egyház tanítja és vallja. Az igazi izgalmat és feszültséget, ennek kálvini értelmezése jelenti; Kálvin János ugyanis a kettős predesztinációt tanítja. Igen világosan, szinte definitív módon fogalmazza ezt meg – fő művében – az „Institutio”-ban: „Eleve elrendelésnek hívjuk Istennek azt az örök elhatározását, mellyel önmagában elhatározta, hogy mi legyen minden egyes ember sorsa. Mert nem egyforma feltétellel teremtetnek mindenek, hanem egyeseknek örök életet, másoknak örök kárhozatot rendelt el Isten kezdettől fogva. Így tehát, aszerint, hogy ki-ki egyik vagy másik célra rendeltetett-e, azt mondjuk, hogy az életre, vagy a halálra van elrendelve”.  (i.m. 165-166. o.) Luther valami szent egyoldalúsággal, Istennek az üdvösségre való kiválasztását hirdeti.

.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3,16)
.

AKI VÁLASZOL: LUTHER MÁRTON Hogyan szemléljük Krisztus szent szenvedését? (részletek)  Krisztus szenvedése rémületbe ejt Némelyek úgy szemlélik Krisztus szenvedését, hogy az haragra gerjeszti őket a zsidók ellen. Ez aligha nevezhető a Krisztus szenvedése szemlélésének. Ez sokkal inkább Júdás és a zsidók gonoszságának szemlélése. Vannak, akik részvéttel tekintenek Krisztusra. Sajnálják és megsiratják, mint egy ártatlan embert. Akár csak az asszonyok, akik Jeruzsálemből követték Krisztust, akiket ő meg is intett: magukat kell siratniuk és gyermekeiket. (…) Mert mit segít az rajtad, hogy Isten Isten, ha számodra nem Isten? A Krisztus szenvedését akkor szemléljük helyesen, ha ráfigyelve megrémülünk és lelkiismeretünk kétségbe ejt. (…) Mi történik majd a bűnösökkel, ha szeretett Fiát így sújtja? A bűnösök ítélete kimondhatatlanul és elviselhetetlenül súlyos kell hogy legyen, ha egy ilyen nagy és fenséges személynek, Isten Fiának kell szembeszállnia vele, sőt szenvednie és meghalnia miatta. Mélyen vésd az emlékezetedbe és soha ne kételkedj benne, hogy te vagy az, aki Krisztust így megkínozza. Bizonyosan a te bűneid tették ezt vele! (…) Ezért, amikor a Krisztus kezét átfúró szögeket látod, hidd bizonyossággal, hogy az a te műved. Nézz a töviskoronájára, és hidd, hogy a tövisek a te gonosz gondolataid. Azután fontold meg, hogy ahol Krisztust egy tövis szúrja, ott százezernél is sokkal több tövisnek kellene téged szúrnia. Örökké kellene így és még sokkal erősebben gyötörniük. A Krisztus szenvedésének legfőbb haszna ugyanis abban mutatkozik meg, hogy önismeretre juttat. Elborzaszt önmagadtól és összetör. Ha ezt még nem élted át, akkor a Krisztus szenvedése még nincs a javadra. Mert a Krisztus szenvedése – a maga természeténél fogva – nem munkálhat mást, min hogy Krisztushoz tesz hasonlóvá minket, hogy amint bűneink Krisztust testében és lelkében iszonyúan meggyötörték, ugyanúgy gyötörjenek bennünket is lelkiismeretünkben. Ha annyira keménynek és száraznak bizonyulsz, hogy Krisztus szenvedése nem rémít meg és nem juttat el önismeretre, akkor félned kell. (…) Kérjed hát Istent, hogy lágyítsa meg a szívedet és engedje meg, hogy a Krisztus szenvedésén való elmélkedés gyümölcseiben részesülj. Isten kegyelmét kell keresned és kérned, hogy az ő kegyelme által érd ezt el, és ne a magad erejéből. Krisztus szenvedése megvigasztal             Mindeddig a nagyhétben jártunk és nagypénteket ünnepeltük. Most érkezünk húsvéthoz és Krisztus feltámadásához. Vigyázz, hogy ne tégy úgy, mint azok a bolondok, akik engedik, hogy bűneik szívükben mardossák és emésszék őket, miközben arra törekednek, hogy jócselekedeteik által vagy az elégtételek utáni futkosással, illetve a bűnbocsánat hajszolása révén bűntelenné váljanak, holott ez lehetetlen.             Te azonban vesd most már bűneidet magadról Krisztusra úgy, hogy erősen hidd: az ő sebei és szenvedései a te bűneid, és ő azokat hordozva megfizet értük, mert ”Isten minden bűnünket őrá vetette.” (Ézs 53,6). “Bűneinket maga vitte fel testében a keresztfára.” (1Pt 2,24). És “Isten őt tette bűnné értünk, hogy mi általa megigazultak legyünk.” (2Kor 5,21).             Azután emelkedj Krisztus szívén át egészen az Isten szívéig! Értsd meg, hogy Krisztus nem szerethetne téged, ha Isten nem akarná ezt örök szeretetével. Értsd meg, hogy Krisztus csupán Istennek engedelmeskedik, amikor téged így szeret. Így találhatsz rá az Isten jóságos atyai szívére, és – miként Krisztus mondja –, Krisztus által az Atya vonz magához téged. Így érted meg végül Krisztus mondását (Jn 3,16): “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…”. Ez nem mást jelent, mint hogy akkor jutunk el Isten helyes ismeretére, ha nem hatalma és bölcsessége felől közelítjük meg – hiszen ez rettenetes –, hanem jósága és szeretete felől. Ekkor szilárdulhat meg a hit és a bizalom, ekkor születünk újjá Istenben.             Amikor így megerősödött a szíved Krisztusban, és már nem a gyötrelmes büntetéstől való félelem miatt, hanem szívedből gyűlölöd a bűnt, akkor Krisztus szenvedése egész életed példájává is lesz. (…) Gondoljuk meg, hogy a Krisztus szenvedését mi magunk is hatékony fegyverként forgathatjuk a bűn kísértése elleni küzdelmünkben!              Lásd, így tudunk minden bűnös szenvedély és rossz szokás ellen erőt és vigasztalást találni Krisztusban. A Krisztus szenvedésének helyes szemlélete így Krisztus szenvedésének gyümölcseiben részesít.             Keresztyénnek is csak azok nevezhetők joggal, akiket Krisztus neve és élete megragadott és bevont az ő életébe, miként Pál mondja: “Akik Krisztuséi, azok Krisztussal együtt megfeszítették testüket, annak minden kívánságával együtt.” (Gal 5,24). Mert Krisztus szenvedését nem szavakkal és nem jelképesen, hanem valóságosan kell átélni. Így figyelmeztet minket az ige: “Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” (Zsid 12,3), és “Amint Krisztus testben szenvedett, úgy kell annak megfontolásával felkészítenetek és megrősítenetek.” (1Pt 4,1).             A Krisztus szenvedésének ez a szemlélete ma már (1519-ben!) nem divatos, sőt igen ritka, pedig Péter és Pál levelei tele vannak vele. Mi mégis egyedül az apostoli levelek alapján (…) fontoltuk meg a Krisztus szenvedését, annak lényegét emelve ki. (Olvasd végül a 304. énekünk 2. és 3. versét. Luther ezzel zárta elmélkedését.) (Az idézetek forrása: Magyar Luther Füzetek 6. – Magyarországi Luther Szövetség – 1997.) Válogatta: G. A.

   

541 éve született reformátorunk

 

A FIATAL LUTHER VALLOMÁSAI A SZENTÍRÁSRÓL

 

1483. november 10-én született Luther Márton Eislebenben, ahol másnap, november 11-én, Márton napján keresztelték meg. Ez évben saját szavainak a felidézésével gondoljunk reformátorunkra, aki már fiatal korában is nagy vágyakozással olvasta a Szentírás üzenetét. Ez volt az alapja és a kezdete annak a folyamatnak, amely során 1517. október 31-én, a wittenbergi vártemplom kapujára kiszegezte 95 tételét. Tudjuk, hogy ezekben a hittételekben azt a bibliai igazságot hirdette, hogy a bűnbocsánat egyedül Istennek kegyelmi ajándéka. Így kezdődött a reformáció…

Ifjúkoromban, az 1500-as évek elején senki sem olvasta a Szentírást, úgyhogy mindenki előtt ismeretlen volt. A prófétákat se nem ismerték, se nem értették. Például én húszesztendős voltam már, de Bibliát még nem is láttam. Abban a hitben éltem, hogy a vasárnapi prédikációs könyvekben megírt szentírási részeken kívül nem is létezik evangélium és epistola. Egyszer aztán a könyvtárban találtam egy Bibliát…

Az erfurti egyetem könyvtárában láttam először a Szentírást. Olvasni kezdtem Sámuel könyvénél, de megszólalt a csengő s előadásra kellett mennem. Nagy kedvem lett volna elolvasni az egész könyvet, de akkor nem volt rá alkalmam.          

Amikor diákkoromban a Biblia kezembe került, Sámuel anyjának történetét olvastam. Nagyon tetszett a könyv s arra gondoltam, milyen boldog leszek, ha valamikor nekem is lesz ilyen könyvem.

            Amikor szerzetbe léptem és mindent elhagytam, kétségbeesve önmagam felől, a Szentírást óhajtottam. Itt a szerzetesek egy vörös bőrbe kötött Bibliát adtak a kezembe. Hamarosan annyira otthonossá lettem benne, hogy tudtam lapról lapra hol mi van és ha egy mondást idéztek, azonnal tudtam az első pillanatban, hogy hol van megírva… Nem is tetszett nekem akkor semmiféle más tanulmány, mint a szentírási tudományok. Borzasztó undorral tanultam a fizikát, közben pedig égett a lelkem, hogy mikor térhetek vissza a Bibliához.

Erfurtban szorgalmasan olvastam a Szentírást. Egy-egy nagyfontosságú ige uralkodott néha egész napon át minden gondolatom felett. Főképp a fontosabb prófétáknál vannak olyan igék – jóllehet nem értettem még őket – , melyekre még ma is emlékszem. Ilyen például Ezékielnél: „Nem gyönyörködöm a hitetlen halálában.” (33,11)

Később természetesen, amikor azt olvastam, hogy az igaz ember hitből él (Róm. 1,17) és emellett még Augustinus iratait is átnéztem, egyszerre megörvendeztem. Amikor felismertem, hogy Isten igazsága nem más, mint könyörületesség, mellyel minket igazaknak számít, ebben kaptam meg a segítséget.

„Igaz” és „Isten igazsága” ezek az igék villámcsapásként hatottak lelkiismeretemre. Megborzadtam, amikor hallottam őket. Ha Isten igazságos, akkor büntetnie kell. De amint egyszer ebben a toronyszobácskában tépelődtem ezek fölött az igék fölött: „Az igaz ember hitből él” (Róm. 1,17) és „Isten igazsága”, Isten kegyelméből ezt gondoltam: Ha nekünk, mint igazaknak, hitből kell élnünk, és ha Isten igazsága minden hívőnek üdvösségére van, akkor az nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága. Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá előttem a Szentlélek.

Most kezdtem megérteni, hogy ennek az igének: az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki, az az értelme, hogy ti. ez az igazság elfogadott (passiv) igazság, mellyel minket a kegyelmes Isten igazzá tesz a hit által, amint megíratott: „Az igaz ember hitből él.”.

Ekkor úgy éreztem, mintha teljesen újjászülettem volna s mintha tárt kapukon át magába az Édenkertbe léptem volna be. Erre előttem az egész Szentírás más értelmet nyert. 

(Az idézetek forrása: Virág Jenő: DR. LUTHER MÁRTON ÖNMAGÁRÓL,  3. kiadás;

26, 27, 34, 42, 71, 72, 74. oldalak)                                                                   Válogatta: G. A.

Reformátorunk élettörténete a következő link 7. oldalától olvasható:

https://www.garainyh.hu/luther/00__3-5-7-18.php

A Szentháromság ünnepe utáni, utolsó előttit megelőző vasárnap ÚJ Útmutató vezérigéje ez: "Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." (Mt 5,9) Ám csak az tud mások között békességet munkálni, aki már békességre lelt Istennel és így az ő gyermekévé lett! Ezért a fő kérdés ez:

HOGYAN TALÁLHATUNK BÉKESSÉGET ISTENNEL? 

A Biblia üzenete négy egyszerű pontban összegezhető: 

1. Bűneink miatt el vagyunk választva az élő és igaz Istentől

„Mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének.” (Róm 3,23)

„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban a mi Urunkban.” (Róm 6,23) 

2. Nem menthetjük meg magunkat

„Mert a törvény cselekedeteiből nem fog megigazulni egyetlen halandó sem őelőtte, hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik.” (Róm 3,20)

„Nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket.” (Tit 3,5) 

3. Isten megoldása a mi bűnproblémánkra Jézus Krisztus váltsághalála

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket.” (1Pt 3,18a) 

4. Hit által be kell fogadnunk Jézust az életünkbe, hogy megbocsátassanak a bűneink, és örök életünk lehessen

„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (Jn 1,12)

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és a szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” (Róm 10,9) 

Ha ezek az Isten Szavából való igazságok megérintették a szívedet, akár most rögtön válaszolhatsz, kérve őt, hogy bocsássa meg bűneidet és adjon új életet Krisztusban. Ez az egyszerű ima talán útmutató lehet a Jézus Krisztusba vetett hited kifejezésére. 

Imádság

Mindenható és irgalmas Isten, megértettem, hogy vétkeztem ellened cselekedeteimmel, szavaimmal és gondolataimmal. Tudom, hogy magamtól nem tudok megfelelni neked, és nem válthatom meg magamat. Ezért köszönöm, hogy elküldted a Fiadat, Jézust, hogy helyettem bűnhődjön, és az életét adja értem. Kérlek, bocsásd meg minden bűnömet, adj új és örök életet! Jézusban bízom, aki meghalt helyettem, de hiszem, hogy feltámadt a halálból, és él. Az ő nevében kérlek, ámen. 

Forrás: Apológia Kutatóközpont Budapest, egyik traktátusa. www.apologia.hu

Reményik Sándor 88 éve írt verse:

Békesség Istentől

 

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív,
Amíg ver, mindörökre nyugtalan.
De mindörökké nyughatatlanul,
Istentől mégis Békessége van.
Nyugalma nincs, de Békessége van.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar,
Örök hullámzás a víz felszíne.
De lent a mélyben háborítlanul
Pihen a tenger s az ember szíve,
Hadd hullámozzék a víz felszíne.
Békesség Istentől.

Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - s ez a
Nyugtalanság, mint a járvány, ragad.
Te sugarazd szét békességedet
És szóval, kézfogással másnak add.
Az Isten Békessége is ragad.
Békesség Istentől.

Reggel mondd, délben mondd és este mondd
A Feltámadott első, szép szavát.
És ragyogóbbá lesz a reggeled
És csillaghímesebb az éjszakád.
És békességesebb az éjszakád.
Békesség Istentől.

Békesség Istentől: mi így köszönjünk,
Hogy köszöntésünkben lélek legyen -
Vihartépett fák - ágainkon mégis
Vadgalamb búg és Békesség terem.
Békesség: köszöntésünk ez legyen.
Békesség Istentől.

1935 február 5

 "Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat." (Zsid 12,14)

 

 Ajánlott olvasmány: https://zope.lutheran.hu/ujsagok/evelet/archivum/2006/18/045

 Összeállította: G. A. (garainyh.hu)

 

A Szentháromság ünnepe után 23. vasárnap vezérigéje:

"Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom."  (1Tim 6,15-16) (Megjegyzés: legutóbb 2018. 11. 04-én volt 23. vasárnap az evangélikus egyházi esztendőben!)

S az istentisztelet bevezető igéjének (új) keretverse: "Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más!"  (5Móz 4,39) Hisszük és valljuk: „A Bárány, uraknak Ura és királyoknak Királya; és …” (Jel 17,14b)!

 

A HALOTTAK EMLÉKEZETE – AZ ÚJSZÖVETSÉGI SZENTÍRÁS 112 IGÉJÉBEN 

A HALOTT és HALOTTAK, valamint a HOLT és HOLTAK szavak előfordulásai, ragozott alakban is a RÚF szerint a Biblia könyvei sorrendjében. Vedd és olvasd ezeket az igeverseket!   

      „Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr…” (Ézs 40,28)

      „A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Mózes imádsága: Zsolt 90,3.10.12)  

Mt 8,22; 10,8; 11,5; 14,2; 14,12; 17,9; 22,31; 22,32; 27,58; 27,59; 27,64; 28,4; 28,7; * Mk 6,29; 9,9; 9,10; 9,26; 12,26; 12,27; 15,43; 15,45; 16,1; * Lk 7,12; 7,15; 7,22; 9,60; 16,30; 16,31; 20,35; 20,37; 20,38; 24,5; 24,46; * Jn 5,21; 5,25; 11,44; 12,1; 12,9; 19,31; 19,33; 19,38; 19,40; 20,9; 20,12; 21,14; * ApCsel 2,27; 2,31; 9,40; 10,42; 14,19; 17,32; 20,9; 23,6; 24,21; 26,8; 26,23; 28,6; * Róm 1,4; 4,17; 4,19; 4,24; 6,9; 7,4; 8,10; 8,11; 14,9; * 1Kor 15,12; 15,13; 15,15; 15,16; 15,20; 15,21; 15,29; 15,32; 15,35; 15,42; 15,52; * 2Kor 1,9; * Gal 1,1; * Ef 2,1; 2,5; * Fil 3,11; * Kol 1,18; 2,12; 2,13; * 1Thessz 1,10; * 1Tim 5,6; * 2Tim 2,8; 4,1; * Zsid 6,2; 11,4; 11,19; 11,35; 13,20; * Jak 2,26; * 1Pt 1,3; 1,21; 4,5; 4,6; * Júd 1,9; * Jel 1,5; 1,17; 1,18; 2,8; 3,1; 11,8; 11,9; 11,18; 14,13; 20,5; 20,12; 20,13. *

Összeállította: G. A.

 

Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm

 

Napsugarak zugása, amit hallok,

Számban nevednek jó ize van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:

Te voltál mindig mindenben minden

Boldog szimatolásaimban,

Gyöngéd simogatásaimben

S éles, szomoru nézéseimben.

Ma köszönöm, hogy te voltál ott,

Hol éreztem az életemet

S hol dőltek, épültek az oltárok.

Köszönöm az én értem vetett ágyat,

Köszönöm neked az első sirást,

Köszönöm tört szivü édes anyámat,

Fiatalságomat és büneimet,

Köszönöm a kétséget, a hitet,

A csókot és a betegséget.

Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek

Másnak, csupán néked, mindenért néked.

Napsugarak zugása, amit hallok,

Számban nevednek jó ize van,

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, istenem, istenem,

Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,

Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm

S hogy te leszel a halál, köszönöm.

 Az ÚR Jézus mondja: "Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él." (Lk 20,38)

Kivel töltöd az örökkévalóságot?

 

Az örökélet e fő kérdése: egyedül hitkérdés! Emberi oldalról a hit a kizárólagos feltétele az üdvösségnek, s Isten részéről pedig az ő kegyelme, irgalmas szeretete. De nem minden hit üdvözítő, csak a teljes Szentírás Istenébe vetett feltétlen bizalom vezet el az örök életre! Idei útmutató vezérigénkben ezt Jézus Urunk így mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (Jn 14,1)! S megígéri követőinek; a christianusoknak ezt: helyet készít nekik Isten országában, hogy örökre vele legyenek.  Az örökkévalóság ünnepén, ezért ez évben a szeretet apostola bizonyságtételei alapján tekintsük át a mindenható, Szentháromság örök Isten, örök életről adott legfontosabb kijelentéseit!

Reformátorunk szerint; a keresztyén ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. S ez az örökkévalóság lényege; amikor és ahol, Isten lesz minden, mindenben! Ám, aki az ő gyermeke, már most, hit által, részese ennek a szeretetközösségnek, mert az Úr Krisztus él benne!

Jézus is kijelentette, hogy aki hisz őbenne, annak életében elkezdődött az örökkévalóság. Isten parancsolata örök élet, s mert Jézus egylényegű az Atyával, azt hirdeti, amit Atyja mondott neki.

De hogyan kezdődik el bennünk az örökkévaló élet? Az ige és a Lélek által történő újjászületést a mindenható Isten végzi el mindazokban, kik hittel befogadták az ő cselekvést, történést, létezést munkáló örök igéjét, s aranyevangéliumát a maguk számára érvényesnek tekintik! S az élő krisztushit következménye; Isten halálos ítéletének elkerülése a nagy fehér trón előtt; mivel az élet könyvében már szerepelnek a Bárány vérén megváltottak nevei.

A minden téren és időn túl létező örökkévalóságot emberi képességeinkkel elképzelni sem tudjuk, ezért elégedjünk meg azzal, amit Isten jónak látott kijelenteni erről a Szentírásban! Ha őt a mi teremtő és gondviselő Atyánknak valljuk, akkor el tudjuk fogadni, hogy amit emberi szem nem látott, fül nem hallott, szív nem sejtett; azt készítette el az Úristen az őt szeretőknek. Minden emberi értelmet felülmúló, kegyelmes szeretete erősítésül e földön: élő vizet, mennyei táplálékot ad és megvilágosítja számunkra az Írásokat, amelyek Jézusról tesznek bizonyságot. S aki eszi az Úr testét és issza az ő vérét, örökké élni fog általa.

S bátorításul, örök jelen időben fogalmazza meg János evangéliumában, hét képben és hét általános kijelentésben Jézus: Én vagyok! Így nem lehet semmi kétségünk, aki a Fiúban hisz, az, az Atyában hisz, aki Mózesnek így nyilatkoztatta ki önmagát: Vagyok, aki vagyok. (Luther bibliafordításában: „Ich werde sein, der ich sein werde.” – „Én leszek, aki leszek.”)

Az örök Vagyok – aki számára nincs idő, sem tér, s országa az örök jelen, mindenütt jelenlévő birodalma –, hatalmat adott Fiának, hogy örök életet ajándékozzon mindazoknak, akik ismerik őt, azaz benső közösségük van vele. Ám csak a belé vetett hit által juthatunk élő kapcsolatba megváltó Urunkkal, aki egyedüli út az Atyához.

És a szemtanú evangélista, nem is mondhat többet és nem tehet teljesebb bizonyságtételt; minthogy hirdeti nekünk a Jézusban megjelent örök életet. S aki hit által már őbenne él, annak számára megdönthetetlen bizonyossággá lett a szeretet apostolának e tanúságtétele: az örökkön-örökké élő Úr Jézus Krisztus az igaz Isten és az örök élet! Ő örök szeretettel szeret téged is, és azt szeretné, hogy vele töltsd az örökkévalóságot!

Garai András   2010.    

   

 "Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él." (Lk 20,38)

Csak innen érhető el: https://www.garainyh.hu/luther/hazikincstar.htm

Reformáció ünnepén tekintsük át rövid életrajzát és Vitatkozását ebből a könyvből:

https://www.garainyh.hu/hazikincstar/adami/eletrajz/eletrajz.html

https://www.garainyh.hu/hazikincstar/95tetel/95tetel.html

A könyvben lévő képek: https://www.garainyh.hu/hazikincstar/kepek/kepek.html

A könyv teljes anyaga letölthető innen: https://garainyh.hu/luther/Luther.exe

A Reformáció 507. évében:   https://www.garainyh.hu/luther/hazikincstar.htm

Legyen LUTHER MÁRTON mindenkié! 

Reformáció ünnepének Útmutató vezérigéje: "Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus." (1Kor 3,11)

LUTHER A HITRŐL

Később természetesen, amikor azt olvastam, hogy az igaz ember hitből él (Róm. 1,17) és emellett még Augustinus iratait is átnéztem, egyszerre megörvendeztem. Amikor felismertem, hogy Isten igazsága nem más, mint könyörületesség, mellyel minket igazaknak számít, ebben kaptam meg a segítséget.

„Igaz” és „Isten igazsága” ezek az igék villámcsapásként hatottak lelkiismeretemre. Megborzadtam, amikor hallottam őket. Ha Isten igazságos, akkor büntetnie kell. De amint egyszer ebben a toronyszobácskában tépelődtem ezek fölött az igék fölött: „Az igaz ember hitből él” (Róm. 1,17) és „Isten igazsága”, Isten kegyelméből ezt gondoltam: Ha nekünk, mint igazaknak, hitből kell élnünk, és ha Isten igazsága minden hívőnek üdvösségére van, akkor az nem lehet a mi érdemünk, hanem csak Isten irgalmassága. Mert Isten igazsága az az igazság, mellyel minket Krisztus által igazzá tesz és megvált. Így ezeket az igéket megszerettem. A Szentírás értelmét ebben a toronyban tette világossá előttem a Szentlélek.

Most kezdtem megérteni, hogy ennek az igének: az evangéliumban Isten igazsága jelentetik ki, az az értelme, hogy ti. ez az igazság elfogadott (passiv) igazság, mellyel minket a kegyelmes Isten igazzá tesz a hit által, amint megíratott: „Az igaz ember hitből él.”.

Ekkor úgy éreztem, mintha teljesen újjászülettem volna s mintha tárt kapukon át magába az Édenkertbe léptem volna be. Erre előttem az egész Szentírás más értelmet nyert.

LUTHER A CSELEKEDETEKRŐL

Ahol hit van, nem maradhat rejtve, megmutatkozik, napfényre tör a jó cselekedetekben. Az ilyen ember vallást tesz mások előtt az evangéliumról s egész életét ennek szolgálatában tölti. Amit csak átél, avagy cselekszik, felebarátja javára fordítja, használ neki és így követi Krisztus példáját. Ahol nem tör elő a jó cselekedet és szeretet, ott a hit nem igazi, hanem vagy kialudt, vagy a puszta észre támaszkodó önámítás – amilyen manapság sok van közöttünk. Az ilyeneknél még nem hatolt eléggé a lélek mélyére az evangélium s az ilyenek nem ismerik még igazán Krisztust.

Jó cselekedetekkel azonban nem lehet kiérdemelni az örökéletet, kegyelmet és üdvösséget; ez következik abból, hogy a jó cselekedetek nem azonosak a lelki újjászületéssel, hanem ennek gyümölcsei. Mert nem jó cselekedeteink által leszünk Isten gyermekeivé, örököseivé igazakká, szentekké, keresztyénekké, hanem csak amikor már mindezekké lettünk, akkor cselekesszük a jót. Birtokunkban kell lennie az életnek, üdvösségnek, kegyelemnek, mielőtt cselekeszzük a jót. Amint a fa sem gyümölcseivel érdemli ki, hogy fa legyen, hanem amikor már fává fejlődött, akkor terem gyümölcsöt. Minket is a kegyelem igéje szül, teremt újjá és igazakká s nem mi magunk leszünk ilyenekké a törvény, vagy a jó cselekedetek által. Jó cselekedeteinkkel nem örök életet, kegyelmet és üdvösséget érdemlünk ki, hanem valami mást, ti. dicséretet, tisztességet, tetszést és más előnyöket, amint a fa is gyümölcseivel érdemli ki, hogy az emberek szeressék, ápolják, dicsérjék és becsben tartsák.                                       

Az idézetek forrása: Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról, 3. kiadás  *  Válogatta: G. A.  

Ajánlott linkek: https://www.garainyh.hu/luther/hazikincstar.htm

https://www.garainyh.hu/luther/luther.htm

https://www.garainyh.hu/garainyh/5.html

https://medit.lutheran.hu/site/kategoria/16

  

 

 

A Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap vezérigéje ez a címben olvasható zsoltárvers. (Zsolt 130,4) Máig aktuális Túróczy Zoltán evangélikus püspök alább közreadott igehirdetése. Forrás:

https://turoczy.lutheran.hu/puspok/igehirdetesek/alkalmi/Hiszen-Tenalad-van-a-bocsanat-hogy-feljenek-Teged.pdf  

Túróczy püspök úr irásmagyarázata 1950. március 21 - FÉBÉ Anyaház

Zsolt. 130:4. Ének: Dunántúli É.K. 349.

"Hiszen Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!"

A 130.zsoltár beletartozik az u.n. bűnbánati zsoltárok sorába, Luthernek kedves zsoltára volt. Az az ének is, amit énekeltünk, ebből a zsoltárból készült. Ennek a zsoltárnak a középső verse, de tartalmilag is a középpontja ez a negyedik vers: "Hiszen tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!" Ez a zsoltár a kegyelemre szorult embernek a zsoltára, azé az emberé, aki olyan mélységekbe zuhant alá, melyből nincs út kifelé és nincs út fölfelé. Ha valaki egyszer könyörül rajta, ha valaki egyszer lejön érette a sziklák közé, mint ahogyan a mélységben heverő szegény bárányhoz a példázat szerint alászállott a pásztor, akkor lehet, hogy még megmenekülhet, de ha az irgalmazó szeretet nem hajol le hozzá, ha a kereső kegyelem nemkeresi, akkor számára csak egy vég lehet, a rettentő pusztulás. A mélységből kiált fel szabadulásért. Figyeljük meg, hogy semmi mással nem tud érvelni a maga kiáltásának a meghallgatása érdekében, mint csak ezzel az eggyel: "Hiszen tenálad van a bocsánat...". Ennek az embernek nincsen semmi érdeme és érve az Isten előtt, pedig egészen bizonyos, hogy ez a zsoltáríró is fel tudott volna sorakoztatni sok mindent az életéből, amivel alátámaszthatta volna azt, hogy miért várom az Urat, mint az őrök a reggelt. Elmondhatjuk azt is, hogy a mélységből k i á l t az Úrhoz, nem elégszik meg egy felröppenő sóhajjal, hanem kiált hozzá, benne van egész egzisztenciája az ő imádságában. Érvelhetne azzal, hogy nézd Uram, hisz az én szívemből zsoltárok fakadnak. Igaz ugyan, hogy mélyre zuhantam, de mégis zsoltárokkal dicsérlek téged! Nem találunk a zsoltárban semmi érvelést. Ez az, amiről Luther így énekel: Nálad nincs is másnak helye, mint csak a kegyelemnek. Nekünk nincs semmi érdemünk. Hadd kérdezzem meg tőletek kedves Diakonissza Testvérek, hogy vállaljátok-e ti a 130. zsoltárt, amiről Luther azt mondta, hogy a leg-"pálibb" zsoltár, mondhatnám úgy, a leg-evangélikusabb zsoltár? Vállaljátok-e a kegyelemre szorult ember állapotát? Nékem nincs semmi érdemem, én nem hivatkozhatok az Isten előtt semmire és senkire, csak az Ő kegyelmére. Ő irgalmaz annak, akinek irgalmaz, Ő felemel, akit felemel, és én ki vagyok neki egészen szolgáltatva, én semmivel nem indokolhatom a kérésemet mással, csak ezzel az eggyel, hogy "... nálad van a bocsánat". A kegyelemre szorultság állapota, kedves testvérek, ebben a zsoltárban világosan mutatja nekünk azt, hogy a kegyelemre szorult világosan látja, hogy a bűnöknek egyetlen lehetséges megoldása van és ez a kegyelem. Nincs más megoldása. Ebben a zsoltárban nincsen ígéret. Nem mondja azt a zsoltáríró, hogy csak most az egyszer ments ki és én ezután olyan óvatosan fogok járni. Nincs más ebben, csak a kegyelem. Nem lehet ígéretekkel elintézni a bűnt, nem lehet vezekléssel elintézni a bűnt. Vagy megbocsát az Isten és akkor el van minden intézve, vagy pedig nem kapok bocsánatot, és akkor minden hiábavaló. Vállaljátok-e Testvéreim a magatok számára is, hogy az én bűnöm és a te bűnöd számára nincs más megoldás, csak egyedül és kizárólag a kegyelem?

Azt mondottam, hogy ez a zsoltár a kegyelemre szorultságnak a zsoltára és próbálom kutatni, hogy miben áll ez? A kegyelemre szorultságnak a lelkülete mutatkozik abban, hogy ebben a zsoltárban nincsen semmi abból a törekvésből, ami az embernek azt a meggyőződését akarja alátámasztani, hogy mindig nekem van igazam. Mi hányszor szenvedünk ebben a bűnben, mert s z e n v e d ü n k benne. Mert hiába vagyunk mi benne ebben a bűnben, ez a világ nagyon jól tudja, hogy mibennünk is rész szerint van az ismeret és tudtunkra adja, hogy "nincsen igazatok". A kegyelemre szorult ember is képviseli a maga által vallott igazságot, de nem ölti elvi köntösbe a maga önigazságának a gőgjét és az igazságot nem a kritika élével fordítja az emberek felé. A kegyelemre szorult ember mindig a bizonyságtevésnek az alázatosságával jár. Van valami, ami ugyan nincs benne a zsoltárban, de el kell mondanom. Én mindig azon mérem meg magamat, hogy benne vagyok-e a kegyelemre szorultság állapotában, hogy mennyire vagyok érzékeny, mert az az ember, aki a kegyelemre szorultság állapotában van, az nem érzékeny. Az az ember tudja nagyon jól, hogy én büntetésnél egyebet Istentől nem érdemlek, én nem várhatom, hogy az emberek a tenyerükön hordjanak engem, én nekem nem lehetnek igényeim, én nem várhatom azt, hogy mindenki nekem adjon igazat, hogy mindenki szeressen. A kegyelemre szorult ember nem érzékeny. A magam diakonissza-lelkészi szolgálatából tudom jól, hogy a diakonissza közösségi életben, mint minden közösségi életben, jó megmérni magunkat ezen a mérlegen, hogy vajon nem estünk-e ki a kegyelemből. Ez nem jelenti azt, hogy a kegyelembe nem lehet visszakérezkedni. Sokszor lehet. De nem mindig lehet. A kegyelemre szorultság állapotából való kiesés tünete az, ha az embert érzékenyen érinti egy bántó szó, vagy ferde tekintet, vagy hirtelen intézkedés, amelyet érthetetlennek tartok, az érdekeimmel nem egyezik. Mindez azt mutatja, hogy nem vagyok benne a kegyelemre szorultságnak az állapotában és nem mondhatom el, hogy ez az életem középpontja, amint hogy ennek a zsoltárnak is ez a középpontja: ‘'Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged.” Ez a zsoltár azonban nem csak a kegyelemre szorultságnak a zsoltára, hanem ez a kegyelemre talált embernek a zsoltára. Ez a zsoltár két részre osztható és a negyedik vers a fordulópont. "A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgőszavamra! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, kicsoda maradhat meg?!" Ez a kegyelemre szorult embernek a kiáltása. ”Várom az Urat, várja az én lelkem és bízom az ő ígéretében. Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt. BízzálIzraelaz Úrban, mert az Úrnál vana kegyelem és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja Ő Izraelt minden ő bűnéből.” Ez a kegyelemre talált embernek a zsoltára és sarok, amelyen megfordul az egész zsoltár, ez a negyedik vers: Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged. Számomra ebben a zsoltárban sokáig zavaró volt az, hogy a negyedik versnek a második fele az: ...hogy féljenek téged. Olyan természetes dolog volt az, hogy "tenálad van a bocsánat" de "hogy féljenek téged" ez legyen a bocsánatnak a következménye, ez engem nagyon zavart. Azután világosan megláttam, hogy először ne arra nézzek, hogy mi van azután a mondat után, hogy Tenálad van a bocsánat, tehát nem lehet az, hogy ezzel be legyen fejezve az én keresztyénségem, hogy "Tenálad van a bocsánat". Nem lehet következmények nélkül az Isten bocsánatában részesülni. És akkor rögtön mélységesen meg kellett alázkodnom és meg kellett látnom azt, hogy hányszor

kérem, és hányszor kapom a bocsánatot úgy, hogy amikor kérem, nem gondolom, hogy ennek következménye is kell, hogy legyen. A bocsánatnak következményei kell, hogy legyenek. Jézus egyik legfájdalmasabb példázata az adós szolgáról szóló példázat. A szolga kegyelmet kap, és egyáltalán nem látszik meg az életén, hogy kegyelmet kapott. Ó hányszor van ez így, hogy mi is torkunk szakadtából kiáltunk kegyelemért, de amikor megszabadultunk, akkor nincs semmi következménye, látható következménye az életünkben annak, hogy kegyelmet kaptunk. Sőt hányszor vagyunk kénytelenek meglátni azt, hogy a kegyelemnek az a következménye, hogy felszabadít minket új bűnökre. Ez még borzasztóbb, mint az, hogy a kegyelemnek nincs következménye, mert a kegyelmet kitűnően fel tudja használni az ördög arra, hogy bebeszélje nekünk, hogy hiszen Istennél van a bocsánat, hisz Isten olyan jó, olyan megértő, látja, hogy esendő ember vagyok, azután esténként menj oda a Bárány vére alá és majd mindent eltöröl. Melyikünk az kedves Testvérek, aki ebben nem bűnös? Én nem merem magamról elmondani, hogy én ebben nem vagyok bűnös. Mennyiszer vettem könnyelműen a kegyelmet s lett a kegyelem biztatássá és bátorítássá az ördög kezében a további bűnre. Rettenetes! A megnyert kegyelemnek kell, hogy következménye legyen és ezt a zsoltáríró így fejezi ki: ...tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged. Tehát a kegyelemnek olyan következménye kell, hogy legyen a mi életünkben, hogy mi jobban féljünk az Istentől. Tenálad van a bocsánat, hogy - szeressenek téged, ez lenne a természetes. Hát miért van itt az, hogy "Tenálad van a bocsánat, hogy f é l j e n e k téged"? Vannak szentírás magyarázók, akik ezt a látszólagos ellentétet úgy akarják kiegyenlíteni, hogy ezt a félelmet hódolatnak, tiszteletnek, gyermeki félelemnek magyarázzák, s a magasabbrendűség iránti szeretet kifejezésének tartják. Lehet. El tudom képzelni azt, hogy tényleg vannak olyan szentírási igék, amelyekben az ember szívéből sugárzó szeretet és hála fakad. De a magam számára, amikor újra ás újra elgondolkoztam azon, hogy mit jelent az, hogy "Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged", akkor arra gondoltam, hogy az Isten iránt való szeretet nem jelent a mi életünkben annyi bűntől megóvó erőt, mint amennyit jelent az Istentől való félelem. Az Isten iránti szeretet belső erőforrásként jelentkezik a mi életünkben, a félelem ezzel szemben külső erőforrás. De melyikünk nem tapasztalta, kedves Testvérek, hogy jobban tudtunk a szentség útján járni, amikor az Isten megmutatta az ő félelmetes szentségét. Az Istentől való félelem jobban tud minket óvni a bűntől, mint az Ő szeretete. Ez nem normális állapot. Ezt az Istennek fájdalommal kell látnia. De sajnos, hogy így van. És az, aki ezt így meglátja, az egyszerre tudatára ébred annak, hogy Isten a legfélelmetesebb nem akkor, amikor haragszik, hanem akkor, amikor megbocsát. Gondoljunk Lukács 5-ben a nagy halfogás történetére. Simon Jónának fia nem abból a fából volt faragva, aki olyan nagyon hamar összetörik. /..?../ Amikor Simon Jóna fia újra kegyelmet kap, amikor nem Keresztelő János aszkéta alakja prédikál az ő bűneiről, hanem érdemtelenül elébe hull a nagy halfogás drága ajándéka, leborul a csónak lucskos fenekére és így könyörög: "Uram, eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok." Hát nem az lett volna a természetes, hogy a Gadarénussal mondja: Uram, ne menj el éntőlem, vagy az emmausi tanítványokkal: "Uram, maradj velünk, mert immár beestvéledék"? Nem, ő azt mondja: Uram, eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok.

Nekünk sokkal jobban lehet látnunk Isten szeretetének a félelmetességét, mint akár a 130. zsoltár írója, akár Simon Jóna fia látta, mert ők még nem látták a keresztet, az Isten szerelme félelmetességét. Hogy Isten úgy szeret, hogy folyik a vér, de nem az én szívemből, hanem az övéből. Isten úgy szeret, hogy Ő tartja a maga orcáját oda, hogy gyalázók gyalázásai hulljanak, de ne énrám, hanem reá, hogy Őt verjék, őt üssék, őt köpjék le, az ő fejébe nyomják a töviskoszorút. A kereszten válik olyan óriásivá az Isten szerelme, hogy az ember ajkán csak ez a mondás fakadhat: Uram, eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok! Mondd, kedves Testvérem, a te életedben jelentkezik-e az Isten kegyelme ilyen félelmetesen, ilyen elképzelhetetlenül, ilyen megmagyarázhatatlanul, mint a kereszten? "Tenálad van a bocsánat, hogy féljenek téged" ebben benne van az is, hogy az Istennek a kegyelme, a bocsánata az úr és a szolga, a feljebbvaló és az alattvaló viszonyát teremti meg közöttünk. Ez nem változtat azon a tényen, hogy ő általa van nekünk menetelünk Istenhez, mint a mi Atyánkhoz, s azon a tényen, hogy a kegyelmet nyert ember nyeri a Szentlelket, aki által kiáltja: Abbá, Atyám! Aki kegyelmet kapott, az, amennyiben ez a kegyelem a félelem megrendülésével jár az ő szívében, az rabszolgájává válik annak, aki neki megkegyelmezett. Mégpedig önkéntes rabszolgájává. A régi rabszolga világban sokszor előfordult az, hogy egy-egy felszabadult rabszolga önként, hálából és szeretetből továbbra is ura szolgálatában maradt. Az ilyen szolgának odaszögezte a gazda a füle cimpáját az ajtófélfához egy árral, azután kihúzta az árt. Ez volt a jele annak, hogy "önkéntes rabszolga" vagyok. Nem azért vagyok ebben a házban, mert engem megvásárolt. Én önként vagyok, mert annyi jót tapasztaltam ettől az én gazdámtól, hogy engem bottal nem lehet innen elkergetni. Örömmel és boldogan szolgálok az én uramnak. Kedves Testvérek! Vajon ilyen átlukasztott fülű rabszolgái vagytok-e ti a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak? Annak, aki olyan kegyelmes volt hozzánk, akinél van a bocsánat? Nem mindegy, hogy miképpen szolgálunk az Úrnak. Istent nem lehet kielégíteni azzal, ha valaki mogorván és morogva teljesíti az ő akaratát. Nem tudom, gondolkoztatok-e azon, hogy mit jelent a Miatyánknak az a mondata, hogy "legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is”? Nekünk imádkoznunk kell azért a módért is, ahogyan Isten akaratát teljesítjük. És mi azért könyörgünk, hogy úgy teljesítsük Isten akaratát, mint a mennyben az angyalok. Mint a mennyben, úgy legyen meg itt a Fébé-ben is az Isten akarata. Gondolkoztatok-e ti már azon, hogy hogyan szolgálnak az angyalok? Ebben az egy mondatban fogalmazhatom meg, hogy az angyaloknak egészen bizonyosan semmit sem kell kétszer mondani. És nekünk hányszor kell nem kétszer és nem tízszer és nem százszor, hanem ezerszer elmondani ugyanazt! Hol van a mi szolgálatunkból az angyalok szolgálatának szent és boldog öröme? "Nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged”. A kegyelem meghatározza az egész életünket. "Mert úgy szerette Isten a világot..." Így van János 3-ban megírva. És amikor mi János 3:16-ot idézzük, rendszerint ki szoktuk belőle hagyni ezt az egyszerű kis kötőszócskát "mert". És ez a "m e r t” az, ami hiányzik a mi életünkből. Minden cselekedetünknek, minden szolgálatunknak, minden ténykedésünknek ez kell, hogy legyen az indító oka és célja: ”M e r t” az Isten úgy szeretett engem, hogy az Ő egyszülött fiát adta érettem. Mert kegyelmet kaptam.

Számomra ezt jelentette a mai reggeli igének ez a mondata és én nem akartam most mást cselekedni veletek, mint azt, hogy repedt korsómból megkínáljalak titeket és mondjam néktek boldogan, örömmel és mégis valami remegő, félelmetes szeretettel megállva böjtben a kereszt előtt: ”Tenálad van a bocsánat, hogy /tényleg/ féljenek téged". Még egy pár mondatot hadd mondjak el a zsoltár végéről is. Olyan csodálatos, hogy ezután a sarokvers után az következik, hogy”várja az én lelkem az Urat”. Nem látod-e Testvérem, hogy a kegyelemre szorult ember állapota nem befejezett állapot, az mindig várakozó állapot? A kegyelmet kapott ember mindig a várószobában van. És minekünk tudnunk kell, hogy nagy dolog, kimondhatatlanul nagy dolog az, hogy a pitvarban vagyok, ahonnan egyszer majd megnyílik az ajtó és a kegyelemre szorult és a kegyelmet kapott ember megkapja a teljes váltság drága ajándékát. Ámen. Ének: D. Ék: 90.

A Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: " Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat." (Róm 12,21)

Jézus nélkül semmi jót nem cselekedhetünk (lásd Jn 15,5), de: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid utóda," (Jel 5,5) ezért: "hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!" (1Kor 15,56)

"Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk." (EÉ 254,2)

"Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzád kapcsol, Boldog, aki híven harcol - Veled mindig győzhetek!" (EÉ 208,5)

Összeállította: G. A.

Ajánlott olvasmány: https://adoc.pub/wilhelm-busch-jezus-a-mi-sorsunk.html

A könyv utolsó mondatai:

Mit jelent számunkra az Istennel való élet? Sorolhatom: békességet Istennel, örömet a szívemben, szeretetet Isten és az emberek iránt, hogy még az ellenségemet és mindazokat, akik idegesítenek is, szeretni tudom, vigasztalást a nyomorúság­ban, hogy mindennap ragyog számomra Isten Napja, teljes bizonyosságot kaptam az örök élet re­ménysége felől, a Szent Szellemet, a bűnök bocsána­tát, a türelmet, és még sok mindent felsorolhatnék. Egy verssel fejezem be, amelyet nagyon szeretek: »Mily nagy öröm: Megváltómé lettem, Ő az enyém, én meg az Övé. Valósággal elmondhatom, Ő kezesem s parancsolóm. Én meg öröksége és birtoka. Ó milyen igaz minden szava.« Csodálatos dolog, hogy a Megváltóé lehetek. Kívánom önöknek is ezt a gazdagságot, ezt a boldogságot!

A Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap Útmutató vezérigéje ez:

"Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben." (Mik 6,8)

Luthertől tudjuk, hogy a Szentírás önmagát magyarázza, ezért vizsgáljuk meg ezt a hármas kívánságot további hat ige fényében!

5Móz 10,12-13 "Most pedig, Izráel, mit kíván tőled Istened, az Úr? Csak azt, hogy Istenedet, az Urat féld, járj mindenben az ő útjain, szeresd őt, és szolgáld az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, s hogy tartsd meg az Úr parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma parancsolok neked a te javadra!"

Hós 6,6 "Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat."

Ám 5,24 "Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!"

Ez 18,23 "Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen."

Jn 17,24 "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt."

1Tim 2,3-4 "Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére."

Isten akarata számunkra Krisztusban teljesedett be; ez Isten akaratának titka (lásd Ef 1,9)!

Ajánlott olvasmány: Cseri Kálmán igehirdetése; https://cserikalman.hu/predikacio/1994-11/mikeas-konyve

Összeállította: G. A.

     

A Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek." (Jer 17,14)

Isten már a pusztában megígérte vándorló népének: "...én, az Úr vagyok a te gyógyítód." (2Móz 15,26b)

Reményik Sándor – Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.

 

1890. augusztus 30 - 1941. október 24.

A Házsongárdi temetőben nyugszik. Sírkövén ez áll: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”

 

Olvassa el ezt is: https://www.garainyh.hu/wordtar2/Lelekepito%20irasok/Turmezei%20Erzsebet%20versei/Turmezei%20Erzsebet%20Igen%20Atyam.rtf 

 Nemzeti gyásznap október 6. Az aradi vértanúk emléknapja

"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." (Jn 15,13)  

 

 

Ady Endre: Október 6. 

Őszi napok mosolygása,
őszi rózsa hervadása,
őszi szélnek bús keserve
egy-egy könny e szentelt helyre,
hol megváltott- hősi áron –
becsületet, dicsőséget
az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
ráragyog a nap sugára,
oda hull az őszi rózsa,
hulló levél búcsú csókja:
bánat sír a száraz ágon,
ott alussza csendes álmát
az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
tűzz reá a fényes égre,
bús szívünknek enyhe fényed
adjon nyugvást, békességet:
sugáridon szellem járjon ,
s keressen fel küzdelminkben
az aradi tizenhárom.

 

 

„Ki olyan, mint Isten?”

 

MIHÁLY ARKANGYAL EMLÉKEZETE

 

Az Útmutató szeptember 29-i, reggeli igéi évtizedek óta Mihály arkangyalra emlékeztetnek. Ezek alapján tekintsük át röviden, mit tanít nekünk a Szentírás róla. „Abban az időben eljön Míkáél, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll.” (Dán 12,1) De még egy ilyen főangyal sem mer egy bukott angyal; az ördög felett káromló ítéletet kimondani (Júd 9), csak ennyit: „Dorgáljon meg téged az ÚR!” Az ítélet egyedül Istené (Jel 20,10) és végleges; örökkön- örökké tart. Mindezek tudatában, ez évben a Jel 12,7-12-ben azt olvashatjuk, hogy Mihály (nevének jelentése: Ki olyan, mint Isten?), az angyali seregek vezére harcol és győz angyalaival a mennyben a Sátán és angyalai ellen. Ő Isten népének a védőangyala.

 

Lapozzuk fel a korábbi években e napra kijelölt igeszakaszokat is! Dán 10,10-19a-ban Dánielhez látomásban szól Gábriel, s elmondja, hogy Izráel őrangyala; Míkáél, az egyik legfőbb vezér a segítségére jött az angyalok számunkra még láthatatlan világában folyó harcban. Jézus előre látta ennek a végeredményét Luk 10,17-20 szerint: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” Ez a jövendölés még nem teljesedett be, (majd csak a Jel 12,9-ben).

Mi is a szolgáló lelkek, a mennyei seregek állandó feladata? A Zsolt 103,17-22 szerint: „Áldjátok az Urat, angyalai, ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek parancsát, és hallgattok parancsszavára!” A Zsid 1,7.13-14 szerint: „Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget”. Ez az örökség Jézus „kicsinyeié”, mert Mt 18,1-10-ben Urunk így tanít: ”Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába, ahol az ő angyalaik (s e hét legfőbb angyali lény között az első Mihály) mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát”. Hiszen ők mindig Isten elé járulhatnak, mert (a Jel 8,2 szerint) Isten színe előtt állnak. S mi a közös szolgálata az Ő híveinek már e földön, s majd a mennyben is? A 148. Zsoltár így válaszol: „Dicsérjétek őt, ti angyalai mind, dicsérje őt minden serege! Dicsérjétek az URat, ti földiek, ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt dicsérjétek az ÚR nevét!”

 

Dicséretünk alapja egyedül az Úr Jézus Krisztus golgotai kereszten kivívott végső győzelme. Azért győzhet Mihály, és a mi harcunk is azért nem reménytelen, mert „Isten Harcosa” teljes diadalmat aratott a bűn, halál és Sátán felett; ott a véres keresztfán minden elvégeztetett! Mihály neve ezért már nem kérdés számunkra, s a reformációban újra felfedezett válasz személyes meggyőződésünk is lehet: Ki olyan, mint Isten? Solus Christus! Egyedül Krisztus!

Ezért:  „Várj, ember szíve, készen, Várd Isten Harcosát.

            Ki üdvösséged lészen, És békességet ád.

            Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok,

            Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok ő.” (EÉ 140,1)

S mivel „Az ÚR angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.” (Zsolt 34,8), ezért bátran kérhetjük teremtő, megváltó és megszentelő Istenünket így:

„Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam!  Ámen.”

 

Összeállította: G. A.

A Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is." (1Jn 4,21) Dr. Joó Sándor igehirdetésében erről tanítja mai olvasóit is. 

“A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz..” (Róm 12,9)

Úgy tűnik, mintha különböző életszabályokat sorakoztatna itt föl az apostol, amelyeknek bármelyike is elég lenne egy prédikáció alapigéjéül, mégis azért foglalom egybe ezt a hosszabb részletet, mert tulajdonképpen egy ugyanazon dologról van benne szó: a krisztusi szeretet csodájáról. Ezt részletezi, definiálja, alkalmazza az élet különböző helyzeteire az apostol. Sőt, még konkrétabbá válik az egész leírás, ha a “szeretet” szó helyett Jézust mondunk. Figyeljétek csak meg, így: A szeretet - vagyis Jézus - nem képmutató, iszonyodik a gonosztól, ragaszkodik a jóhoz. Gyöngéden szereti az atyafiát, megelőzi azt a tiszteletadásban. A szeretet - vagyis Jézus - nem rest az igyekezetben, lélekben buzgó, az Úrnak szolgál. A szeretet - vagyis Jézus - a reménységben örvendező, a háborúságban tűrő, a könyörgésben állhatatos. A szeretet - vagyis Jézus - áldja azokat, akik őt kergetik, áldja, és nem átkozza. A szeretet - vagyis Jézus - együtt örül az örülőkkel és sír a sírókkal. A szeretet - vagyis Jézus - nem kevélykedik, hanem az alázatosakhoz szabja magát. A szeretet - vagyis Jézus - senkinek gonoszért gonosszal nem fizet, ha lehetséges, amennyiben rajta áll, minden emberrel békességben él. A szeretet - vagyis Jézus - önmagáért bosszút nem áll, hanem helyet ad ama haragnak. Azért, ha éhezik az ellensége, ad ennie, ha szomjúhozik ad innia. Ezt mívelvén eleven szenet gyűjt annak fejére. A szeretet - vagyis Jézus - nem győzettetik meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzi meg. Egyszerre ugye, milyen más így ez az egész szakasz?! Mert itt nem általában a szeretetről van szó, hanem speciálisan arról a szeretetről, amelyet Jézus hozott erre a földre és valósított meg a maga életében, és aminek folytatását azokra bízta - mintegy legszentebb örökségül -, akik hisznek benne és követni akarják Őt. Tehát mireánk is! Csak így van értelme egyáltalán beszélni róla, hogy közben mindig Jézusra gondolunk. Arra a Jézusra, aki az Ő bennünk lévő Szentlelke által ímé, így akarja szeretni tovább az embereket. Megpróbálom tehát részletezni ennek a szeretetnek az itt leírt főbb jellemvonásait! Nyilván nem véletlenül áll első helyen figyelmeztetésül, hogy a szeretet képmutatás nélkül való legyen. Tehát ne csak egy szerep, amit szükség esetén megjátszik az ember. Ne csak olyan álarc, amit fel lehet tenni és le lehet vetni, aszerint, hogy mire van éppen szükség. Ne csak póz vagy látszat, ami mögött nincsen semmi. Ne csak udvariasság, jólneveltség, ami jó dolog, ha megvan. Ez még nem szeretet! Össze ne tévesszük a keresztyén szeretetet a jó modorral, a természetes kedvességgel! Azt gondoljuk, hogy vannak olyan szerencsés természetű emberek, akiknek könnyebben megy megvalósítani az igazi szeretetet? Nem! Az igazi szeretetet Jézus tudja csak megvalósítani bennünk! Akármelyikünkben! Az, az igazi szeretet, amit mi is úgy kapunk Istentől. Tehát nem mi magunk termeljük ki magunkból, hanem mintegy átengedjük magunkon. Vagyis abból adunk tovább, amit mi is felülről kaptunk, ami a szeretet örök forrásából áradt bele a szívünkbe! Ez az egyetlen, igazán képmutatás nélkül való szeretet. Íme, abból is kitűnik, hogy ez a szeretet épp úgy, mint Jézus “iszonyodik a gonosztól, ragaszkodik a jóhoz” - ahogyan az apostol részletezi tovább. Tehát nem kedveskedés, nem mézes-mázas, mindent elnéző, mindenre fátyolt borító érzelmesség, hanem néha bizony kemény szeretet. Ha kell, meg meri mondani és le, meri leplezni a másikban a gonoszt is. Sokszor előfordul, hogy egy-egy hívő lélek így töpreng magában: “Vajon megmondhatom-e valakinek, ha látom, hogy miben hibás, mi a vétke, mit csinált rosszul, helytelenül? Vagy nézzem el inkább, ne szóljak, ne bántsam meg vele?” Nos, ha csak úgy tudod megmondani neki, hogy megbántod vele, akkor ne mondd meg, mert akkor nincs benne az, az igazi szeretet! Nem egyszer hallottam már, amikor valaki így fakadt ki: “Majd én megmondom neki a magamét!” Nos, ezt a magadét semmiképpen se mondd meg neki, mert az biztos, hogy nem használ! Csak akkor szólj a másiknak az ő hibájáról, bűnéről, ha nem a magadét, hanem a Krisztusét tudod neki megmondani, mert csak az használ neki. Tehát, ha nagyon szereted azt a másikat, azzal a féltő szeretettel, amelyikben az a másik a krisztusi indulatot érzi meg benned és nem az emberit. Ezért teszi hozzá az apostol a gonosztól való iszonyodáshoz rögtön azt, hogy “ragaszkodjatok a jóhoz". Mert még a legelvetemültebb gonoszságot mívelő emberben is van valami jó, valami nagyon jó: az tudniillik, hogy Isten őt is szereti! Tehát azt a jót próbáljuk meglátni benne, amit Jézus megváltó vére az ő számára is jelenthet. Ha akármennyi hibája van is, szeressük benne azt a valakit, akiért Jézus meghalt a Golgotán. A szeretetnek éppen az a csodálatos hatalma, hogy bele lehet szeretni egy másik emberbe a jót! Mert az igazi szeretet nevelő erő. Ezt tette Jézus Zákeussal, a magdalai Máriával, a Gadarai ördöngössel. Meg velem, meg veled mindig újra! Iszonyodva a bennünk lévő gonosztól, belénk szereti a jót! Van azután a krisztusi szeretetnek egy másikfajta szolgálata is. Az, hogy dajkál, melenget, simogat. Így mondja ezt az apostol: “atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek legyetek". Tehát nem gyenge, hanem gyengéd. Más a gyengeség és más a gyengédség. Vannak olyan sebzett lelkek, akikkel olyan gyengéden lehet csak bánni, mint egy fájó sebbel. Bárhol érek hozzá, följajdul. Az ilyen sebre valóban csak egyetlen gyógyító ír van, a gyengéd szeretet. Az a krisztusi szeretet, ami egy benne hívő emberből kisugárzik, minden ilyen fájdalmat enyhít, sőt gyógyít. És vannak olyan, szinte megfagyott lelkek, akiknek hiába minden beszéd, akiket csak a szeretet tud fölmelegíteni. Ismerek a gyülekezetben egy olyan özvegyasszonyt, aki szinte belefagyott a saját keserűségébe. Mindig csak akkor láttam mosolyogni, amikor egy kis krisztusi szeretet sugározta körül. De sokan várnak a gyógyító, melengető szeretetnek erre a gyöngédségére körülöttünk! Csak egy kicsit nézzünk szét magunk körül. Biztosan megtaláljuk őket! Csak azt ne mondja most valaki, hogy ő is erre vár! Sohase várjad, hanem mindig adjad! Éppen erre figyelmeztet az apostol ezzel a következő szavával: “A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek!”. Az igazi szeretet sohase ahhoz szabja a maga aktivitását, hogy mit kap a másiktól, sohase viszonozza, hanem mindig előlegezi a másiknak a bizalmat, a jóakaratot, a szeretetet. Nem vár semmit a másiktól, még hálát se. Nem mérlegel, hogy érdemes-e az a másik arra a szeretetre, hanem elébe megy, megelőzi. Mindig már előbb szeret, még mielőtt az a másik bármi módon is viszonyulna hozzá. Egy kicsit olyanformán, ahogyan Isten is előbb szeretett minket. Nem éppen az-e a hit legelső ébredezése bennünk, hogy az ember ámulva fölfedezi: “hát így szeret engem az Isten"? Elkezdeni a szeretetet mindig nekünk kell, sohase a másiknak - és folytatni akkor is, ha nem talál viszonzásra! Az igazi krisztusi szeretet még az ellenséggel szemben is szeretetben marad! “Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek, áldjátok és ne átkozzátok!” Ezt már valóban csak krisztusi szeretettel lehet megtenni! Erre az emberi szeretet képtelen. A krisztusi szeretet lángját egyszerűen nem lehet kioltani. Nem árt neki a fagyos környezet, se a rosszindulat, a harag, se az ütés, ami a másik ember részéről éri. Ha egy mézzel teli üveget összetörnek, abból akkor sem epe, hanem méz fog kifolyni. Jézust akárhogy bántották, átkozták, gúnyolták, verték, Ő akkor is szeretet, áldás maradt. Áldjátok! Különösen azokra nézve légy és maradj áldás, akik irántad való viselkedésükkel a legkevésbé érdemlik meg. Áldani valakit, nemcsak azt jelenti, hogy áldást mondani reá, hanem Isten áldása lenni a számára, keresni az alkalmat, hol lehetek hasznára, hogyan munkálkodhatnám a boldogulását. A krisztusi szeretet, ha bántja valaki, még buzgóságosabban keresi, hogy mi jót tehetne vele viszonzásképpen? Ez az egyetlen mód, ahogyan megszabadulhat az ember az ellenségétől. Tehát úgy, hogy barátjává teszi, vagy legalábbis, jóakarójává lesz! Annyira lényege, jellemvonása ez a krisztusi szeretetnek, hogy az apostol még tovább fokozza: “Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére.” A keresztyén bosszúállás annyi, mint a gonoszt jóval győzni meg! Van a bosszúállásnak emberi törvénye is: az igazságszolgáltatás. Ezt a világi hatóság gyakorolja a bűnök megtorlására. “Enyém a bosszúállás” - mondja az Isten, és ezt a hatalmát a földi szervek által végzi az Úr. Erről a következő részben külön is szól az apostol. Itt úgynevezett “keresztyén bosszúállásra” tanít: a megbocsátásra! Sátáni lelkület az, amelyik nem tud addig megnyugodni, míg a bántalmat - lehetőleg tetézve - vissza nem adja. A bosszúvágy természete az, hogy nem tud mérlegelni, elvakult, csak akkor elégül ki, ha súlyosabb a megtorlás, mint amilyen volt a megbántás. Ez azután a másikban még nagyobb bosszúvágyat szül, így az ide-oda ütésnek soha sincs vége. Nő a gonosz, mint a lavina. Egyetlen módon lehet csak megállítani. Úgy, hogy az egyik elkezdi a megbocsátást. Adjatok helyet “ama” haragnak - mondja az Ige. Tehát semmiképpen nem a te fellobbanó haragodnak. Annak sohase adj helyet! Az ellenséged hadd töltse ki haragját. Úgy viseld a bántást, mintha követ dobnának egy kosár gyapotba. Annak a gyapotnak az nem fáj és nem árt. A megbocsátó szeretet ilyen puha vatta, amely sérelem nélkül bírja ki azt a haragos követ. Nem rúgja vissza, de nem is hagyja ott, hanem átadja Istennek! Isten önmagának tartotta fenn az ítélet jogát. Hagyjuk rá. Ő majd kinek-kinek megfizet az Ő igazsága szerint! Rád csak az tartozik, hogy “a gonoszt jóval győzd meg”! Tüzet tűzzel nem lehet eloltani, csak növelni lehet. A rosszat is csak annak az ellentétével, a jóval lehet ártalmatlanná tenni! Hát igen, ilyen volna az igazi krisztusi szeretet! Szép szavak, mondhatná most valaki. Valóban! De éppen az a baj, hogy csak szavak. Nem is sejtjük, milyen nagy baj, hogy az igazi szeretet mindig csak szó marad. Pedig egyedül ez lenne az, ami értelmet adhatna az emberi együttélésnek! Az egyik pesszimista filozófus mondta egyszer a maga kesernyés módján, hogy a sündisznók társadalma elhatározta egyszer, hogy közelebb húzódnak egymáshoz, mert külön-külön nagyon fáznak, összebújva egymást melegítik majd. Megpróbálták, de akkor meg a tüskéik úgy szúrták egymást, hogy nem bírták ki egymás közelében. Újra szétmentek, s inkább vállalták a hideget, mint egymás tüskéit. Ezért van az emberi társadalomban is olyan sok magányos, fázós lélek. Fél az ember a másik tüskéitől! Fáj a közelség, inkább elhúzódik, akárhogyan vágyakozik is egy kis emberi melegségre. Még talán nem is szeretetre, csak egy jó szóra, kedvességre, biztató tekintetre. Ezek a tüskék okozzák a legtöbb bajt, kezdve a családi élettől a nemzeti kapcsolatokig. Képzeljétek el, mi lenne, ha egyszer az oly sok fájdalmat okozó tüskék helyett igazán krisztusi szeretet melegével fordulnánk a körülöttünk élő emberek, jó barátok, ellenségek, idegenek és családtagok felé? Jézus most olyanokat keres az Ő követőiül, akik “a reménységben örvendezők, a háborúságban tűrők, a könyörgésben állhatatosak” tudnak, akarnak lenni. Vagyis örvendezők abban a reménységben, hogy nem hiába pazarolják szét maguk körül a krisztusi szeretetet. Békességgel tűrik azt a háborúságot, harcot, ami ezzel jár, és állhatatosak a könyörgésben, nem fáradnak el mindig újra kérni imában az erőt felülről, hogy igazán tudjanak szeretni! Ámen

1970. június 7. Dr. Joó Sándor   https://www.garainyh.hu/wordtar2/Lelekepito%20irasok/Joo%20Sandor%20dr.%20igehirdetesei/A%20szeretet%20kepmutatas%20nelk%C3%BCl%20valo%20legyen.rtf

 

 

AZ ÚR JÉZUS TANÍTÁSA A HITRŐL – JÁNOS EVANGÉLIUMÁBAN 

    A hit győzelme (Forrás: Internet)

A Szentháromság ünnepe után 17. hét Útmutató vezérigéje János apostol leveléből való: „Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4) A szeretett tanítvány Urától hallotta ezeket a gondolatokat; (a vers idézetek a RÚF szerint, a Szentírás sorrendjében követik egymást).

            „Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek?” (Jn 3,12) „hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” (Jn 3,15) „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16) „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.” (Jn 3,18) „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36)

            „Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.” (Jn 4,21)

            „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) „Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?” (Jn 5,44)

            „Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (Jn 6,29) „Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (Jn 6,35) „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (Jn 6,40) „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.” (Jn 6,47)

            „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (Jn 7,38)

            „Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában.” (Jn 10,37-38)

            „Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt. Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!” (Jn 11,14-15) „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25-26)

            „Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük.” (Jn 12,36) „Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: „Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”” (Jn 12,39-40) „Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem;” (Jn 12,44) „Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.” (Jn 12,46)       

            „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!” (Jn 14,1) „Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya, aki énbennem van, ő viszi végbe a maga cselekedeteit.” (Jn 14,10) „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek!” (Jn 14,11) „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek,” (Jn 14,12) „Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek.” (Jn 14,29)

            Olvassuk el Bibliánkból a környező verseket is, hogy összefüggésükben érthessük az Ige üzenetét. Ne feledjük reformátorunk javaslatát: A Szentírás önmagát magyarázza! S az ének szavai így bátorítanak: „Az Úr csodásan működik, // Ki kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád, / De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát. // Bízzál az Úrban,” (EÉ 328) Pál és Szilász apostolok tanácsát is szívleljük meg: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.” (ApCsel 16,31)

Összeállította: G. A. (2019.)

 A Szentháromság ünnepe utáni16. vasárnap Útmutató vezérigéje: "Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet." (2Tim 1,10) Csak az ÚR Jézus adhat örök életet, mert: "Ő az igaz Isten és az örök élet" (1Jn 5,20)! Számunkra csupán egyetlen kérdés maradt, amire itt, e földön kell megtalálnunk az egyedül helyes választ! 

Kivel töltöd az örökkévalóságot? 

Az örökélet e fő kérdése: egyedül hitkérdés! Emberi oldalról a hit a kizárólagos feltétele az üdvösségnek, s Isten részéről pedig az ő kegyelme, irgalmas szeretete. De nem minden hit üdvözítő, csak a teljes Szentírás Istenébe vetett feltétlen bizalom vezet el az örök életre! Idei útmutató vezérigénkben ezt Jézus Urunk így mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem” (Jn 14,1)! S megígéri követőinek; a christianusoknak ezt: helyet készít nekik Isten országában, hogy örökre vele legyenek.  Az örökkévalóság ünnepén, ezért ez évben a szeretet apostola bizonyságtételei alapján tekintsük át a mindenható, Szentháromság örök Isten, örök életről adott legfontosabb kijelentéseit!

Reformátorunk szerint; a keresztyén ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. S ez az örökkévalóság lényege; amikor és ahol, Isten lesz minden, mindenben! Ám, aki az ő gyermeke, már most, hit által, részese ennek a szeretetközösségnek, mert az Úr Krisztus él benne!

Jézus is kijelentette, hogy aki hisz őbenne, annak életében elkezdődött az örökkévalóság. Isten parancsolata örök élet, s mert Jézus egylényegű az Atyával, azt hirdeti, amit Atyja mondott neki.

De hogyan kezdődik el bennünk az örökkévaló élet? Az ige és a Lélek által történő újjászületést a mindenható Isten végzi el mindazokban, kik hittel befogadták az ő cselekvést, történést, létezést munkáló örök igéjét, s aranyevangéliumát a maguk számára érvényesnek tekintik! S az élő krisztushit következménye; Isten halálos ítéletének elkerülése a nagy fehér trón előtt; mivel az élet könyvében már szerepelnek a Bárány vérén megváltottak nevei.

A minden téren és időn túl létező örökkévalóságot emberi képességeinkkel elképzelni sem tudjuk, ezért elégedjünk meg azzal, amit Isten jónak látott kijelenteni erről a Szentírásban! Ha őt a mi teremtő és gondviselő Atyánknak valljuk, akkor el tudjuk fogadni, hogy amit emberi szem nem látott, fül nem hallott, szív nem sejtett; azt készítette el az Úristen az őt szeretőknek. Minden emberi értelmet felülmúló, kegyelmes szeretete erősítésül e földön: élő vizet, mennyei táplálékot ad és megvilágosítja számunkra az Írásokat, amelyek Jézusról tesznek bizonyságot. S aki eszi az Úr testét és issza az ő vérét, örökké élni fog általa.

S bátorításul, örök jelen időben fogalmazza meg János evangéliumában, hét képben és hét általános kijelentésben Jézus: Én vagyok! Így nem lehet semmi kétségünk, aki a Fiúban hisz, az, az Atyában hisz, aki Mózesnek így nyilatkoztatta ki önmagát: Vagyok, aki vagyok. (Luther bibliafordításában: „Ich werde sein, der ich sein werde.” – „Én leszek, aki leszek.”)

Az örök Vagyok – aki számára nincs idő, sem tér, s országa az örök jelen, mindenütt jelenlévő birodalma –, hatalmat adott Fiának, hogy örök életet ajándékozzon mindazoknak, akik ismerik őt, azaz benső közösségük van vele. Ám csak a belé vetett hit által juthatunk élő kapcsolatba megváltó Urunkkal, aki egyedüli út az Atyához.

És a szemtanú evangélista, nem is mondhat többet és nem tehet teljesebb bizonyságtételt; minthogy hirdeti nekünk a Jézusban megjelent örök életet. S aki hit által már őbenne él, annak számára megdönthetetlen bizonyossággá lett a szeretet apostolának e tanúságtétele: az örökkön-örökké élő Úr Jézus Krisztus az igaz Isten és az örök élet! Ő örök szeretettel szeret téged is, és azt szeretné, hogy vele töltsd az örökkévalóságot!

Garai András 2010.         

 

 

ÖRÖK ÉLET ígérete a Szentírásban – az esztendő minden hetére!                                        

(az új fordítású protestáns Biblia szerint) Olvassa rendszeresen lelke épülésére!

 

Hét * Igehely * Igevers (kulcsszó a keresőben: *örök* *él*)

01* 1Móz 3,22* Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen,

02* 5Móz 32,40* Kezem az égre emelem, s mondom: Örökké élek én!

03* Zsolt 16,11* Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.

04* Zsolt 21,5* Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót.

05* Zsolt 37,18* Ismeri az ÚR a feddhetetlenek életét, és örökségük megmarad örökké.

06* Dán 12,2* Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra.

07* Mt 19,16* Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

08* Mt 19,29* És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.

09* Mt 25,46* És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

10* Mk 10,17* Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?  

11* Mk 10,30* az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.

12* Lk 10,25* Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

13* Lk 18,18* Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?

14* Lk 18,30* az a sokszorosát kapja vissza már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.

15* Jn 3,15* hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.  

16* Jn 3,16* Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

17* Jn 3,36* Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.

18* Jn 4,14* de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

19* Jn 4,36* Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.

20* Jn 5,24* Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

21* Jn 5,39* Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,

22* Jn 6,27* Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.

23* Jn 6,40* Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

24* Jn 6,47* Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.

25* Jn 6,51* Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.

26* Jn 6,54* Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

27* Jn 6,58* Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.

28* Jn 6,68* Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.

29* Jn 10,28* Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.

30* Jn 12,25* Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.

31* Jn 12,50* Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.

32* Jn 17,2* mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon.

33* Jn 17,3* Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust.

34* ApCsel 13,46* Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.

35* ApCsel 13,48* Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívőkké lettek.

36* Róm 2,7* azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad,

37* Róm 5,21* hogy amiképpen uralkodott a bűn a halálban, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazság által az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.

38* Róm 6,22* Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet.

39* Róm 6,23* Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

40* Gal 6,8* mert aki a maga testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.

41* 1Tim 1,16* De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.

42* 1Tim 6,12* Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.

43* Tit 1,2* az örök élet reménységére, amelyet Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért,

44* Tit 3,7* hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.

45* Zsid 7,16* aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint.

46* 1Jn 1,2* Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek is az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk.

47* 1Jn 2,25* Az az ígéret pedig, amelyet ő maga ígért nekünk, az örök élet.

48* 1Jn 3,15* Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.

49* 1Jn 5,11* Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.

50* 1Jn 5,13* Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.

51* 1Jn 5,20* De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.

52* Júd 1,21* tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.

53* Jel 1,18* és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.    

Összeállította: G. A. ( https://www.garainyh.hu/ & https://www.garainyh.com/  ) #GaraiNyh

 

 

                                          

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!

A Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap Útmutató vezérigéje: "Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1Pt 5,7) Az ÚR Jézus, Isten gondviseléséről tanítva, hegyi beszédében felszólítja hallgatóságát: "ne aggódjatok életetekért, se testetekért, Mit aggódtok a ruházatért is? Ne aggódjatok tehát a holnapért, Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek." (lásd Mt 6,25-34)

1. Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel. Dicső Király, ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy annak is Ura!

EÉ 586 https://enekek.lutheran.hu/enek586.htm

"Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz." (Zsolt 55,23)

"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban." (Fil 4,6-7)

Becsengettek az ÚR Jézus iskolájába is!

Kedves Látogatóm, te is ingyen lehetsz az ő tanítványa, mert a kereszten már előre kifizette tandíjadat; az életfogytig tartó taníttatásod árát!
www.garainyh.hu/cikk/mynews.inc.php?a=a&mnid=853&page=

A SZENTHÁROMSÁG ISTEN DICSŐÍTÉSE

A Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnap Útmutató vezérigéje: "Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsolt 103,2) A tíz meggyógyított leprás közül: "Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.  Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged." (Lk 17,15-19)

ISTEN DICSŐÍTÉSE (dicséret a vasárnapi istentisztelet liturgikus rendjében)

Dicsérünk és áldunk téged, imádunk, és hálát adunk neked a te nagy dicsőségedért, Úr Isten, mennyei Király, mindenható Atya Isten!

Úr Jézus Krisztus, valóságos Isten, az Atya Egyszülöttje, Isten Báránya, aki elveszed a világ bűnét, irgalmazz nekünk, aki elveszed a világ bűnét, hallgass meg minket, aki az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk! 

Mert egyedül te vagy szent, egyedül te vagy az Úr, egyedül te vagy fenséges, Jézus Krisztus, a Szentlélekkel együtt, az Atya dicsőségében. Ámen.

Ének

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad őt, mert az Úr mindent oly bölcsen intézett: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, sok bajban védett! Nagy irgalmát Naponként tölti reád, Áldását mindenütt érzed.

3. Áldjad őt, mert keze csodásan alkotott téged! Utadon elkísér, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd, Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad őt, mert az Úr megáldja minden munkádat! Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd, mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat!

5. Áldjad az Úr nevét, őt áldja minden énbennem! Áldjad őt, lelkem, és róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed ő tenéked! őt áldjad örökké! Ámen.

EÉ 57 https://enekek.lutheran.hu/enek057.htm

          

 

TE  DEUM  LAUDAMUS

 

Isten téged dicsérünk,

téged Úrnak mi is vallunk,

Téged, örök Isten

minden földi állat dicsér.

Tenéked mennyei angyalok

és mennyei fejedelmek

Tenéked, cherubim és szerafim

mindenkoron énekelnek.

Szent Isten, Szent Úr,

Szent Úristen, dicső Király,

teljes mennyország és föld

felséges dicsőségeddel.

Téged apostolok társasággal dicsérnek.

Téged szent próféták vigassággal dicsérnek.

Téged kínvallott mártírok,

kik éretted meghaltak,

ez világ szerint

anyaszentegyház dicsér.

Felséges magasságnak ő Istenét

mi tisztelendő Urunk,

egyetlenegy Fiadat,

Szentlelked minket megvigasztaló.

Te Krisztus vagy, dicső Király.

Te vagy Atyaistennek örökséges Fia.

Te megváltásra emberséget felvenni

Máriának szent méhét nem útálád.

Te örök halált meggyőzvén

mennyei szent kapukat nekünk megnyitád,

Te ülsz Istennek jobbjára,

Atyának dicsőségében.

Hiszünk eljövendő bírónak,

téged azért Uram mi kérünk,

hogy minket segélj,

kiket szent véreddel megváltál.

Szenteid közé örök dicsőségben

minket számlálj.

Üdvözítsed te népedet Uram Isten

és megáldjad te maradékaidat.

És tarts meg minket

és el fel vigyél örök dicsőségbe.

Minden naponként Téged Úristen dicsérünk.

És Uram te nevedet örökké,

mindörökké dicsérjük.

Melytől Uram Isten minket őrizned

ez napon bűn nélkül.

Légy irgalmas Uram Isten bűnösöknek,

légy irgalmas nekünk!

Legyen te szent irgalmasságod mihozzánk,

mert minekünk te vagy oltalmunk.

Tebenned bízunk mi Úristen,

azért örökké mi élünk.

 

Ámen.

 

TE DEUM LAUDAMUS   (Isten, téged dicsérünk…)

 

A Kr. u. IV. századra visszavezethető, kiemelkedő jelentőségű, himnikus jellegű, egyéni kialakítású, csoportos dicsérő ének. Zsoltár felépítésű ókeresztény költemény, amelynek szakaszaihoz különböző dallamok járultak. Elnevezése szokásos módon a szöveg kezdő sorára utal. Minden ünnepi szertartás (körmenetek, keresztelés, zsinatok), sőt társadalmi ünnepek alkalmával is felhangzott. Az ünnepi istentiszteletek ősi befejező himnusza volt.

Sűrű használatának köszönhető, hogy Nyugat-Európában már 1000 körül megjelentek nemzeti nyelvű fordításai, a késő középkortól pedig kottás feljegyzések mutatják  anyanyelvi éneklését.

A Peer-kódexben (1526, Országos Széchenyi könyvtár) maradt fenn legkorábbi magyar változata. Ez arra utal, hogy magyar nyelvű éneklése már a 15. század végén szokásban volt. Egyes feljegyzések szerint orgonával kísérték, amelynek dallama nem maradt fenn. Erdélyben, Udvarhelyben ma is a gregorián dallammal és szöveggel éneklik. 

Forrás

Schola Hungarica: Magyar Gregoriánum I. (Hungaroton Classic CD, 1994.) szövegkönyve, Rajeczky Benjámin.

www.magyarzenetortenet.hu/de/de01.html

TANÍTÁS AZ IRGALMASSÁGRÓL

A Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap Útmutató vezérigéje: "A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg." (Mt 25,40) Jézus, az utolsó ítéletről szólva, ebben az igeszakaszban (a 31-46. versekben) az irgalmasság hatféle cselekedetét említi. S azonosítja önmagát a legkisebb ember testvérével. Az irgalmas samaritánus példázatában pedig kijelenti: az a felebarátja az életveszélybe került embernek, aki irgalmas volt hozzá. Cseri Kálmán egyik igehirdetésében, e példázat alapján, az irgalmasság öt jellemzőjét említi, ezek: 

1* Az irgalmasság jellegzetesen Isten tulajdonsága.

2* Az irgalmasságnak egyetlen feltétele van, az, hogy a másiknak szüksége van rá.

3* Az irgalmasság mindig belülről indul el, az ember szívéből, de gyakorlati, kézzel fogható gesztusokban, cselekedetekben nyilvánul meg.

4*Az irgalmasságnak a célja mindig vízszintes, de az oka függőleges.

5*Az irgalmasság veszélyes üzem. Meg lehet sérülni közben. Nagyon rá lehet fizetni, sőt bele lehet halni.

A teljes igehirdetés elolvasható itt: http://www.refpasaret.hu/pasaret/pred.php?id=1657

    

 Ének Isten irgalmáról

A Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: " A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki," (Ézs 42,3a) Mózesnek így mondta ki a saját nevét az ÚR Isten: "Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!" (2Móz 34,6) Az Ószövetség evangélistája Jézusról prófétált (lásd Mt 12,17-21); ő Isten!

Erről az irgalmas Istenről énekel a versmisszionárius, a 103. Zsoltár alapján:  

                          Ének Isten irgalmáról!

                                103. Zsoltár

 

Áldjad én lelkem az Úr nevét,

gazdag ajándékát hinti szét.

Bensőm zengj az Úrnak háladalt,

keze óvott, védett, eltakart.

Áldjad lelkem Urad, s ne feledd

a sok jót, mit ingyen ad neked.

Aki megbocsátja bűnödet,

szennytől megtisztítja életed.

Gyógyít, ha gyötör kín, fájdalom,

mert hű szíve, szánó irgalom.

Halálból kihozta életed,

nem a sír lesz végső nyughelyed.

Kegyelme, irgalma hull reád,

s már itt hordhatod, mint koronát!

Javával betölti szívedet,

hiányt ne szenvedjen életed.

Ifjúságod útján elkísér,

sasszárnyon repülhetsz, mint a szél.

Könyörül, irgalmaz jó Atyád,

késik a haraggal, megbocsát.

Bűnöd miatt nem fed untalan,

haza vár, hogy ne légy hontalan.

Nem bűneink szerint mér nekünk,

mert úgy, elveszne az életünk.

Álnokságunk szerint nem fizet,

ajándékoz erőt és hitet.

Mert amilyen magas földtől ég,

oly messze vet bűnt és büntetést.

Kegyelmes ahhoz ki féli Őt,

szánja a bűnbánó vétkezőt.

Amilyen távol van napkelet

napnyugattól, s együtt nem lelet,

bűnünk olyan messze űzi el,

vissza nem hozhatja senki sem!

Mint Atya könyörül gyermekén,

ha az – bűnbánattal – visszatér,

úgy könyörül Isten hű szíve,

ha bűnbánatra tér gyermeke.

Mert Ő tudja: mi csak por vagyunk, 

kezében életünk, holnapunk.

Életünk e földön, mint a fű,

mert az ember, rövid életű.

Élete virul, mint kis virág,

ha ihatja égnek harmatát.

De ha megérinti halál-szél,

lehullik mint sárga falevél.

Elporlad, és helyét nem lelik,

szem elől sírhantok, elfedik.

Isten szeretete végtelen,

nem fogja fel szív sem értelem.

Nem hagyja el azt, ki féli Őt,

segíti a fáradt csüggedőt.

Igazsága fiak fiain,

járhassanak híven utain.

Ki szövetségében hű marad,

annak örökséget mennyben ad.

Ha munkáját híven végezi

ott, ahová Isten rendeli!

Az Úr dicső trónja mennyben van,

övéi imádják boldogan.

Királyi uralma végtelen,

uralkodik minden emberen!

Áldjátok az Urat, angyalok,

hatalmas erejű Kérubok.

Akik figyelitek szent szavát,

s ha szól: szárnyaltok a légen át!

Áldjátok Őt égi seregek,

meghajtva előtte fejetek.

Szolgái: akikre munka vár,

villám, felhő, szél, tűz, napsugár.

Áldjátok megváltott népei,

dicsőségének visz fényei!

Áldjad én lelkem az Úr nevét,

ki megosztja veled, mindenét!

 

                          Pecznyík Pál

                          1987.

 "Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti." (Zsolt 34,19)

"Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet." (Mt 12,20)

A Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap Útmutató vezérigéje: "Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad." (1Pt 5,5b) Túróczy Zoltán evangélikus püspökkel együtt vallhatom: Minden kegyelem az életemben!

Lásd írását, amely csak honlapomon érhető el a világhálón: https://www.garainyh.hu/wordtar2/Evangelikus%20lelkeszek%20igehirdetesei/Turoczy%20Zoltan%20irasai/CSAK%20KEGYELEM.rtf

S tekintsük át ezt a gazdag "kegyelmi ige" válogatást!

Az ÚR Isten kegyelme az Újszövetségben 

(válogatás az esztendő minden hetére;

keresse meg a RÚF szerint itt:

https://abibliamindenkie.hu/uj

Év* Róm 1,7    „…Kegyelem nektek és békesség Istentől,…

         a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.” 

Hét* Igehely        

01* Lk 4,22                           

02* Jn 1,17

03* ApCsel 4,33

04* ApCsel 18,27

05* Róm 4,4

06* Róm 5,15

07* Róm 5,17

08* Róm 5,20  

09* Róm 5,21

10* Róm 6,1

11* Róm 6,14

12* Róm 6,15

13* Róm 11,6

14* Róm 12,3

15* Róm 12,6

16* 1Kor 1,3

17* 1Kor 3,10 

18* 1Kor 15,10

19* 2Kor 1,2

20* 2Kor 4,15

21* 2Kor 6,2

22* 2Kor 12,9

23* Gal 1,3

24* Gal 5,4

25* Ef 1,2

26* Ef 2,5

27* Ef 2,8

28* Ef 3,2

29* Ef 3,8

30* Ef 4,7 

31* Ef 6,24

32* Fil 1,2

33* Kol 1,2

34* Kol 4,18

35* 1Thessz 1,1

36* 2Thessz 1,2

37* 1Tim 1,2

38* 1Tim 6,21

39* 2Tim 1,2

40* 2Tim 4,22

41* Tit 1,4

42* Tit 2,11

43* Tit 3,15

44* Filem 1,3

45* Zsid 4,16

46* Zsid 13,25

47* 1Pt 1,2

48* 1Pt 2,19

49* 1Pt 5,10

50* 1Pt 5,12 

51* 2Pt 1,2

52* 2Jn 1,3

53* Jel 1,4

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

S egy "ráadás" ószövetségi bátorító ige, amely az ÚR mindenkor élő, minden gyermekére érvényes:

"Bízzál, Izráel, az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani." (Zsolt 130,7)

Reményik Sándor: Kegyelem

Összeállította: G. A. (garainyh)

 

 

JERUZSÁLEM PUSZTULÁSÁNAK EMLÉKÜNNEPE

 A Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap az evangélikus egyházban egyben Jeruzsálem 70-ben bekövetkezett második pusztulásának emlékünnepe; melynek vezérigéje: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12)

A Zsidók Jézusért misszió közösségi oldalán ezeket olvashatjuk:

 A VÖRÖS FONAL CSODÁJA

A Jeruzsálemi Talmudban olvassuk: „A Templom pusztulása előtti negyven éven át a nyugati fény kialudt, a bíbor fonal vörös maradt, és a sorsvetésnél az Úré mindig a balkézre esett. A Templom kapuit minden éjjel bezárták, de minden reggel tárva-nyitva találták.” (Jacob Neusner, The Yerushalmi, 156-157. o.) [A Templom i.sz. 70-ben pusztult el]

A Babiloni Talmud ezt állítja: „Rabbijaink azt tanították, hogy a Templom lerombolása előtti utolsó negyven év alatt a sors [ami az Úré] nem jobbkézre esett, a bíbor színű szövet nem fehéredett ki, a nyugati fény nem világított, a Hekel [a Templom] ajtajai pedig maguktól kinyíltak.” (Soncino változat, Yoma 39b).

Jom Kippurkor, az Engesztelés Napján két kecskebakot választottak ki, az egyiket az Örökkévaló számára zsidó népünk bűnéért való áldozatul, a másodikat pedig szó szerint bűnbakként. E második volt az Azázél bak, amely a pusztába vitte a nép bűneit, miután a főpap megvallotta felette a bűnöket. Erre az Azázél bakra egy bíbor fonalat kötöttek, melynek egy részét levágták és a Templom ajtajához kötötték. Minden évben a Templomnál levő vörös fonal kifehéredett, jelezve, hogy az Engesztelés Napján bemutatott áldozatot elfogadta az Úr. Ez a jelenség i.sz. 30-ig ismétlődött, de onnantól fogva a szál vörös maradt, minden évben, egészen a Templom elpusztulásáig. Ez kétségtelenül nagy riadalmat keltett zsidó népünkben. Ugyanis amikor Izrael megvallotta bűneit, és ceremónálisan ráhelyezte az Azázél kecskére, a bak halálával el lett a bűn is távolítva. A bűnt a vörös fonal (a vér színe) jelképezte. Ám mivel a színe vörös maradt, Izrael bűnét az Úr nem bocsátotta meg, és nem változott hófehérré, ahogy Jesájá/Ézsaiás proféta által az Úr kimondta: „No gyertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ézsaiás 1:18) Népünk tudta, hogy amikor a bíborvörös szál fehérré változik, az Örökkévaló elfogadta az engesztelést Jom Kippurkor, és megbocsátotta bűneinket. De i.sz. 30 után a fonal a Templom lerombolásáig 40 éven át nem fehéredett ki többé. De mit tett népünk 30-ban, ami miatt ilyen fordulat állt be a Jom Kippurra nézve? Néhány beszámoló szerint i.sz. 30 április 5-én (azaz niszán hó 14-én, a páskaáldozat napján) a Messiás Jesuát kiirtották Izraelből, aki önmagát odaszánta a halálra jóvátételi áldozatul a bűnökért. Így erre az eseményre került át az engesztelés, amely többé már nem érhető el a két kecskebak által Jom Kippurkor. Mintegy ártatlan páskabárányként a Messiást megölték, noha nem találtatott benne bűn! Ám ellentétben a Jom Kippur évenkénti áldozatával (amely mindig csak egy ideig takarta el a bűnt), a Messiás áldozatához egy ígéret társul: az Örökkévaló kegyelmet ad és megbocsát annak, aki elfogadja a Messiással való személyes kapcsolatot. Ez lényegében egy egyszeri esemény mindenki életében, nem pedig egy évente ismétlődő rituálé és áldozat. I.sz. 30-ban megváltozott az az eljárás, amely a bűnbocsánatról gondoskodik.

Forrás: https://hu-hu.facebook.com/zsidokjezusert/posts/1160316617389844/

A SORSVETÉS CSODÁJA

„A Templom pusztulása előtti negyven éven át… a sorsvetésnél az Úré mindig a balkézre esett…” Jeruzsálemi Talmud  „…a Templom lerombolása előtti utolsó negyven év alatt a sors [ami az Úré] nem jobbkézre esett…” Babiloni Talmud  Volt egy másik csoda is: ez az Engesztelés Napján (Jom Kippurkor) történt sorsvetéssel kapcsolatos. A sorsvetés döntötte el, hogy a két kecskebak közül melyik lesz „az Úré” és melyik lesz „Azázél”, vagyis a „bűnbak”: „…vessen sorsot Áron a két bakra, az egyiket sorsolja ki az Úrnak, a másikat Azázélnak.” (3Mózes 16:8) Az i.sz. 30 előtti kétszáz éven át, amikor a főpap kihúzott egyet a két kavics közül véletlenszerűen, a fekete és a fehér köveket évente egyenlő arányban húzta. De 30-tól fogva negyven éven át a főpap folyamatosan mindig a feketét húzta! Márpedig ennek az esélye csillagászati: egy a kettő-a-negyvenedikenhez. Másképp, ez olyan, mintha csukott szemmel egy megjelölt golyót szeretnénk kihúzni 1’099’511’627’776 közül (több, mint egytrillió közül) és pont eltalálnánk. Ehhez képest még az is kedvezőbb, hogy épp mi nyerjük meg a lottó ötöst. Azázél köve, vagyis a fekete kő i.sz. 30 és 70 között a valószínűségszámítás esélyeit meghazudtolva 40-szer jött ki egymás után! Ezt a sorozatot szörnyűségként konstatálták, és azt jelezte, hogy valami alapvetően megváltozott a Jom Kippur rituáléjában.

Forrás: https://www.facebook.com/zsidokjezusert/photos/a.683279671760210.1073741829.682475358507308/1161568880597951?hc_location=ufi

 A ZSIDÓK KIRÁLYÁNAK HÍVTÁK  

Ki ez az ember?

Kik hívták Jesuát a zsidók királyának? Úgy tűnik, csupa nem autentikus személy: Pilátus, Júdea római helytartója, az ő katonái, akik megkorbácsolták és kigúnyolták Jézust, illetve a napkeleti bölcsek, akik Heródeshez azzal kopogtattak be, hogy megkérdezzék: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” ¹Az, hogy a zsidók közül Messiás fog támadni, akinek az uralma az egész világra kiterjed, a Babiloni Birodalom népei között is ismert tény lehetett – egyrészt a babiloni fogság alatt (és után is) létesült zsinagógák bibliai tanítása, másrészt Dániel (a fogságban szolgáló próféta) munkássága révén.² Kik tagadták Jesua királyi mivoltát? Az Írások tanúságtétele szerint, népünk vallási vezetői. Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény és szamáron nyargal. Pilátus így szólt a zsidókhoz: „Íme, a ti királyotok!” Azok pedig felkiáltottak: „Vidd el, vidd el, feszítsd meg!” Pilátus ezt mondta nekik: „A ti királyotokat feszítsem meg?” A főpapok így válaszoltak: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. ³Miért volt ilyen jelentősége annak, hogy vajon Jesua népünk királya-e vagy sem? Konjahu volt az utolsó király Dávid trónján, róla és ivadékairól pedig súlyos szavakat szólt Jeremiás (Jirmejahu) próféta által az Úr: „…Egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában.” ⁴ Az utána következő uralkodók már vagy nem voltak királyok (Zorobábel) vagy nem voltak Dávid házából származó, törvényes királyok (Hasmóneusok, Heródes). Az Örökkévaló azonban ígért Dávidnak egy utódot, aki örökké fog a Dávid trónján ülni, s az ígéretet Jeremiás által is megerősítette rögtön a következő fejezetben: Eljön majd az idő – így szól az ÚR –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR (az Örökkévaló) a mi igazságunk! ⁵Ez a megígért Király a Messiás. Vajon Jézus fellépett-e azzal az igénnyel, hogy ő népünk királya legyen? Nos, Pilátus kérdésére igenlő feleletet adott.⁶ A Pészachot megelőzően pedig, amikor szamárháton dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe, szavak nélkül is kifejezte, kinek tekinti önmagát.⁷ A zakariási prófécia ugyanis egy szamárháton érkező Messiás Királyról szól: Vigadj nagyon, Ción leánya, riadozzál, Jeruzsálem leánya! Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény és szamáron nyargal, vemhén, nőstény szamárnak a fián. ⁸Zsidó népünk közül sokan ma is úgy gondolják, hogy Jesua nem lehet a népünk királya, hiszen, mint mondják: nem hozott békét a földre, és nem építette fel a Templomot. Dániel a Messiás halálának idejéről szóló próféciájában abban is eligazít bennünket, hogy a Messiás megölése után mi fog következni. A felkentet 62 hét múlva meg fogják ölni, és nem marad semmije és senkije. A várost és a szent helyet elpusztítja egy következő fejedelem hadserege: úgy lesz vége, mintha árvíz söpörné el. Folytonosan tart majd a háború egészen az időszak végéig. Ez a pusztulás véglegesen el van határozva. ⁹ (kiemelés tőlem – a szerk.) Mivel a prófécia szerint a ‘szent hely’ (Templom) állni fog Jeruzsálemben,^* ezért fontos észrevennünk azt, hogy a Messiás első eljövetelekor nincs szükség a Templom felépítésére. Ellenkezőleg, a Messiás halála után fogják azt lerombolni. Ez meg is történt a rómaiak által, Titus vezetésével, i.sz. 70-ben. Majd pedig folytonosan fog tartani a háború egészen az időszak végéig. Ez valóban így van egészen napjainkig. A Messiás Király első érkezésekor alázatosan, szamárháton érkezett az övéihez, akik nem fogadták be. De épp az elutasítás révén vitte végbe, hogy halála és feltámadása által békét hozzon a szívekbe: Isten ugyanis a Messiásban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket… ¹⁰Második eljövetelekor dicsőséges királyként és ítélőbíróként fog érkezni. Dániel, aki látta a Messiást meghalni és a Szenthelyet elpusztulni, látja a Messiást ráülni a Dávid trónjára is: Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. ¹¹Ha megbizonyosodsz arról, hogy Jesua valóban a megígért Messiás, kész vagy Őt elfogadni királyodnak életed felett?

Tar Kata  

A Zsidók Jézusért misszió budapesti vezetője

 ¹ Máté 2:2
²  Dániel 2:31-45, 7, 9:26
³ János 19:14-16
⁴ Jeremiás (Jirmejahu) 22:24-30
⁵ Jeremiás 23:5-6
⁶ Máté 27:11
⁷ Lukács 19:35-38
⁸ Zakariás (Zechariah) 9:9, IMIT fordítás
⁹ Dániel 9:26, Egyszerű fordítás
¹⁰ 2Korinthus 5:19a
¹¹ Dániel 7:13-14

 

Forrás: https://zsidokjezusert.org/2020/08/11/a-zsidok-kiralyanak-hivtak/

AZ ÚR SOKRA BÍZATOTT SZOLGÁI 

Kétszer is néven szólította az ÚR hét, sokra bízatott szolgáját. A Szentírásban csak róluk olvashatjuk ezt a különleges megszólítást. Rájuk is érvényes a Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnap vezérigéje: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48b) Tekintsük át e „dupla” megszólításukkor kapott különleges üzeneteket, a RÚF szerint! A hetedik szolga megszólítását háromszor is olvashatjuk! S három, sokra bízott szolgáját még a régi nevén szólította! Ne feledjük; a keresztségben minket is keresztnevünkön szólított a Szentháromság Úr Isten! „De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!” (Ézs 43,1.3a) És ez az ígéretük is van az ÚR nevéhez és tanításához ragaszkodóknak: „Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.” (Jel 2,17)

 1Móz 22,10-12 * „De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és megfogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az Úr angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.”

1Móz 46,2-3 * „Isten pedig éjszaka így szólt Izráelhez látomásban: Jákób! Jákób! Ő így felelt: Itt vagyok! Ekkor azt mondta: Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott!”

2Móz 3,4-6 * „Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre.”

1Sám 3,10-12 * „Az Úr pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád. Akkor az Úr ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül mind a két füle. Mert kijelentettem neki, hogy örök ítéletet hozok háza népére azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak vele magukra, és mégsem fenyítette meg őket.”

Lk 10,40-42 * „Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok munka. Ezért odajött, és így szólt: Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”

Lk 22,31-32 * „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd a testvéreidet!”

ApCsel 9,3-5 * „Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ő pedig megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”

ApCsel 22,6-8 * „Történt pedig, hogy amikor úton voltam, és Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt hozzám: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.”

ApCsel 26,13-15 * „Déltájban az úton láttam, ó, király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb világosság sugároz körül engem és útitársaimat. Mikor pedig mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.”

             Isten néven szólított gyermekei, sokra bízatott hű és okos sáfárként, csak egyet tehetnek; őt imádják egész életfolytatásukkal, mert: „Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te, és hatalmad által nagy a te neved.” (Jer 10,6) S ne feledjük, Megváltó Urunk ezt tette a kereszten: „Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46) – Mi is kiálthatunk hozzá mindenkor: „De te, Uram, Uram, tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!” (Zsolt 109,21)

Összeállította: Garai András (garainyh.hu)

     

AZ ÚR JÉZUS A VILÁG VILÁGOSSÁGA!

S az ő követőinek is azzá kell lenniük; s mert az Isten világosság; az ő gyermekei a világosságban járnak. A Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap vezérigéje erre figyelmezteti a christianusokat: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.” (Ef 5,8-9) Tekintsük át a Szentírás legfontosabb egy tucat igéjét a RÚF szerint, amelyekben a világosság, mint ragozatlan főnév előfordul, és segít megérteni vezérigénk nekünk szóló üzenetét! 

1Móz 1,3-4 * „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.”

Zsolt 112,4 * „Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre attól, aki kegyelmes, irgalmas és igaz.”

Péld 4,18 * „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig.”

Ézs 9,1 * „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog.”

Lk 11,35 * „Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!”

Lk 16,8 * „Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.”

Jn 1,9 * „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.”

Jn 12,35-36 * „Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük.”

Róm 13,12 * „Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.”

2Kor 4,6 * „Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.”

1Thessz 5,5 * „Hiszen valamennyien a világosság és a nappal fiai vagytok, nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.”

1Jn 1,5 * „Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” 

            A christianusok számára alapvető fontosságú az ÚR Jézus kijelentése önmagáról és mirólunk! „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) „Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” (Jn 9,5) „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. – Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,14.16)

Összeállította: Garai András (garainyh.hu)

       

A Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek." (Ef 2,19)

Isten népe a világban

Pecznyík Pál archív bizonyságtétele a MERA rádióban

(János 17,15)

Kedves hallgatóim; János evangéliumából, Jézus főpapi imájából olvasok fel egy verset, a 17. fejezet 15. versét, Jézus szavait: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”! Isten megváltott népének nem ez a földi hon igazi hazája. Ebben: csupán néhány évtizedig sátorozik. Miképpen Izrael fiai sátoroztak 40 évig a Sínai pusztában. Isten népének igazi örökkévaló otthona a mennyben van. Habár abba: csak feltámadása után teheti be lábát. De Megváltó Urunk szavai alapján, mennyei Atyánk oltalma és védelme alatt, biztonságban sátorozhatunk, már itt a földön is. Erre a biztonságra és védelemre pedig, nagyon is szükségünk van! Hiszen ős ellenségünk a Sátán, még mindig uralmat gyakorol a földön. És az általa elcsábított embereket, semmiképpen nem akarja kiengedni hatalma alól. Ezért van nagy öröm Isten angyalai előtt, egy bűnös ember megtérésén! Ha egy megtért ember kiszabadul a Sátán fogságából. Isten megváltott gyermekeinek azonban felelős megbízatásuk is van, még pedig addig, amíg el nem hangzik feléjük az égi hazahívó szó! Ez a fontos megbízatás pedig nem más, mint az Úr Jézusról való hűséges bizonyságtétel, a világ fiai előtt! Bizonyára, nem könnyű feladat ez, egy olyan világban, ahol Isten tisztelete, imádata helyett, istentagadás, istenkáromlás és a szabadosság virágzik. Ahol az iszákosság, a drog, paráznaság, bálványimádás bűne úgy terjed, mint fertőző betegség. Az erkölcs pedig, régtől a padlón hever. Ahol a bűnt már nem szégyen, hanem még hivalkodnak is vele. És így, Isten gyermekeit is fenyegeti a csábítás veszélye. Ezért nem csoda, ha ilyen körülmények között, Jézusról szóló bizonyságtételük, legtöbbször a hitetlenség és visszautasítás kemény falába ütközik. És ha megkérdeznek némely világi embert, hogy olvas-e Bibliát, legtöbbször, nemleges választ kapnak. Csak elvétve találkoznak olyan emberrel, aki szívesen figyel bizonyságtételükre, és elismeri Isten létezését és mindenhatóságát! Megérti, hogy néki magának is, létfontosságú kérdés: hol fogja eltölteni az örökkévalóságot! Örök fényben e, vagy örök sötétségben. Isten megváltott népe is, ugyanúgy idegen, ezen a földön, miképpen Jézus volt, népe között. Még Názáret népe sem ismerte föl Benne, Isten egyszülött Fiát, a Fiú Istent! A népe között végbe vitt gyógyításai és csodái láttán sem. Csupán magukhoz hasonló egyszerű életű tanító Rabbit láttak benne. Mivel – lelkileg – vakok voltak papjaikkal, vezetőikkel együtt. Sőt, vezetőik még rajtuk is túltettek, mert azt hangoztatták, hogy Jézus, ördög által űzi ki az ördögöket, a megszállott emberekből. Szombat-ünneprontót láttak benne, aki igyekezett megnyirbálni tekintélyüket a nép előtt. Nos, Isten gyermekei, ilyen hitetlen és Isten ellen lázadó és bűnöket halmozó közegben élik napjaikat, éveiket. Még jó, ha – tettlegesen – nem bántják őket. Habár, távoli országokban, már egyre jobban terjed a keresztyének üldözése! Az üldözők talán nem is sejtik, hogy hívő testvéreink drága lelkének nem árthatnak! Csak testük sátorában tehetnek kárt. Lelkük sátra pedig úgyis, előbb vagy utóbb romba dől, és itt marad. Őket az a boldog hit és bizonyosság élteti, hogy a feltámadás nagy napján, hallhatatlan lelkük, egy dicsőséges és romolhatatlan új testet, új fehér ruhát ölthet fel magára. Melyet majd sohasem kell levetnie. És az a boldog bizonyosság élteti Isten gyermekeit, hogy minden múló nappal közelebb kerülhetnek új és örökkévaló dicsőséges otthonukhoz, melyet Isten régen elkészített megváltott gyermekei számára. Ezért ők boldog reménységgel várják azt a szép pillanatot, melyben Isten, kiemeli őket ebből az elmúló világból, hogy Vele élhessenek örökké, dicsőséges országában! Ezért, mérhetetlen sokat veszítenek azok, akik – könnyelműen – megvetik az Isten népéhez való tartozást. Akik azt gondolják, hogy a földi paradicsomnál nincs szebb élet. És mivel nem hisznek a túlvilági életben, ezért számukra a temető, végállomás. Isten őrizzen mindenkit az ilyen szomorú szemlélettől. Hiszen a földi lét, csak átszállóhely a lélek számára. Pillanatnyi idő, az örökkévalósághoz képest. Isten drága hívása azonban, csak halálunk percéig érvényes! Aki ezt nem veszi figyelembe, az a kárhozatban fog gyötrődni miatta, örökké! Áldott legyen Isten, aki a bűnbánókat még ma is hívja magához, abba a honba melyet elkészített számukra. Ámen.

De miért is lehetünk mi is Isten háza népe? Íme, Pál indoklása a további versekben: "Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által." (Ef 2,20-22)

Ajánlott igehirdetés: https://joosandor.hu/predikacio/1948-02/te-es-te-hazad-nepe

Összeállította: G. A. (garainyh.hu)

        

Isten a keresztneveden szólított!

A Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap vezérigéje: "De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1)

Egy 9 éve megjelent írásommal szeretném bátorítani minden kedves Olvasómat! Mást ma sem tudnák vallani erről a tényről:

Meg vagyok keresztelve!

12 újszövetségi bátorító ige a keresztségre készülőknek 

Szeretett evangélikus keresztyén hittestvér jelöltem és hozzád tartozóid az Úrban!

A keresztség szentségének vételére készülve, vagy kicsiny gyermeketeket ezért elhozva; mint szülő, keresztszülő, nagyszülő, testvér; egy hatvanöt éve megkeresztelt „vén” (= presbiter) keresztyén (= christianus) vallomását olvashatod az alábbiakban, hogy jobban megismerve a keresztségben rejlő nagy kincset, megerősödjék s felbátorodjék a szíved az Úr Jézus követésére! Írásom címéül reformátorunk közismert mondását választottam: „Baptisatus sum!” Ő kísértései között, csüggedéseiben rápillantva erre, a papírlapra és/vagy asztalára nagy betűkkel felírt mondatára; erőt merített a további munkájához. Már a konfirmációi órákon hallottam erről, s azóta én is vallom: vádolhat bárhogyan a Sátán és ellenségeim, sőt a saját lelkiismeretem is, magamat ezzel erősítem: én meg vagyok keresztelve, testestől-lelkestől, életemben-halálomban Jézus Krisztus tulajdona vagyok; s az ÚR Isten, emberileg érthetetlenül és „megbotránkoztatóan” szeret engem!

Kedves Olvasó! Te is az övé lehetsz, miután részesültél a keresztség szentségében! Ezért, a Luther Kis kátéjában található „Szentírási igék házi gyűjteménye” után szabadon; összegyűjtöttem egy tucat olyan igét az Újszövetségből a keresztséggel kapcsolatosan, amelyek életem során bátorítást és megerősítést jelentettek számomra, evangélikus keresztyén életfolytatásomban, és az alábbiakban néhány mondatos „kommentár” kíséretében megosztom veled e kincseket, melyek igazi aranymondások; minden aranynál többet jelentenek a számomra, mert az örök élet beszéde rejlik bennük!

Mi vár rád a keresztségben? A keresztvízzel együtt egy ige és egy áldás bizonyára. A te alkotó Urad keresztel meg téged, szólít keresztneveden, és bátorít; ne félj, mert mostantól nemcsak a teremtés, de a megváltás és a megszentelés jogán is az övé vagy (lásd Ézs 43,1)! S elhangzik feletted is: „A mindenható Isten, Jézus Krisztus Urunk Atyja, aki téged vízzel és Szentlélekkel újonnan szült, és bűnödet megbocsátotta, erősítsen meg téged kegyelmével az örök életre!” (Liturgikus könyv) Ne feledd; nem a víz „mennyisége” és nem a te alkalmatos voltod teszi hathatóssá a keresztséget az életedben, hanem Isten megelőlegezett bizalma, elédbe jövő szeretete! A hit, kisgyermekeknél, utólagos előfeltétele a szentség érvényességének, ami önmagában bőséges isteni kincs, de személyes hit nélkül semmit sem használ majd neked! Ezért a konfirmáció során, saját meggyőződéseddel vallhatod meg Jézust Uradnak s személyes Megváltódnak! Természetesen, ha már felnőttként jutottál élő krisztushitre Isten kegyelmes szeretetéből, akkor a te tudatos döntésed és hitvallásod alapján nyerheted el a keresztség szentségét, amelynek cselekvő alanya a Szentháromság egy örök Isten; s te csak „hagyod”, hogy ily módon is szeressen az Isten; és így örökbe fogadott gyermeke, s az örök élet részese lehess! Ne feledd: a keresztség nem mágikus cselekmény, s csak hit által visz üdvösségre! Isten szuverén Úr, és hit nélkül te sem lehetsz kedves őelőtte (lásd Zsid 11,6)! Ám a kezdet Istené; megelőző szeretetével átölel s kezében tartja életed (lásd 1Jn 4,19)!    

1 * A mi keresztségünk alapja az Úr Jézus keresztsége, aki valóságos Istenként, mindenben valóságos emberré lett értünk; beállt a bűnvalló bűnösök sorába és kérte Jánost, őt is keresztelje meg a bűnbánat keresztségével, noha őbenne nincsen bűn. A Szentháromság mindhárom személye részt vett ezen a keresztelőn; miérettünk, hogy a mi keresztségünk is a Szentháromság egy igaz, örök Isten nevében történhessen: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,16–17) Csak reá hallgassunk s őt kövessük!

2 * Nem csak Jézushoz illett, hogy így töltsön be minden igazságot, hanem minden leendő követőjéhez is. Ezért ezt a küldetést adta mindenkori tanítványainak, mennybemenetele előtt az Úr Jézus: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt 28,19) A tanítványság előfeltétele, hogy Isten teremtményéből, megtérés és újjászületés által az ő gyermeke légy; csak így szolgálhatsz neki egész életfolytatásoddal!

3 * Így kezdődött pünkösdkor, a keresztyénné létel: Az első gyülekezet tagjaihoz szólt a tagadásából megtérített oszlopapostol, Péter: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2,38–39) Senki sincs kizárva az örök életből, ő minden ember üdvösségét akarja; rád is vár, és most is hív (lásd 1Tim 2,4)!

4 * A pogány százados, Kornéliusz házába is elment Péter, és amíg hirdette nekik Krisztust, megismétlődött a pünkösdi csoda: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.” (ApCsel 10,47–48) Isten újonnan megkeresztelt, megtért gyermekeinek szükségük van a tanításra, hogy hitükben megerősödve, ők is örömhírmondó tanúságtevői legyenek Uruknak!

5 * Isten laikus szolgálattevőket is felhasználhat áldott eszközül mások hitre jutásában. Bizonyára téged is körülvettek ilyen lelki testvérek, családtagok, ismerősök, akik imádkoztak érted, hogy christianus lehess. Az egyik diakónus a hét közül (lásd ApCsel 6,5) elment Samária városába és ott tett bizonyságot hitéről, és „amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt.” (ApCsel 8,12) Így valósul meg Jézus, mennybemenetele előtt, tanúskodásra adott megbízatása (lásd ApCsel 1,8)! Te is az ő hiteles tanúja lehetsz, akár az idegenek között is!

6 * Miként Fülöpöt is felhasználta az Úr az etióp kincstárnok megtérítésében s megkeresztelésében, mert engedelmeskedett vezetésének s elindult a néptelen gázai útra: „Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.” (ApCsel 8,36–37) Ennyire egyszerű az üdvösséget elnyerni, hogy még egy gyermek is megteheti; hiszen Jézus magához hívja és nekik ígéri Isten országát (lásd a gyermekek evangéliumát, amely a te kereszteléseden is elhangzott; Mt 19,13–15; Mk 10,13–16)!

7 * A pogányok apostola, a filippi börtönőrnek hirdethette, hogy csak hit által üdvözülhetnek: „Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.  Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.” (ApCsel 16,33–34) A mi legjobb „jócselekedetünk” is csak az Úr Jézusban való hit lehet; míg a „főbűn” a hitetlenség (lásd Jn 16,9)!

8 * S Pál apostol, most tőlünk is megkérdi, hogy tudjuk is, kiben s miért hiszünk: „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,3–4) Reformátorunk szerint: „egész életünk nem egyéb, mint szakadatlan lelki keresztség, egészen a halálig”!

9 * S az apostoltól tanulhatjuk meg, mit jelent új életben járni, s mi ennek a következménye: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.” (Gal 3,26–27) S ha ez megtörtént, örömmel tehetünk róla bizonyságot embertársainknak: Krisztus él bennem a hit által (lásd Gal 2,20)! A keresztségben kapott új élet napról-napra megújuló bűnbánatot és Isten bocsánatáért való hálás hitet s neki engedelmes szolgálatot jelent. Így lehet állandó erőforrássá számunkra ez a megismételhetetlen tény: „Meg vagyok keresztelve!”  

10 * Ez az egyetlen szentség, amelyet minden történelmi egyház kölcsönösen elfogad s érvényesnek tekint; engedelmeskedve az apostoli tanításnak: „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,5–6) Éljünk tehát elhívatásunkhoz méltóan; a hit nagykorúságában és egységében, a Szentháromságot dicsőítve egész életfolytatásunkkal!   

11 * Péter emlékeztet az első ítéletre; Nóé bárkájában csak nyolc lélek menekült meg az özönvízen át, mert ő Istennel járt és kegyelemet talált az ÚR előtt! „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által.” (1Pt 3,21) Dr. Luther Márton így tanít: „Krisztus a keresztségbe minden időre belevegyítette ártatlan piros vérét. Miért? Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely értünk kiomlott és bűneinkért megfizetett. Krisztus vére érdemét és erejét a keresztségbe helyezte, hogy abban legyen a miénk!” Aranyevangéliumában (lásd Jn 3,16) Isten minden embernek felkínálja a megmenekülés egyetlen útját az ítélet elől; s ennek megvalósítása érdekében adja ki máig vissza nem vont, utolsó parancsát Jézus Urunk.

12 * Minden őt követő christianusra érvényes, minden időben ez a missziói parancs: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,15–16) Ebben jut teljességre a keresztség célja és értelme; ha Isten örök szeretettel szeret téged, és veled kívánja eltölteni az örökkévalóságot, te nem szereted annyira embertársaidat, hogy mindent meg tégy az ő örök üdvösségük érdekében, amire talentumokat és küldetést kaptál Uradtól?! 

„Erőnk magában mit sem ér, / De küzd értünk a hős vezér, / Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, / Ő a mi diadalmunk.” (EÉ 254,2)

Zárszó helyett egy háromszavas összegzést adok: Minden kegyelem az életemben! S ezt a háromszor evangélikus püspökké választott Túróczy Zoltán vallomásával tudom a leghitelesebben „megindokolni”: Isten számomra is csak kegyelem, aki a keresztségben gyermekévé fogadott és Jézus érdeméért, hit által az üdvösség részesévé tett, s azóta is „megbotránkoztató módon” szeret engem! Ezért:

„Én mindennap kimondhatatlan szükségét érzem és mindennap csodálatos, boldog örömmel mondogatom magamnak újra és újra: az én Istenem csak kegyelem, semmi más, csak kegyelem! Minden útja kegyelem! A Golgotha útja is kegyelem! Az én üdvösségem felé vezető útja is kegyelem! Csak kegyelem! Áldassék örökkön-örökké ezért a hihetetlen kegyelemért az Ő szent neve!”

Drága, keresztelésre készülő evangélikus Testvérem!

Azt kívánom, hogy Isten megkeresztelt gyermekeként, keresztyén életed során, te is megtapasztalhasd e tucatnyi aranymondás igazságát és összegzésként majd elmondhasd: Minden kegyelem az életemben!

Nyíregyháza, 2015. Vízkereszt után.

 

Hittestvéri üdvözlettel: Garai András

a nyíregyházi, nagytemplomi gyülekezet presbitere (garainyh.hu)

 

A felhasznált idézetek forrásai:

BIBLIA – Revideált Új Fordítás (RÚF 2014.)

Túróczy Zoltán: Csak kegyelem – Evangélikus evangélizáció, Budapest, 1949.

Jer, örvendjünk keresztyének! – Harangozó kiadás, Második kiadás, Győr, 1944.

(E könyvet és a keresztnevemet is, anyai nagyapámtól „örököltem”!)

S a tizenkét bátorító ige mellé „ráadásként”, egy bátorító vers:

 

Füle Lajos

MINDEN KEGYELEM

 

Az ember gyakran változik

Néha égbe száll és álmodik

Máskor porban csúszik, alig jár

És mindene fáj.

 

Jól csak az Isten látja őt,

Ki kézben tartja az időt,

Múltat, jelent és jövőt

Együtt lát...

 

Utak váltakoznak, fény, mélységes éj

De minden kegyelem, minden kegyelem, ne félj!

* * *

Az ünnep vezérigéje: "De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve," (Gal 4,4)

Mária éneke: Magnificat

Krisztust, Üdvözítőnket, örök Istent, Mária Fiát 

dicsérjük örökké. Ámen. 

 

Magasztalja az én lelkem az Urat, 

  és szívem ujjong az én üdvözítő Istenem felé, 

mert rátekintett szolgálóleánya csekélységére, 

  íme, mostantól fogva boldognak mond minden nemzedék, 

mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, 

  és szent az ő neve, 

irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre 

  azokon, akik félik őt. 

Hatalmas dolgot cselekszik karjával, 

  szétszórja a szívük szándékában gőgöseket, 

uralkodókat dönt le trónjukról, 

  és magasra emel megalázottakat, 

éhezőket halmoz el javakkal, 

  és üres kézzel küld el gazdagokat. 

Felkarolja Izráelt, az ő szolgáját, 

  amint kijelentette atyáinknak, 

hogy megemlékezik irgalmáról 

  Ábrahám és magva iránt örökké. 

 

Dicsőség az Atyának és a Fiúnak 

  és a Szentléleknek, 

miképpen volt kezdetben, most és mindenkor 

  és mindörökkön-örökké. Ámen. 

 

Krisztust, üdvözítőnket, örök Istent, Mária Fiát 

  dicsérjük örökké. Ámen.

***

M. S. Mester képe:

A Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap vezérigéje: "Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka;" (Ef 2,8) Túróczy Zoltán püspök "Csak kegyelem" című és tárgyú rövid írása elérhető személyes honlapomon, itt:

https://www.garainyh.hu/wordtar2/Evangelikus%20lelkeszek%20igehirdetesei/Turoczy%20Zoltan%20irasai/CSAK%20KEGYELEM.rtf

Ezért csak annak utolsó mondatait idézem a vezérige kapcsán:

Nem tudom, hogy te most szükségét érzed-e ennek a kegyelemnek. Én mindennap kimondhatatlan szükségét érzem és mindennap csodálatos, boldog örömmel mondogatom magamnak újra és újra: az én Istenem csak kegyelem, semmi más csak kegyelem! Minden útja kegyelem! A Golgotha útja is kegyelem! Az én üdvösségem felé vezető útja is kegyelem! Csak kegyelem! Áldassék örökkön-örökké ezért a hihetetlen kegyelemért az Ő szent neve!

 

Túróczy Zoltán evangélikus püspök

494 éves az Ágostai Hitvallás 

1530. június 25-én (szombaton), az ágostai birodalmi gyűlésen olvasták fel a Confessio Augustana latin nevet viselő 28 hitcikkből álló iratot. Az Ágostai Hitvallás emléknapjának evangéliuma áll előttünk ez évben az Útmutató reggeli igeszakaszában, s ebben Urunk így bátorít: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32) Az Előszó (amely nem Melanchthontól származik) felett álló zsoltárvers (amely az első hivatalos kiadás címlapján olvasható és az ünnep vezérigéje lett), erről tesz bizonyságot: „Királyoknak is elmondom intelmeidet, és nem vallok szégyent.” (Zsolt 119,46) De miről is szól a világ evangélikusságának egyik legfőbb, mértékadó hitvallása?
A német birodalmi gyűlésen a lutheri reformáció oldalán álló rendek, választófejedelmek, városok azzal a céllal nyújtották be, olvasták fel, és adták át német és latin nyelvű kéziratban V. Károly német-római császárnak, hogy világossá tegyék; „igehirdetőink és a magunk hitvallását a vallás kérdésében: így tanítottak nálunk mindeddig a Szentírás és Isten tiszta igéje alapján.” Tekintsük át e hitvallás I. része 21 fő hitcikkének a címét, mert ezek egyben annak tartalmát is jelzik:
I. Istenről
II. Az eredeti bűnről
III. Az Isten Fiáról
IV. A megigazulásról
V. Az egyházi szolgálatról
VI. Az új engedelmességről
VII. Az egyházról
VIII. Mi az egyház?
IX. A keresztségről
X. Az úrvacsoráról
XI. A gyónásról
XII. A bűnbánatról
XIII. A szentségekkel élésről
XIV. Az egyházi rendről
XV. Az egyházi szokásokról
XVI. A közügyekről
XVII. Krisztus ítéletre való visszajöveteléről
XVIII. A szabad akaratról
XIX. A bűn okáról
XX. A hitről és a jó cselekedetekről
XXI. A szentek tiszteletéről
A hitvallás II. része a megszüntetett visszaélésekről szól a XXII–XXVIII. hitcikkekben. A fő hitcikkek új fordításban a GyLK (Gyülekezeti Liturgikus Könyv) 547-559. oldalain is megtalálhatóak, ezért ezekből csupán három, közismert (?) gondolatot idézünk e „hétköznapi” ünnep kapcsán.
„Ugyanezt tanítják a régi egyházi írók is. Ambrosius ugyanis így szól: »Isten azt végezte, hogy aki Krisztusban hisz, az üdvözül, és cselekedet nélkül, egyedül hittel, ingyen nyeri el a bűnök bocsánatát.«” (VI.) – „Az egyház valódi egységéhez elegendő egyetérteni az evangélium tanításában és a szentségek kiszolgáltatásában. De nem szükséges, hogy mindenütt hasonlók legyenek az emberi hagyományok, vagyis az emberek által megállapított vallási szokások és szertartások.” (VII.) – „Augustinus számos könyvében ugyanis védi a kegyelmet és a hitből származó igazságot a cselekedetek érdemszerzésével szemben. Ambrosius is hasonló dolgokat tanít. A pogányok elhívásáról írt könyvében ezt mondja: »A Krisztus vérén szerzett váltság értéktelenné válnék, s az Isten irgalmassága sem győzedelmeskednék az emberi cselekedetek jogigényén, ha a kegyelemből való megigazulás megelőző érdemekért járna; így nem az ajándékozó ajándéka volna, hanem a munkálkodó bére.«” (XX.)
Összeállította: Garai András (garainyh.hu 

 

#AndreasBlog #GaraiNyh (https://www.garainyh.hu/)

Fél évvel előzi meg az ÚR Jézus születésnapját.

Olvasmány Szent Ágoston püspök beszédeiből

Keresztelő Jánosnak sajátos módon megszentelt születését ünnepli az Egyház. Nincs is más a szentek között, akinek a születése napját ünnepélyesen megülnénk. Megünnepeljük Keresztelő Jánosét, és megünnepeljük Krisztus Urunkét. E tény mellett szó nélkül elmenni nem lehet. De ha történetesen nem is tudjuk e tény nagy jelentőségét teljesen megmagyarázni, akkor annál inkább igyekezzünk majd nagyobb lelki haszonnal ennek a mélyére hatolni. Keresztelő Jánost egy idős, meddő asszony hozza a világra, Krisztus Urunkat pedig egy fiatal Szűz.

János apja megnémul, mert nem hiszi, hogy majd fia születik. Krisztus születését hittel fogadja a Szűz, és hite által foganja méhében. Ezzel elétek tártam elmélkedésünk témáját. Azt azonban már előre is megmondom, hogy sem tehetségünk, sem időnk nincs ennek a nagy misztériumnak minden mélységét kifürkészni, de majd jobban megtanít erre titeket a Szentlélek, aki bennetek szól, még ha én nem is vagyok köztetek. Megtanít az, aki gondolataitokat vezérli, akit a szívetekbe fogadtatok, akinek templomává lettetek.

Keresztelő János átmenet az Ó- és az Újszövetség között. Hogy ő valamiképpen ilyen határ, azt maga Urunk is megmondotta: A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig tartottak (Lk 16, 16). Az Ószövetséget személyesíti meg, de egyben ő az Újszövetség hírnöke is. Mint az Ószövetség megszemélyesítője, öreg szülőktől születik; viszont mint az Újszövetség megszemélyesítője, már anyja méhében prófétál. Még meg sem született, amikor Szűz Mária látogatásakor már ujjong anyja méhében. Már ekkor, születése előtt megkapta küldetését. Már ekkor, mielőtt meglátta volna Jézust, nyilvánvaló lett, hogy ő Krisztus előfutára. Isteni dolgok ezek, és az emberi gyarlóság mértékét meghaladják. Azután megszületik. János lesz a neve, és atyjának megoldódik a nyelve. Most nézzük a képek mögött a jelentést.

Zakariás hallgat. Elveszti hangját mindaddig, amíg meg nem születik János, az Úr előfutára, hogy megoldja a nyelvét. Hát Zakariás némasága nem rejtett jövendölés-e? Mielőtt Krisztus tanítani kezdett volna, a jövendölések mintegy rejtettek voltak, és pecséttel lezártak. De megnyílnak az ő eljövetelével. Megnyílnak, és érthetők lesznek annak eljöttével, akit megjövendöltek János születésekor. Zakariás ajkának megnyílása ugyanazt jelenti, mint amit a templom függönyének kettéhasadása Krisztus kereszthalálakor. János, ha csak önmagát hirdette volna, Zakariás ajkát ugyan meg nem nyitotta volna. Megoldódik azonban ez a nyelv, mert megszületik a szó. Jánostól kérdezték ugyanis, amikor már hirdette az Urat: Ki vagy te? (Jn 1, 19) Mire ő azt felelte: A pusztában kiáltó szó vagyok (Jn 1, 23). János a szó, az Úr pedig, aki kezdetben volt az Ige (Jn 1, 1). János a mulandó szó, Krisztus a kezdetben létező örök Ige.

Forrás: http://www.ktp.hu/kalendar/keresztelo-szent-janos-szuletese-founnep-junius-24

További írások: https://garainyh.blog.hu/2019/06/24/zakarias_eneke_fia_keresztelo_janos_szuletesekor

https://hu.wikipedia.org/wiki/Keresztel%C5%91_J%C3%A1nos

Keresztelő János születésnapja 6 hónappal az ÚR Jézus születése előtt

 „EGYMÁS” - Igék az Újszövetségben 

A Szentháromság ünnepe utáni negyedik vasárnap Útmutató vezérigéje ez: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) Az Újszövetségi Szentírásban 120 igeversben, 130 esetben található meg az „egymás” kölcsönös névmás különböző ragozott formában, a RÚF szerint; (természetesen más fordításokat vizsgálva, más eredményt kaphatunk). Íme: 

Mt 21,25 * Honnan való volt János keresztsége: mennyből vagy emberektől? Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki?

Mt 21,38 * De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.

Mt 22,26 * Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.

Mt 24,10 * Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.

Mt 25,32 * Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.

Mk 1,27 * Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok engedelmeskednek neki.

Mk 4,41 * Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?

Mk 8,16 * Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük.

Mk 9,10 * Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás.

Mk 9,34 * Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb?

Mk 9,50 * Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!”

Mk 10,26 * Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet?

Mk 11,31 * Azok pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, a mennyből, azt fogja mondani, akkor miért nem hittetek neki?

Mk 12,7 * A munkások azonban ezt mondták egymás között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség!

Mk 14,19 * Elszomorodva egymás után kezdték kérdezgetni tőle: Csak nem én?

Mk 16,3 * és így beszélgettek egymás között: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?

Lk 2,15 * Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.

Lk 4,36 * Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?!

Lk 6,11 * Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

Lk 7,32 * Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, akik azt kiáltják egymásnak: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok, siratót mondtunk, és nem sírtatok.

Lk 7,49 * Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja?

Lk 8,25 * Ekkor ezt kérdezte tőlük: Hol van a ti hitetek? Ők pedig megrettenve és csodálkozva mondogatták egymásnak: Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?

Lk 12,1 * Miközben megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze, úgyhogy majd letaposták egymást, beszélni kezdett, de először csak a tanítványaihoz: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!

Lk 20,5 * Ők pedig így tanakodtak egymás között: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

Lk 20,14 * De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!

Lk 22,23 * Azok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

Lk 23,12 * Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással, korábban ugyanis ellenségek voltak.

Lk 24,14 * és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

Lk 24,15 * Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.

Lk 24,17 * Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak.

Lk 24,32 * Ekkor így szóltak egymáshoz: Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?

Jn 4,33 * A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni?

Jn 5,44 * Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?

Jn 6,43 * Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között!

Jn 6,52 * A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?

Jn 7,35 * A zsidók erre így beszéltek egymás között: Hová akar menni, hogy nem találjuk meg? Talán a görögök között lévő szórványba készül, és a görögöket akarja tanítani?

Jn 8,9 * Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen.

Jn 11,56 * Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?

Jn 12,19 * A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!

Jn 13,14 * Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

Jn 13,22 * Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél?

Jn 13,34 * Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

Jn 13,35 * Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

Jn 15,12 * Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.

Jn 15,17 * Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.

Jn 16,17 * A tanítványai közül némelyek ezt kérdezték egymástól: Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem, és ez: Mert én elmegyek az Atyához?

Jn 16,19 * Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik: Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem?

Jn 19,24 * Ezt mondták egymásnak: Ezt ne szakítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen! Így teljesedett be az Írás: „Elosztották ruháimat maguk között, és köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.

ApCsel 2,12 * Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni?

ApCsel 4,15 * Felszólították tehát őket, hogy menjenek ki a nagytanács elől, és így tanakodtak egymás között:

ApCsel 7,26 * Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, ki akarta őket békíteni, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?

ApCsel 15,25 * egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal,

ApCsel 15,39 * Emiatt meghasonlás támadt közöttük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusra.

ApCsel 19,38 * Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó kézműveseknek panaszuk van valaki ellen, vannak törvénykezési napok, és vannak helytartók, pereljenek ott egymással!

ApCsel 21,6 * Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba.

ApCsel 26,31 * Távozóban így beszélgettek egymás között: Semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.

ApCsel 28,4 * Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem engedi, hogy életben maradjon.

ApCsel 28,25 * Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, és ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról:

Róm 1,12 * azaz, hogy együtt nyerjünk vigasztalást nálatok egymás hite által, a tietek és az enyém által.

Róm 1,24 * Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét.

Róm 1,27 * ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt ébredt vágy bennük: férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.

Róm 12,5 * úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.

Róm 12,10 * a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők,

Róm 12,16 * Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.

Róm 13,8 * Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.

Róm 14,13 * Ne ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást.

Róm 15,7 * Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.

Róm 15,14 * Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.

Róm 16,16 * Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete.

1Kor 6,7 * Egyáltalán már az is nagy kudarc, hogy pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek el inkább a sérelmet? Miért nem tűritek el inkább a kárt?

1Kor 7,5 * Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.

1Kor 11,33 * Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.

1Kor 12,25 * hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.

1Kor 14,27 * Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egyvalaki pedig magyarázza meg!

1Kor 16,20 * Köszöntenek titeket a testvérek mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal!

2Kor 6,14 * Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?

2Kor 13,12 * Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind.

Gal 5,13 * Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.

Gal 5,15 * Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!

Gal 5,17 * Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.

Gal 5,26 * Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Gal 6,2 * Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.

Ef 4,2 * teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,

Ef 4,25 * Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak.

Ef 4,32 * Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Ef 5,19 * mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak,

Ef 5,21* Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.

Fil 2,3 * Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;

Kol 3,9 * Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt,

Kol 3,13 * Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.

Kol 3,16 * Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.

1Thessz 3,12 * titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket.

1Thessz 4,9 * A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket Isten tanított az egymás iránti szeretetre,

1Thessz 4,18 * Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!

1Thessz 5,11 * Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is.

1Thessz 5,13 * Munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket! Éljetek egymással békességben!

1Thessz 5,15 * Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.

2Thessz 1,3 * Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön-nő, és az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban,

Tit 3,3 * Mert valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást gyűlölők.

Zsid 3,13 * Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen.

Zsid 10,24 * Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.

Zsid 10,25 * Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.

Jak 4,11 * Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek.

Jak 5,9 * Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll.

Jak 5,16 * Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.

1Pt 1,22 * Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek,

1Pt 4,8 * Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez.

1Pt 4,9 * Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül.

1Pt 4,10 * Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai:

1Pt 5,5 * Ugyanúgy, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

1Pt 5,14 * Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok.

1Jn 1,7 * Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

1Jn 3,11 * Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást,

1Jn 3,23 * Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fia, Jézus Krisztus nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk.

1Jn 4,7 * Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent;

1Jn 4,11 * Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

1Jn 4,12 * Istent soha senki nem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.

2Jn 1,5 * Nem úgy kérlek téged, Úrnőm, mintha új parancsolatot írnék neked, sőt azt írom, ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást.

Jel 6,4 * És kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek; és nagy kard adatott neki.

Jel 11,10 * A föld lakói pedig örülnek ennek, és vigadnak, ajándékokat küldenek egymásnak: mert ez a két próféta gyötörte meg a föld lakóit. 

   Mivel Isten fontosnak tartotta, hogy a kölcsönös teherhordozásra ennyi sok igében hívja fel gyermekei figyelmét, ezért mi is vegyük komolyan a felszólítást és engedelmeskedjünk Urunk és Istenünk akaratának! „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róm 15,1)

                                                                                                                Összeállította: Garai András (garainyh.hu)

                                                                                                                                          #GaraiNyh #AndreasBlog

 

 

SZÁZ JUHOCSKÁM

1. Száz juhocskám mind együtt legelt. Egy közülük vajon hova lett? Valahol a zöld erdőbe’ bent, A jó útról jaj, de messze ment!

2. Megyek, megyek, megkeresem őt, Bejárom az erdőt és mezőt. Legyen az út bármilyen kemény, Juhocskámat visszahozom én.

3. Visszahozom az én vállamon, Összetörve, sebezve nagyon. Sebeire balzsamot teszek, Ó, milyen nagy ez a szeretet!

4. Ó, milyen nagy ez a szeretet, Melyet kimondani se lehet, Ott a béke, ott a nyugalom Drága, hű szíveden, Jézusom!

EKE Énekeskönyv 229. Száz juhocskám

https://ekealapitvany.hu/enekeskonyv/229.html

 

Téged megmenthetett-e már?

Képek forrása: Internet

A Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap vezérigéje az Úr Jézus hívását tartalmazza: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28) Ám aki ezt meghallotta és megfogadta, annak leghőbb vágya, hogy mindennap együtt lehessen az Úrral! Az ÚR Isten ezt a lehetőséget kínálja a vele való, állandó kapcsolathoz:

MINDENNAP EGYÜTT AZ ÚRRAL

Az új fordítású protestáns Biblia szerint, igék a hónap minden napjára, s az egész hónapra:

 

00* Ézs. 58,2* Ők mindennap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat, mint egy olyan nép, amelynek tettei igazak, és nem hagyja el Istene törvényét; igaz döntéseket kérnek tőlem, szeretnének Istenhez közel lenni.

 

01* 3Móz. 6,13* Ez Áronnak és fiainak az áldozata, amelyet akkor kell bemutatniuk az ÚRnak, amikor fölkenik őket: egytized véka finomliszt mint mindennapi ételáldozat, fele reggelre, fele estére.

02* 1Sám. 23,14* Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor Zíf pusztájában lakott a hegyen, Saul mindennap kereste, de Isten nem adta őt a kezébe.

03* 1Krón. 16,37 *Ott hagyta azért Dávid az ÚR szövetségládája előtt Ászáfot és testvéreit, hogy állandóan végezzék a szolgálatot a ládánál a mindennapi rend szerint.

04* 2Krón. 8,14* Megállapította apjának, Dávidnak a rendelkezése szerint a papok szolgálati beosztását és a léviták feladatát, hogy dicséretet énekeljenek, és végezzék szolgálatukat a papok mellett mindennap, annak a napnak az előírása szerint; meg a kapuőrség beosztását az egyes kapuknál, mert így szólt Dávidnak, Isten emberének a parancsa.

05* 2Krón. 30,21* Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték az URat, erős hangú hangszereken játszva az ÚR tiszteletére.

06* Zsolt. 7,12* Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki mindennap büntethet.

07* Zsolt. 38,13* Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.

08* Zsolt. 44,9* Istent dicsérjük mindennap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)

09* Zsolt. 71,8* Szám dicséreteddel van tele, dicsőítlek mindennap.

10* Zsolt. 71,15* Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket.

11* Zsolt. 71,24* Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.

12* Zsolt. 73,14* Mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.

13* Zsolt. 89,17* Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket.

14* Zsolt. 102,9* Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.

15* Zsolt. 145,2* Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.

16* Péld. 23,17* Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az URat féld mindennap.

17* Préd. 2,23* Hiszen mindennap fájdalom és bosszúság gyötri, és még éjjel sincs nyugta szívének?! Ez is hiábavalóság!

18* Ézs. 21,8* Majd felordított, mint az oroszlán: Uram, őrhelyemen állok mindennap, őrségen állok minden éjjel!

19* Ézs. 51,13* Elfelejtetted alkotódat, az URat, aki az eget kifeszítette, és alapot vetett a földnek? Miért rettegsz szüntelen, mindennap az elnyomó izzó haragjától, mellyel el akar pusztítani? De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!

20* Ézs. 52,5* Most pedig mit tegyek - így szól az ÚR -, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta - így szól az ÚR -, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap.

21* Ez. 45,23* Az ünnepnek mind a hét napján készíttessen hét hibátlan bikát és hét hibátlan kost égőáldozatul az ÚRnak, hét napon át mindennap; vétekáldozatul pedig naponként egy kecskebakot.

22* Dán. 1,5* A király elrendelte, hogy adjanak nekik mindennap a király ételéből és abból a borból, amit ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak.

23* Mt. 6,11* Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

24* Mt. 26,55* Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Úgy vonultatok ki, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok; mindennap a templomban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.

25* Mk. 14,49* Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük.

26* Lk. 11,3* A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.

27* ApCsel. 6,1* Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögül beszélő zsidók között a héberek ellen, hogy mellőzik a közülük való özvegyasszonyokat a mindennapi szolgálatban.

28* ApCsel. 19,9 * Amikor pedig egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt, otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz nevű ember iskolájában tanított.

29* 1Kor. 6,3* Vagy nem tudjátok, hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd? Akkor mennyivel inkább ítélkezhetünk a mindennapi élet dolgaiban!

30* 2Tim. 2,4* Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.

31* Jak. 2,15* Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere.

Aki mindennap az Úrral él, az megtapasztalja prófétája által adott ígéretét: "Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket." (Jer 31,25)

Összeállította: G. A.

#AndreasBlog #GaraiNyh (https://www.garainyh.hu/)

 

 

 

 HANGZIK MÉG AZ IGE ITTEN...

Hangzik még az Ige itten,
bűnbánókat hív az Isten!
Aki szavát hallja, érti,
akkor nincs oly nő, vagy férfi,
ki bűnfoltos régi helyett,
ne kapna szebb, új életet!
S boldogan nézhet előre,
a szebb mennyei jövőre.
Hiszen mikor nem is élt még,
Jézus érte adta vérét!
Mivel őt forrón szerette,
bűnrabságból kimentette!
Immár boldog szabad ember,
bűnét: elnyelte a tenger,
feledésnek mély tengere,
életében így nincs tere.
Élhet lelki fegyverzetben,
győzhet mindig, bűnnel szemben.
Szívét betölti a hála,
nyílik ajka hő imára.
Magasztalja Teremtőjét,
s Fiát, lelke megmentőjét!
Rabszolgából, így lett gyermek,
örömére az Istennek.
Tudja: van örök hazája,
Megváltója, abba várja.
Vándorlása, ha véget ér,
új testben, új otthonba tér.
Őt az, régen készen várja,
s ő lesz annak a gazdája.

ÁMEN

Pecznyík Pál

 

A Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: Jézus Krisztus mondja: "Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el,"  (és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.) Lk 10,16; RÚF - Van Krisztusunk, hallgassunk őreá!

Egy laikus lutheranus négyezer karakteres vallomása az ÚR Isten egypontos üdvtervéről

Kegyelmi kiválasztás Krisztus Jézusban az örök üdvösségre az aranyevangélium alapján 

* Hiszem és vallom a Szentírás szavaival:

– Az ÚR Isten mondja: „Az ÚR így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az ÚR nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (2Móz 33,19) „Elvonult előtte az ÚR, és így mondta azt ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy!” (2Móz 34,6) 

– Az ÚR Jézus Krisztus mondja: „Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” (Jn 5,24) „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36) 

– Az ÚR apostola Pál mondja: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef 2,8–10) „Mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát.” (Róm 3,23–25)

Forrás: Biblia: Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése; RÚF 2014. 

* Hiszem és vallom Dr. Luther Márton reformátor szavaival:

„Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg ajándékaival, Ő szentelt meg és tartott meg az igaz hitben; ahogyan a földön élő egész anyaszentegyházat is elhívja, gyűjti, megvilágosítja, megszenteli és Jézus Krisztusnál megtartja az egy igaz hitben. Ebben az anyaszentegyházban nekem és minden hívőnek naponkint minden bűnt bőséggel megbocsát, az ítélet napján engem és minden holtat feltámaszt és nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ád. Ez így igaz!”

Forrás: Doktor Luther Márton Kis Kátéja: A Harmadik hitágazat, Mit jelent ez? – Felelet (21. o.), Kiadja: Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály; Budapest, 1953. 

* Hiszem és vallom D. Túróczy Zoltán „háromszoros” evangélikus püspök szavaival:

„Teljesen tudatában vagyok annak, hogy amit mondok, az mind reflektorfénnyel való dolgozás. Mégis világosan látom, hogy azok, akik a pokolba jutnak, azok maguk is világos tudatában vannak annak, hogy nem bűneik miatt jutottak oda, hanem azért, mert nem fogadták el Isten kegyelmét. Senki sem kárhozik el bűneiért, hanem csupán a kegyelem elutasításáért. Nem tudom, hogy te most szükségét érzed-e ennek a kegyelemnek. Én mindennap kimondhatatlan szükségét érzem és mindennap csodálatos, boldog örömmel mondogatom magamnak újra és újra: az én Istenem csak kegyelem, semmi más csak kegyelem! Minden útja kegyelem! A Golgotha útja is kegyelem! Az én üdvösségem felé vezető útja is kegyelem! Csak kegyelem! Áldassék örökkön-örökké ezért a hihetetlen kegyelemért az Ő szent neve!”

Forrás: Túróczy Zoltán: Csak kegyelem (16. o.), Evangélikus Evangélizáció; Budapest, 1949. 

* Hiszem és vallom a reformáció alapvető „ötpontos” tanítását:

   Solus Christus       Sola Fide       Sola Gratia       Sola Scriptura        Soli Deo Gloria! 

* Az aranyevangélium: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16; RÚF)  

* Az evangélikus himnusz Sántha Károly fordításában:

                                    Erős várunk az Úr Isten,

Jó pajzsunk és fegyverünk.

Kiáll érttünk hogy segítsen,

Ha vész támad ellenünk.

Ős ellenségünk

Háborog velünk

Erővel, csellel,

Nagy sok hadi szerrel,

Nincs rettentőbb e földön.

Forrás: https://www.garainyh.hu/

 Nyíregyháza, 2019. május 1.   

Garai András Christianus

 Szentháromság ünnepének új Útmutató vezérigéje ez: "Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!" (2Kor 13,13; RÚF) - Előtte évtizedekig ez az ige volt: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!" (Ézs 6,3; RÚF)  - TRINITATIS

Luther Márton gondolatai a Szentháromságról

Szemelvények reformátorunk Házi kincstárából

„Szükséges, hogy magáról az ünnepről megemlékezzünk, ’s a mi hitünknek legfőbb ágazatáról szóljunk, melynélfogva egyedül mi keresztyének ’s rajtunk kívül senki más e földön, hiszünk Istenben, mint Atyában, Istenben, mint Fiúban és Istenben, mint Szentlélekben. Ez az egyháznak legfontosabb hittétele, melyet nem ember gondolt ki, hanem egyedül Isten igéje nyilatkoztatott ki.

Azért is e hittétel az új-szövetségben, ahol az a legvilágosabban nyer kifejezést és magyarázatot, a leghevesebb megtámadtatásoknak volt kitéve, úgyannyira, hogy az apostolok tanúsága szerint, János evangyélistának az ő evangyéliomát épen e hitczikk megerősítése végett kellett megírnia.

Nem, Isten az ő lényegében nem különböző valami, hanem csupán egyetlen isteni lény. ’S így bár három személy is az, lényege szerint mégsem különböztethetjük meg ’s nem választhatjuk el; mert egyetlen egy Isten az, egyetlen egy osztatlan isteni lényegben. 

Okvetlen arra a kettős meggyőződésre kell tehát jutnunk, először, hogy ha Istenfia az ő Atyjának ábrázatja, akkor Atyjával együtt teljesen egyenlő isteni lényűnek kell lennie; másodszor pedig a személyi különbségnek mégis fenn kell maradnia, melynélfogva a Fiú nem az Atya, sem az Atya nem a Fiú. A személyek tehát különböző, mert a szülött nem lehet a szülő, de mégis egyetlen isteni lény, mert különben a Fiú nem lehetne az Atyának az ábrázatja. Így kell ezt elfogadnunk, mert világosabban már nem fejezhetjük ki.

Hasonlókép szól Krisztus  János evangyéliomában is: »Én pedig kérem az Atyát és más vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké; Tudniillik az igazságnak lelkét, melyet e világ bé nem vehet, mert nem látja őtet és nem esméri őtet.« Figyelj jól e három mondásra, mert ebből a három személy közötti különbséget világosan megértheted. »Én« – ugymond Krisztus – kérem az »Atyát«. Itt van immár a két személy, Krisztus, a Fiú, a ki kér és az Atya, akitől ama más vigasztalót kéri. Ha e vigasztaót az Atya adja, akkor az maga az Atya nem lehet; Krisztus, aki e vigasztalót kéri, szintén nem lehet az, amint mondja is: Az nektek »más vigasztalót« ad. A három személy tehát oly világosan áll itt előttünk, hogy félre értenünk lehetetlen, miképen pedig az Atya és a Fiú két különböző személy; azonképen a Szentlélek személye is más, mint az Atyáé és a Fiúé, és ezek mégis csupán egyetlen egységes Istent képeznek.

Hogy pedig afelett ne kételkedjünk, hanem az Atyaistenben, Fiúistenben és Szentlélekistenben higyünk, miként azt naponként a Hiszekegyben valljuk és ne csináljunk egy tömeget, vagyis egy személyt belőle, – három különböző munka áll előttünk, hogy a személyekben különbséget tehessünk, azoknak természetét azonban szét ne válasszuk ’s egy Istent, egy osztatlan lényegben imádjunk.

Aki igy hisz, az üdvözül. Amen.   

 

A betű szerint idézett szöveg forrása: http://www.garainyh.hu/luther/580-601.php

A teljes Házi Kincstár csak itt érhető el: www.garainyh.hu/luther/hazikincstar.htm

Válogatta s ajánlja: Garai András

 

"Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen." (1Tim 1,17)

REMÉNYIK SÁNDOR VERSEI

 

             PÜNKÖSDI SZOMORÚSÁG

 

            A Lélek ünnepén

            A Lelket lesem én.

            A Lelket, amely több, mint költemény.

            A Lelket, amely sosem volt enyém.

            A Lelket, amely sosem lesz enyém.

            A Lélek ünnepén

            Szomorúan zendül egyetlen igém:

            „Hogy születhetik újjá, aki vén?”…

           

1934. május 18.

 *

 

IGAZ BESZÉD HITEM DOLGÁBAN

 

Most vallani kell, végsőt vallani.

- Volt-e hited egy szikra bárcsak? -

Pár porszeme reámtapadt

Hívő lelkek virágporának.

 

- A virágporral mi lett, mondd meg?! -

Áldozatul esett esőnek.

Sokszor éreztem idegennek,

De néha áldott ismerősnek.

 

- Jézusoddal hogy mint volt dolgod? -

Soha. Ködös volt, ködös valami.

Legtöbbször a Szépségben láttam.

Nem tudok róla többet vallani.

 

- Istent, mondd, érezted-e mint Atyát?-  Mutatott néha tiszta utat.

De kinek ő csak itt reménye:

Minden embernél nyomorultabb

 

- S a Szentlélek szállott-e rád

Valaha is szelíd galambként? -

Ó ez igaz. Hogy írtam volna

Nem önmagamtól annyi költeményt?

 

- A bűnnel, a bűnnel hogy állasz? -

Bántam sokszor – most már nem bánom.

Kényszerítőn szükségszerű,

S magaménak azt sem találom.

 

- De te hirdetted a Kegyelmet! -

Most azt mondanám: szent véletlen.

Akkor is megduzzadt bennem a szó,

Jaj, ha bárkit félrevezettem.

- Hiszel-e a Feltámadásban? -

Hagyjátok ezt a bús-édes mesét.

Dante vándorolt három túlvilágban.

Nekem az ösvény síromig elég.

 

1936.

*

 

GONDOLATOK AZ IMÁDKOZÁSRÓL

 

Ma este sok kérdés tépett, szaggatott.

És egyre sem jött mentő felelet.

Testvér, Te hogy gondolod ezeket?

 

Miért imádkozol?…

 

Hogy kiért, tudom: gyermekeidért,

És apjokért, a Te jó uradért,

Minden testvéredért,

És magadért legutolsó sorban.

 

De mért, de mért?

 

Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz,

S világokat tengelyük körül

Forgatja örök-egy forgással,

Akihez a Te imádságod szárnyal:

Mi kicsiny dolgainkat számon tartja?

Mit tudod Te, mit tudom én,

Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!…

Amit elvégzett, meg kell hogy legyen,

Változtat-e azon ima, fohász,

Imádkozzál bár völgyben, vagy  

   hegyen,

Vagy tenger fenekén?…

 

Ó, de ugye a remény, a remény?

 

Vagy talán Te is úgy imádkozol,

Mint én, mint én?

Hitetlenül, süketen és vakon,

Csak, mert valamit még próbálni kell,

S mert mást nem tudok, hát

   imádkozom,

Mert különben a szívem megszakad.

 

Ó tudom, Te nem így imádkozol

Az érzéketlen csillagok alatt.

 

Kolozsvár, 1923. január 11. 

*

 

Az „Isten közelében” c. kötetből

Válogatta: Garai András

 

Reményik Sándor – Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak...

 

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcsõ, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás, 
Ám a kalász nem az õ érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot, 
De szirmát ki nem bontja a virágnak, 
S az emberek, mikor a mezõn járnak, 
A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendõ, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, 
Legyek a délibáb a rónaságon

Legyek a vén föld fekete szívébõl 
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig 
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj, 
Egyszerû, durván összerótt ladik, 
Mit tengerbe visznek mély folyók.

 

Legyek a hegedû, mely végtelenbe sír, 
Míg le nem teszi a mûvész a vonót.

 

Reményik Sándor

EMMAUS FELÉ

Árkosy Lajosnénak

A harangok oly kábítóan zúgtak,

A nép oly kábítóan feketéllett.

Baldachin alatt a Szentség haladt…

Jeruzsálem! – gondoltam azalatt –

S gondoltam: inkább Emmausba térek.

Emmausra most száll az alkonyat,

S a távol hegyek olyan csoda-kékek.

 

Indultam a városból kifele.

S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég:

Gondoltam, hogy ez már az Ő ege.

S hogy álmosabb lett a harang szava,

Mintha víz alól borongana fel,

Vagy véghetetlen ködből hangzana:

Gondoltam, hogy ez már az Ő szava.

 

Emmaus felé üdébb lett a táj.

Kis virágokat láttam állani.

Kis ibolyákat, vándor-utam szélén:

Gondoltam: ím, az Ő virágai!

 

Álmában gügyögött egy-egy madár,

Hogy az erdőre értem, hallgatag;

Gondoltam: ím, az Ő madarai,

Hogy szerette az égi madarat!

 

Delej futott a barna fákon által.

Égremeresztett csontos ujjaik

Mintha megteltek volna már virággal. –

Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal.

 

Borongott messziről a mély harang,

S a mély avarban lassan elalélt,

De én úgy álltam ott künn boldogan,

Mint aki látta Őt – és célhoz ért.

Kolozsvár, Hója-erdő, 1921.

Nagyszombat estéjén

Reményik Sándor erdélyi magyar evangélikus költő Kolozsvárt született 1890. augusztus 30-án, és ugyanott halt meg 1941. október 24-én. Túróczy Zoltán püspök temette. Sírfelirata a házsongárdi temetőben ez:

„Egy lángot adok, ápold, add tovább…”

(A vers az „Isten közelében” című kötetből való)

                  

 Luther igehirdetése az aranyevangéliumról Pünkösdhétfőn:

https://www.garainyh.hu/garainyh/cimlap/arany_ev.html

 

 

 Reményik Sándor
(1890-1941)

Reményik Sándor:

Pünkösdi szomorúság

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több, mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
"Hogy születhetik újjá, aki vén?"...

1934. május 18.

Forrás: https://mek.oszk.hu/01000/01052/html/vers1002.htm#34

Pünkösd ünnepének az Útmutató vezérigéje ez: "Erre ő így szólt hozzám: Ezt az igét küldi az Úr Zerubbábelnek: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” (Zak 4,6)

A SZENTLÉLEK „tulajdonnevének” előfordulása az Újszövetségben, a RÚF szerint

A bibliai könyvek sorrendjében idézzük a verseket; Forrás: https://abibliamindenkie.hu/uj

(Ebben az összeállításban 47 versben 48 alkalommal találhatjuk a Szentlélek személynevét, ebből 9 az evangéliumokban, 22 az ApCsel-ben és 17 az apostoli levelekben fordul elő. Megjegyezzük, hogy ragozott alakban további 43 esetben szerepel a Szentháromság harmadik személyének a neve az ÚSZ-ben; így mindösszesen 91 alkalommal olvasható a Revideált Új Fordítás 2014. évi kiadásában.)

            „Aki az Emberfia ellen szól valamit, annak megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.” (Mt 12,32) „Maga Dávid mondta a Szentlélek által: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.”” (Mk 12,36) „Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.” (MK 13,11) „Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.” (Lk 1,35) „És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.” (LK 2,25) „leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.” (Lk 3,22) „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.” (Lk 10,21) „mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell.” (Lk 12,12) „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,26)

            „egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott.” (ApCsel 1,2) „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) „Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust;” (ApCsel 1,16) „Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) „te mondtad a Szentlélek által Dávid atyánknak, a te szolgádnak szájával: „Miért tombolnak a népek, és a nemzetek miért terveznek hiábavalóságot?” (ApCsel 4,25) „Mi tanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, és tanúja a Szentlélek, akit azoknak adott Isten, akik engedelmeskednek neki.” (ApCsel 5,32) „Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában,” (ApCsel 8,15) „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (ApCsel 8,17) „Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.” (ApCsel 9,31) „Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét.” (ApCsel 10,44) „És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka.” (ApCsel 10,45) „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” (ApCsel 11,15) „Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.” (ApCsel 13,2) „Mert jónak látta a Szentlélek és mi is, hogy ne tegyünk több terhet rátok a szükségesnél:” (ApCsel 15,28) „Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában.” (ApCsel 16,6) „és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (ApCsel 19,2) „És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.” (ApCsel 19,6) „csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám.” (ApCsel 20,23) „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28) „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.” (ApCsel 21,11) „Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, és ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról:” (ApCsel 28,25)

            „a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.” (Róm 5,5) „Igazat mondok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem tanúskodik mellettem a Szentlélek által,” (Róm 9,1) „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róm 15,13) „hogy a népekért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, aki az Isten evangéliumának papi szolgálatát végzem, hogy a népek áldozata a Szentlélek által megszentelt és kedves legyen.” (Róm 15,16) „Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6,19) „Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „Jézus Úr”, csakis a Szentlélek által.” (1Kor 12,3) „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13) „ti pedig a mi követőinkké lettetek, és az Úréi, amikor sok zaklatás ellenére a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét.” (1Thessz 1,6) „A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” (2Tim 1,14) „nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által,” (Tit 3,5) „Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.” (Zsid 2,4) „Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok,” (Zsid 3,7) „A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út.” (Zsid 9,8) „De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja:” (Zsid 10,15) „Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.” (1Pt 1,12) „Ezek szakadásokat okoznak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek.” (Júd 1,19) „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által,” (Júd 1,20)

            Elmélkedve olvassuk el mi is ezeket a szent igéket és kérjük reformátorunk szavaival:

Veni, Sancte Spiritus! – Jövel, Szentlélek Úristen! (EÉ 229)

    

        

                                                       

Képek forrása: Internet                                      Összeállította: G. A. https://www.garainyh.hu/

A Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket." (Jn 12,32)  - Pünkösd böjtjében így fohászkodik Isten népe: "Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!" (Zsolt 27,7) Az ünnep névadó zsoltár keretversének első szava latinul: EXAUDI - "exaudi Domine vocem meam qua clamavi miserere mei et exaudi me" (Zsolt 26,7; Vulgata)  

* * *

Pünkösd böjtje – Jézus hiány?!

A keresztyén/keresztény felekezetek két évezredes gyakorlata szerint a Szentháromság egy igaz, örök Isten mindhárom személye „főünnepét” megelőzi egy hosszabb-rövidebb böjti időszak, ami valaminek, vagy valakinek a hiányát jelzi. Karácsonykor az Atya Isten cselekszik: elküldi Fiát – erre emlékezve négy adventi héten várakozik az istenhívő világ. Húsvétkor a Fiú Isten váltságművének méltó ünneplésére negyven „hétköznapi” böjttel készül a benne hívők sokasága. És a Szentlélek Isten eljövetelére tíz böjti napon kellett várnia tanítványainak, ami számukra egyben a Jézus hiányt is jelentette. Ő mennybemenetele és a Lélek kitöltetése közötti tíz napon nem volt elérhető földi ember számára.

De kétezer éve nem kellene Jézus hiányban szenvednie az emberiség döntő részének! Még földi életében kijelentette az Úr Jézus a benne hívőknek: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (Jn 14,16–17) Ma ezt így is megfogalmazhatjuk: Megtérése, újjászületése pillanatában minden ember megkapja a Szentlélek ajándékát, Isten gyermekévé lesz, így ezentúl nem szenvedhet „Istenhiányban” sohasem (lásd Gal 2,20).

Urunk így bátorítja mindenkori követőit: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! – Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,1.6) De már első prédikációjában ezt hirdette minden embernek: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15)

A sok, Jézus hiányban szenvedő; s így az örök kárhozat felé rohanó embertársunknak mi sem tanácsolhatunk „jobb” lehetőséget az egyetlennél, mint amit Péter, a „főapostol” mondott az első pünkösdkor: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (ApCsel 2,38) Pünkösd böjtjében tehát örömhírt mondhatunk minden, a Jézus hiány halálos bűn-betegségében szenvedő embertársunknak az aranyevangélium személyre szabott elmondásával, akár egyes szám első személyben:

Úgy szeretett az Úr Isten engem is, a fogantatásomtól fogva bűnös (lásd Zsolt 51,7), istentelen és ezért örök halált; kárhozatot érdemlő embert, hogy egyszülött Fiát adta oda a kereszthalálra érettem, helyettem és miattam, hogyha én elfogadom ezt a helyettes áldozatot és hiszek Jézusban, mint Uramban és személyes Megváltómban, nem veszek el örökre, hanem örökké élek vele Isten országában! (lásd Jn 3,16) A mi főbűnünk ugyanis a hitetlenség (lásd Jn 16,9)!

Isten minden kegyelmet nyert, megváltott gyermekének ez a tanúságtétele: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük az Igazat, és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.” (1Jn 5,20)

Az Úr Jézus mindenkori követői; a christianusok egyben misszionáriusok is; egész életfolytatásukkal őhozzá hívják embertársaikat, hogy senkinek se lehessen „Jézus hiánya”! Kérhetjük az ének szavaival: „Nékünk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Úr. Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, Az anyaszentegyház így gyarapul. Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, Mennyi pogány vár még a hívó szóra - Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten!” (EÉ 245,3)

Garai András (garainyh.hu)

Ford Porter:

ISTEN VÁLTSÁGÁNAK EGYSZERŰ TERVE

KEDVES BARÁTOM! Életed legfontosabb kérdését teszem fel neked, ugyanis ennek helyes válaszától függ örök boldogságod. Van-e üdvösséged? Tudod-e, hogy halálod után a mennybe, Isten országába kerülsz? – Nem azt kérdezem, hogy tagja vagy-e valamelyik egyháznak, hanem hogy elnyerted-e már bűneid bocsánatát? Nem is az a kérdés, hogy mennyire vagy jó, hanem hogy tudod-e, hogy van-e üdvösséged? Nem lehetsz addig boldog és nem üdvözülhetsz, amíg ezt a kérdést nem tisztáztad. Jézus Krisztus ezt mondta Nikodémusnak: „Újjá (felülről) kell születnetek” (János 3,7). Isten a Szentírásban megmutatja nekünk az üdvösség egyetlen útját. Ez olyan egyszerű, hogy még ma üdvösségre juthatsz.

            Először is el kell ismerned, hogy bűnös vagy. „Nincs egyetlen igaz ember sem, mert nincs különbség, mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róma 3,10.22-23).

            Semmiképpen nem remélheted, hogy üdvözülsz, amíg nem látod be, hogy bűnös vagy s éppen ezért örök halálra vagy ítélve. „Mert a bűn zsoldja a halál” (Róma 6,23), „a bűn pedig kiteljesedve halált nemz” (Jakab 1,15). Ez pedig az Istentől való teljes elválást jelenti: örökre a pokolban! Rettenetes, de ez a valóság! Isten azonban annyira szeretett téged, hogy az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust feláldozta érted, mert Ő magára vállalta a te bűneidet s azok büntetését, helyetted halt meg.

            „Mert azt (Jézust), aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk benne” (2Korintus 5,21). „Vétkeinket saját testében felvitte a (kereszt)fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az Ő sebei által gyógyultatok meg” (1Péter 2,24).  Jézusnak meg kellett halnia, vérét ontotta érted!

            Mi nem tudjuk megérteni, hogyan hordozta és törölte el Jézus a mi bűneinket, de Isten maga mondja Igéjében, hogy ez megtörtént. A te bűneidet Jézus magára vette és helyetted meghalt. Ez igaz, mert Isten nem hazudik!

            A filippi börtönőr ezt kérdezte Pál apostoltól: „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? Ő így válaszolt: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (Cselekedetek 16,31). Egyszerűen higgy úgy Krisztusban, mint aki a te bűneidet magára vette és helyetted halt meg; eltemették, de feltámadt a te megigazulásodra. Ezért hívd Őt most segítségül. „Mert mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róma 10,13).

            Az első imádság – amit a bűnös embernek el kell mondania – Lukács 18,13-ban olvasható: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”

            Valóban bűnös vagy, s ez bizonyára bánt téged. Ezért – bárhol is légy – kiálts Istenhez! Nem kell hosszan vagy hangosan imádkoznod, csak beszélj vele, mert Isten alig várja, hogy segíthessen rajtad. Kérd Őt most: „Ó, Isten, megvallom, bűnös vagyok. Kérlek bocsáss meg, könyörülj rajtam és ments meg a kárhozattól az Úr Jézus érdeméért! Köszönöm, hogy elfogadsz. Ámen!”

            Ígéretére hivatkozva építs Isten szavára: „Mindenki (tehát te is), aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róma 10,13). Mindenki… megtartatik, tehát nemcsak üdvözülhet, hanem üdvözül! Csak higgy Isten szavának! Így hát hit által tiéd az üdvösség – Isten megígérte! Higgy, és tiéd az üdvösség. Nem valamelyik vallás vagy egyház, sem jócselekedeteid, sem senki más nem tud téged üdvözíteni, csak egyedül Jézus Krisztus.

            A megváltás egyszerű terve ez:

Bűnös vagy, ezért meg kell halnod; ha azonban hiszel a helyettes áldozatban, Krisztusban, aki érted halt meg, eltemették, de feltámadt, örök életed van. Mint elveszett bűnös, kiálts Istenhez, kérd Őt, hogy Jézus érdeméért kegyelmezzen meg neked, ajándékozzon meg szabadításával. Fogadd el mindazt a magad számára, amit Isten kijelentett és megígért Igéjében, és hit által tiéd az üdvösség! Talán azt mondod: Hihetetlen, hogy csak ennyi elég az üdvösséghez. Igen, csak ennyire van szükséged! Hála Istennek, ezen az úton már sokan megtapasztalták Isten mentő hatalmát. Ez a Biblia szerint való üdvözülés útja, ez Isten üdvterve. Hidd, hogy ez így van s kövesd még ma ezt az utat! Most van itt az ideje, még ma dönts! „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Korintus 6,2). „Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!” (Példabeszédek 27,1).

            Amennyiben mindez még nem teljesen világos előtted, olvasd el ezt az írást újra meg újra, amíg megérted. Olvasd el többször! A te lelked többet ér, mint az egész világ! „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkét elveszíti? Vajon mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Márk 8,36-37).

            Légy bizonyos üdvösséged felől! Örök boldogságod mindennél fontosabb! Ha elkárhozik lelked, úgy elvesztettél mindent – mind a mennyben, mind a földön. Isten segítsen, hogy még ma bizonyos légy: tiéd az örök üdvösség! Isten üdvözít és megtart téged.

            „Eddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok” (1Korintus 10,13) Ne adj érzéseidre, azok változnak. Hagyatkozz egészen Isten ígéreteire, azok nem változnak soha!

            Ha bizonyos lettél üdvösséged felől, naponta három dolgot gyakorolj, hogy hitben, szellemileg növekedhess. Imádkozz – beszélj Istennel! Olvasd a Bibliát – általa Isten szól hozzád! Mondd el másoknak mit hiszel, tégy bizonyságot, beszélj Istenről! Végül csatlakozz egy bibliahű gyülekezethez és a keresztség által tégy hitvallást a nyilvánosság előtt. „Azért aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” – mondta az Úr Jézus (Máté 10,32). Ámen! * (garainyh.hu) *

Forrás: https://www.garainyh.hu/wordtar2/Lelekepito%20irasok/Porter%20Ford%20irasai/Isten%20valtsaganak%20egyszeru%20terve.rtf

 

"Ma még lehet, Ma még szabad, - Borulj le a kereszt alatt!"

Elkezdődött az ÚR Jézus visszajövetele várásának időszaka...

"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.  Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre." (ApCsel 1,8-11)

PÜNKÖSD BÖJTJÉBEN

Az ÚR Jézus mennybemenetele és a Szentlélek kitöltetése közötti 10 nap a pünkösd böjtje; mert a testté lett Jézus már nincs jelen e földön, tanítványai között. „Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9,15; lásd Mk 2,20 és Lk 5,35) Feltámadott Urunk mennybemenetele ünnepének és a húsvét utáni 6. vasárnap vezérigéje azonos: Az ÚR Jézus Krisztus mondja: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) És az „indoklást” is előre elmondta: „Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia, (aki a mennyben van). És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,13-16)

Az első felemeltetése a keresztre történt Nagypénteken: „Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.” (Jn 8,28)

A második felemeltetése feltámadása után a 40. napon történt: „Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.” (Lk 24,50-51) „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” (Mk 16,19) Előzőleg tanítványainak ezt mondta: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.” (ApCsel 1,8-12)

S azóta, kétezer éve várják az ő követői a második eljövetelét, bízva a vezérigében idézett kijelentésében (Jn 12,32; lásd Jer 31,3!). Krisztus, „miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.” (1Pt 3,22) A Niceai Hitvallásban is ezt mondjuk: „…fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége.” S Exaudi (= hallgass meg) vasárnapján, Dáviddal együtt kérhetjük: „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!” (Zsolt 27,7; RÚF)                                Összeállította: G. A.  (garainyh)

 A Húsvét ünnepe utáni 5. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem." (Zsolt 66,20) - "benedictus Deus qui non amovit orationem meam et misericordiam suam a me" (Vulgata, Zsolt 65,20) - Az apostol felszólít: "szüntelenül imádkozzatok"! (1Thessz 5,17)

ROGATE – Imádkozzatok!

A húsvét ünnepe utáni ötödik vasárnap névadó vezérigéje felhívja Isten népét: Imádkozzatok! Tekintsük át az Újszövetségben található valamennyi igét, a RÚF alapján: Imádkozzatok! (A keresőben: imádkoz*; természetesen más fordításokban és más, rokonértelmű szavakkal keresve, további igehelyek találhatóak…) Szánjunk rá egy hónapot és naponként, sorban keressük ki ezeket az igeverseket, hogy megújulhasson az imaéletünk! Az imádság a lélek lélegzetvétele; ne hagyjuk, hogy megfulladjon a lelkünk! Az ÚR Jézus példája bátorítson!

   „Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek  

   között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És

   meghallgattatott istenfélelméért.” (Zsid 5,7) – „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!”

 

Mt 5,44. Mt 6,5.6.7.9. Mt 14,23. Mt 19,13. Mt 23,14. Mt 24,20. Mt 26,36.39.41.42.44.

Mk 1,35. Mk 6,46. Mk 11,24.25. Mk 12,40. Mk 13,18. Mk 14,32.35.38.39.

Lk 1,10. Lk 2,37. Lk 3,21. Lk 5,16.33. Lk 6,12.28. Lk 9,18.28.29. Lk 11,1.2. Lk 18,1.10.11.

   Lk 20,47. Lk 22,40.41.44.45.46.   

ApCsel 1,14.24. ApCsel 2,42. ApCsel 3,1. ApCsel 6,4.6. ApCsel 7,59. ApCsel 8,15. ApCsel

   9,11.40. ApCsel 10,9.30. ApCsel 11,5. ApCsel 12,5.12. ApCsel 13,3. ApCsel 14,23. ApCsel

   16,13.16.25. ApCsel 20,36. ApCsel 21,5. ApCsel 22,17. ApCsel 24,11. ApCsel 28,8.

Róm 8,26. Róm 12,12.

1Kor 7,5. 1Kor 11,4.5.13. 1Kor 14,13.14.15.

2Kor 13,7.   

Ef 6,18.

Fil 1,4.9.

Kol 1,3.9. Kol 4,2.3.

1Thessz 5,17.25

2Thessz 1,11. 2Thessz 3,1.

1Tim 2,8. 1Tim 5,5.  

Filem 1,6.

Zsid 11,21. Zsid 13,18.19.

Jak 5,13.14.16

1Pt 3,7. 1Pt 4,7.     

Júd 1,20.  

Jel 11,1.

„Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt 66,20)                                                                               Összeállította: G. A. (garainyh)

                            

1. Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, Hozzád sietünk lélekben, És amiként parancsolád, Imádkozunk, mint egy család. Add, fohászunk ne az ajkon, De szívünk mélyén fakadjon!

2. Szenteltessék meg a neved! Tartsuk meg szent beszédedet, És míg a sír ránk nem borul, Éljünk, mint hívek, jámborul! Tévelygéstől óvd nyájadat, Hű pásztorunk te légy magad!

3. Jöjjön el a te országod, Terjeszd a fényt, igazságot; Szentlelked vezérünk legyen, Hogy néped el ne tévedjen! Törd meg a sátán erejét, Egyházadat te áldd, te védd!

4. Te szent akaratod legyen E földön, miként mennyekben! Ha szenvedünk, türelmet adj, Jó s balsorsban velünk maradj! Irtsd ki a rossz indulatot, Mely megszegi akaratod!

5. Add meg napi kenyerünket, Tárházadból táplálj minket! Munkánk sikerrel koronázd, Távoztass tőlünk bajt, viszályt, Hogy csendes béke, szeretet Örvendeztesse népedet!

6. És bocsásd meg bűneinket, Hogy ne terheljék lelkünket, Amint mi is megbocsátunk, Ha vétett felebarátunk! Szelídség és jóindulat Így egyesíti nyájadat.

7. Kísértésbe minket ne vígy! A sátán gonosz és irigy. Ha tőrbe csal, te adj erőt, Hogy bátran visszaverjük őt! Szentlelked maga segítsen Híven megállni a hitben!

8. Ments meg a gonosztól, Atyánk, Ha nehéz napok törnek ránk! Ha ránk borul a síri éj, Végső ínségünkben segélj! Testünknek adj békés halált, Készíts nekünk mennyben lakást!

9. Tied ma és mindenkoron Az ország és a hatalom; Ami jót kérünk, megadod, Imádságunk meghallgatod. Dicsőség itt és odafenn, Néked, jó Istenünk! Ámen.

Luther Márton 1483-1546.

CANTATE! 

Énekeljen az egész világ! (Zsolt 98)

Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja.

Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.

Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára, és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.

Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!

Énekeljetek az Úrnak hárfakísérettel, hárfakísérettel zengő éneket!

Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt!

Zúgjon a tenger a benne levőkkel, a földkerekség és a rajta lakók!

Tapsoljanak a folyók, a hegyek mind ujjongjanak

az Úr előtt, mert eljön, hogy ítélkezzék a földön. Igazságosan ítéli a világot, pártatlanul a népeket.

Énekeljetek! – A húsvét utáni negyedik vasárnap ünnepi introitus zsoltárverse felszólít:

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja.” (Zsolt 98,1) – Cantate Domino, canticum novum!

Rendhagyó módon, most tekintsük át azokat az újszövetségi igéket, amelyek az éneklésről szólnak; a RÚF szerinti szóhasználattal!

* „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.” (ApCsel 16,25

* „a népek pedig irgalmáért dicsőítsék Istent, amint meg van írva: »Ezért magasztallak téged a népek között, és nevednek dicséretet éneklek.«” (Róm 15,9)

* „Mi következik mindezekből? Imádkozom lélekkel, de imádkozom értelemmel is, dicséretet éneklek lélekkel, de dicséretet éneklek értelemmel is.” (1Kor 14,15)

* „mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak,” (Ef 5,19)

* „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” (Kol 3,16)

* „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” (Jak 5,13)

* „és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;” (Jel 5,9)

* „És új éneket énekelnek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről.” (Jel 14,3)

* „és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya:” (Jel 15,3)

* Mária éneke (Lk 1,46-56)

* Zakariás éneke (Lk 1,67-79)

* Az angyalok és a teremtmények éneke (Jel 5,11-14) 

Augustinus egyházatya ezt nem mondta: „Aki szépen énekel, az kétszeresen imádkozik!”

De ezt ő mondta: „Aki szeret, az énekel!” – Az „új ének” – az ágostoni magyarázat alapján – Krisztus fényében már az új parancsra, a szeretet parancsára utal, így az új ének nem más, mint a szeretet éneke. Az egyházi éneklés istendicséret; azt dicsérjük, akit szeretünk – tette hozzá az előadó. – Pontosabban a Szentlélek által tesszük ezt az egyházi közösségben: az ujjongó éneklés az újjászületett ember éneke.

Az idézet forrása: https://www.magyarkurir.hu/hirek/zeneteologia-es-kanonjogi-kerdesek-szekfoglalo-eloadasok-szent-istvan-tudomanyos-akademian

A kiáltó kövek kórusa vagy a mindenkori tanítványok állandó dicsőítő éneke?! 

"Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban! A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani."  (Lk 19,37-40; RÚF) - Jer, dicsérjük Istent!

      

Összeállította: G. A. (garainyh)

A Húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Kor 5,17) Az ünnep introitus, bevezető zsoltár keretverse: JUBILATE! "Örvendj, egész föld, az Istennek!" (Zsolt 66,1)

JUBILATE DEO!

A húsvét utáni harmadik vasárnap ünnepi zsoltár keretverse felszólít: JUBILATE DEO! Ujjongj / örvendj Istennek / az Úrnak!

„Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét!” (Zsolt 66,1-2) Ezt a felhívást olvashatjuk a Szentírás imádságos könyvében több helyen is; íme egy tucatnyi igevers a RÚF szerint: 

„Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.” (Zsolt 13,6)

„Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor az Úr jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.” (Zsolt 14,7)

„Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti, igazak! Vigadjatok mind, ti, igaz szívűek!” (Zsolt 32,11)

„Én pedig ujjongok az Úrnak, és örvendezek szabadításának. – Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja!” (Zsolt 35,9.27)

„Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.” (Zsolt 42,5)

„Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr.” (Zsolt 47,6)

„Bárcsak eljönne a Sionról Izráel szabadulása! Amikor Isten jóra fordítja népe sorsát, ujjong majd Jákób, és örül Izráel.” (Zsolt 53,7)

„Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.” (Zsolt 84,3)

„Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt!” (Zsolt 95,1)

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek! – Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt!” (Zsolt 98,4.6)

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!” (Zsolt 100,1)

„Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!” (Zsolt 118,15)

            Pünkösdi beszédében Péter, Dávidot idézi, aki viszont Jézusról prófétál. S ez lehet a mi örökké tartó ujjongásunk / örömünk alapja:

„De őt Isten feltámasztotta, feloldva a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Mert ezt mondja róla Dávid: »Az Úrra tekintek szüntelen, mert jobbom felől van, hogy meg ne tántorodjam. Ezért örül a szívem, és ujjong a nyelvem, és még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a holtak hazájában, nem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismerteted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.«” (ApCsel 26,24-28; lásd Zsolt 16,8-11)

Összeállította: G. A. (garainyh)

A Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik." (Jn 10,11a.27-28a) Az ünnep introitus, bevezető zsoltár keretverse: MISERICORDIA DOMINI - "Szereti az igaz ítéletet, az Úr szeretetével tele van a föld. Az Úr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehelete. " (Zsolt 33,5.6) És: "Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet." (Zsolt 89,2)

A PÁSZTOR A SZENTÍRÁSBAN

A Jó Pásztor vasárnapjának vezérigéjében az ÚR Jézus jelenti ki ezt önmagáról:

Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. (Jn 10,11.27-28)

Tekintsük át a következő két tucatnyi igeválogatásban a pásztor, mint Jézus egyik előképe szerepét; valamint az ő pásztori szolgálatát a RÚF szerinti Szentírásban!

Ószövetség

Azután így áldotta meg Józsefet: Az Isten, akinek színe előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, (1Móz 48,15)

 Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba és vezesse haza őket, hogy ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora. (4Móz 27,16-17)

Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem és megöltem. (1Sám 17,34-35)

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. (Zsolt 23,1)

Az Úr az ő népének erőssége, felkentjének megsegítő ereje. Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké! (Zsolt 28,8-9)

Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti. (Ézs 40,10-11)

Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan pásztorolnak titeket, (Jer 3,15)

Halljátok az Úr igéjét, ti, népek, hirdessétek a távoli szigeteken, és mondjátok: Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti, és őrzi, mint pásztor a nyáját. (Jer 31,10)

Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? (Ez 34,2)

Ahogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. (Ez 34,12)

Kard! Támadj pásztoromra, bizalmas emberemre! – így szól a Seregek Ura. Vágd le a pásztort, széledjen el a nyáj! Még a bojtárokra is kezet emelek! (Zak 13,7)

Újszövetség

(Jézus) Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. (Mt 9,36)

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek elé minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. (Mt 25,31-32)

Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani. (Mk 6,34)

És akkor így szólt hozzájuk Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: „Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.” (Mk 14,27)

Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. (LK 2,15)

A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik. (Lk 2,20)

de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. (Jn 10,2)

Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért. (Jn 10,14-15)

Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. (Jn 10,16)

És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (Ef 4,11-12)

 A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. (Zsid 13,20-21)

Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. (1Pt 2,25)

És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. (1Pt 5,4)

Boldogan énekeljük: Pásztorunk a Jézus! Hozzá tartozunk! – Legyen ez igaz mindnyájunkra!

Lásd az éneket: https://library.hungaricana.hu/en/view/Harangszo_1921/?pg=332&layout=s

Válogatta: G. A. (garainyh.hu)

Összeállította: G. A. (https://www.garainyh.hu/ & https://garainyh.com/)

   

 

A Húsvét utáni 1. vasárnap Útmutató szerinti vezérigéje ez: "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre," (1Pt 1,3) S az ünnep bevezető (introitus) igéje pedig: Quasimodo Geniti... "mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre," (1Pt 2,2)

CSECSEMŐK, KIS- ÉS NAGYOBB GYERMEKEK AZ EVANGÉLIUMOKBAN

(16 ige válogatás a RÚF szerint, amelyekben ők a főszereplők; mint példaképeink!)

Mt 11,16-17 * De mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, akik ezt kiáltják a többieknek: Zenéltünk nektek, és nem táncoltatok; siratót mondtunk, és nem gyászoltatok.

Mt 17,18 * Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.

Mt 18,2-6 * Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.

Mt 19,13-14 * Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban rájuk szóltak. De Jézus ezt mondta: Engedjétek e kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa.

Mt 21,15-16 * Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet”?

Mk 5,39-41 * bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel!

Mk 7,27-30 * Jézus ezt mondta az asszonynak: Hadd lakjanak jól először a gyermekek, mert nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból. Jézus ezt mondta neki: Ezért a szavadért, mondom, menj el, leányodból kiment az ördög. Amikor hazaért az asszony, látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és az ördög már kiment belőle.

Mk 9,24.26 * A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen! Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt.

Mk 9,36-37 * És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik: Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.

Mk 10,13-16 * Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

Mk 10,29-30 * Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.

Lk 9,42 * Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.

Lk 9,47-48 * Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy.

Lk 18,15-17 * Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak, Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.

Jn 4,46-53 * Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. Erre Jézus ezt mondta neki: Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. A királyi tisztviselő kérte őt: Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem! Jézus így válaszolt: Menj el, a te fiad él! Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. Még hazafelé tartott, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Ezt mondták neki: Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. Megértette tehát az apa, hogy abban az órában történt ez, amikor ezt mondta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő, valamint egész háza népe.

Jn 6,9 * Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?

A christianusok reménysége ebben az ószövetségi próféciában teljesült be: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs 9,5)

Összeállította: G. A. (https://www.garainyh.hu/)

 

Az első húsvét óta minden vasárnap az ÚR Jézus feltámadását ünnepeljük. Húsvétvasárnap Útmutató szerinti vezérigéjében maga Krisztus mondja: "Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai." (Jel 1,18) Az ÚR feltámadt! Az ÚR valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja!

Húsvét vasárnapján – Miért hiszem és vallom az örök életet?

Az ősi Apostoli hitvallás utolsó szavaival minden, a Szentháromság egy igaz, örök Istenben hívő christianus személyesen (egyes szám első személyben) megvallja: „Hiszem az örök életet!” Ezért a feltámadás ünnepén, én is személyesen fogalmazom meg, a teljesség igénye nélkül, hét pontban összefoglalva; miért is hiszem és várom az örök életet. Válaszaimat a Szentírás kijelentéseire alapozom, s ezeket a zárójelben közölt igei hivatkozásokat kikeresve, minden kedves olvasó megfogalmazhatja a saját válaszát erre a sorsdöntő létkérdésre is: Hol és kivel töltöd az örökkévalóságot? 

1 * Azért hiszem és vallom az örök életet, mert az valóban az örök jelen lesz, nem lesz benne idő (lásd Jel 10,6) és Isten lesz minden mindenben, mert ő az élők Istene.   

2 * Azért hiszem és vallom az örök életet, mert Jézus Urunk megígérte minden benne hívőnek, hogy ő helyet készít számukra Atyja házában, és maga mellé veszi őket (lásd Jn 14,2–3). Aki a Fiúban hisz, az, az Atyában hisz; s ő Mózesnek így nyilatkoztatta ki önmagát: „Vagyok, aki vagyok.” (Luther bibliafordításában: „Ich werde sein, der ich sein werde.” – „Én leszek, aki leszek.” 2Móz 3,14)

3 * Azért hiszem és vallom az örök életet, mert az Atyának is ez az akarata, amit Jézus úgy hajt végre, hogy a benne hívőket öröklétre támasztja fel (lásd Jn 6,40), s nem mennek ítéletre.

4 * Azért hiszem és vallom az örök életet, mert Jézus dióhéjban megfogalmazott ún. arany-evangéliuma (lásd Jn 3,16) személyesen nekem szól: Isten úgy szeretett engem, hogy egyszülött Fiát adta értem a keresztre, hogy ha hiszek őbenne, ne vesszek el örökre, hanem vele élhessek örökké!

5 * Azért hiszem és vallom az örök életet, mert Isten azt ingyen, az ő kegyelméből ajándékozza gyermekeinek, úgy, hogy megigazítja őket Jézus érdeméért (lásd Tit 3,7), és a feltámadáskor olyanok lesznek, mint az angyalok.

6 * Azért hiszem és vallom az örök életet, mert teljes üdvbizonyosságom lehet üdvreménység helyett, mivel tudhatom: örök életem van (lásd 1Jn 5,13), amint ezt Túróczy Zoltán püspök egyik előadásában is megerősíti: „Hogyan találta meg Luther ezt az üdvbizonyosságot? Úgy, mint Pál. Tapasztalta, hogy nem ad üdvbizonyosságot az a tudat, hogy mindent megtettem, amit megtehettem. Csak, amikor Krisztus keresztje megvilágosodott előtte; a hitből való megigazulás, akkor azt írja: »Úgy éreztem, mintha nyitott kapun át magába a paradicsomba léptem volna«. A szektás üdvbizonyosság tökéletességtudat, a páli és lutheri nem a befejezettség állapotáról való meggyőződés, hanem az Isten kegyelmének elégséges voltáról való meggyőződés. Ne nyugodj addig, míg életed legfontosabb kérdését meg nem oldod! A reformáció megadta a megoldás lehetőségének útját.” (A teljes előadás megjelent az evangélikus Belmisszió munkaprogram 1928-29. évi füzetében.)

7 * Azért hiszem és vallom az örök életet, mert Jézus jelen időben ígérte meg azt (lásd Jn 3,36), és ezt a kijelentését Dr. Luther Márton így érti: „Itt Krisztus egyenesen örök életet ígér annak, aki hisz. Még hozzá nem is azt mondja, hogy aki bennem hisz, örök élete lesz, hanem azt, hogy mihelyt hiszel bennem, legott örök életed van. Tehát nem eljövendő, hanem jelenvaló ajándékról beszél: Ha hinni tudsz bennem, tied az üdvösség s máris ajándékba kaptad az örök életet. Az örök élet előre az enyém. Ha meg nem kapom itt e földön, odaát már soha többé nem jutok hozzá. Itt, e földön kell elnyernem és megkapnom. De hogyan kapom meg? A kezdet Istené: Uraddá válik, igéjét adja, ajka élő, hallható beszédét s szívet is hozzá, hogy az igét hittel befogadd. Íme, így kezdődik. Az ige pedig, amit hittel meghallottál, nem máshova, hanem a Krisztushoz vezet téged. Tovább nem jutsz. Benne kell hinned, rajta csüngnöd, akkor Ő megvált testi-lelki haláltól s már tiéd is az örök élet.” (Az idézet a „Jer, örvendjünk keresztyének!” c. könyv 187. oldalán található.)

Tovább én sem jutottam: Solus Christus! Az örökkön-örökké élő Úr Jézus Krisztus: az igaz Isten és az örök élet! Ő örök szeretettel szeret téged is, kedves olvasó és azt szeretné, hogy ővele töltsd az elkezdődött örökkévalóságot!

 

Az ÚR Isten már az Ószövetségben előre megígérte ezt: „Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint. Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.” (4Móz 21,8-9)

Személyes honlapom címoldalának legalsó sorai pedig ezt hirdetik:

„Íme, MOST van a kegyelem ideje! Íme, MOST van az üdvösség napja!”

„Ma még lehet, MA még szabad, – borulj le a kereszt alatt!”

Garai András (garainyh.hu)

     

            

Nagypéntek ünnepének Útmutató szerinti vezérigéje az aranyevangéliumot hirdeti: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)  

†  †  †

A finn agenda nagypénteki imádsága. Mondhatod egyes szám első személyben ezt a gyülekezeti könyörgést, és Aki ismeri a szívek gondolatait, meghallgatja őszinte szavaidat. Úgy legyen! Imádkozzunk! „Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, aki az Atya örökkévaló akaratából a mi Megváltónk lettél! Hálát adunk neked a te megfoghatatlan szerelmedért, amellyel minket, nyomorult bűnösöket szerettél, amikor megaláztad magad miérettünk és engedelmes voltál halálig, mégpedig a keresztfa haláláig. Hálát adunk neked azért, hogy betegségeinket te viselted és fájdalmainkat hordoztad. Te magadra vetted a büntetést, hogy nekünk békességünk legyen és mi a te sebeiddel meggyógyuljunk. Oh, Istennek Báránya, aki elveszed a világ bűneit! Szerelmed erejével távoztass a szívünkből minden hitetlenséget és kételkedést. Te minden megfáradtat és megterheltet magadhoz hívsz. A te igédben bizakodva jövünk minden bűnünkkel és könyörgünk: add a te szent véredet, amely érettünk hullott a kereszten, töröld el bűnünk adósságát s áraszd a te vigasztalásodat és békességedet a mi szorongatott szívünkbe. Oh, hűséges főpapunk, aki szabad utat nyitottál nékünk véred árán a szentélybe, add, hogy igaz szívvel és teljes hittel közeledjünk hozzád s tántoríthatatlanul megtartsuk hitünket és reménységünket. Add, hogy halálod ereje által mindennap meghaljunk a bűnnek. Áldj meg kegyelmeddel, hogy mint a te igazi tanítványaid, felvegyük keresztünket és kövessünk téged. Segíts minket, hogy téged örökre szívünkbe zárjunk és veled egyesülve, örökkön örökké hálát zenghessünk azokkal együtt, akik győztek a te véred által. Ámen.” (Az imádság forrása a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség által kb. 75 évvel ezelőtt kiadott PASSIÓ füzete, amelyet a jelenlegi Énekeskönyv megjelenéséig használtak.)

                

Nagycsütörtök ünnepének Útmutató vezérigéje: "Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az ÚR." (Zsolt 111,4)

Pál apostol szerint: "Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön." (1Kor 11,23-26)

 

Böjt 6. vasárnapjának Útmutató szerinti vezérigéje: "És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne." (Jn 3,14-15)

Az ÚR Jézus jeruzsálemi bevonulásakor, a Nagyhét kezdetén: "Az előtte haladó és az őt követő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mt 21,9) Mi is kérhetjük így Urunkat: Hozsánna! Segíts, ments meg, üdvözíts!

PALMARUM – VIRÁGVASÁRNAP

A pálma főnév (mint növény) legfontosabb – 10 ÓSZ-i és 2 ÚSZ-i – ragozott formájának előfordulása a protestáns Szentírásban a RÚF szerint:

„Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.” (2Móz 15,27)

„Vegyetek magatoknak az első napon nemes fákról való gyümölcsöt, pálmaágakat, sűrű lombú faágakat és fűzfagallyakat, és örvendezzetek hét napon át Istenetek, az Úr előtt.” (3Móz 23,40)

„Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott.” (4Móz 33,9)

„továbbá a Délvidéket, a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig.” (5Móz 34,3)

„A kéniek, Mózes sógorának a fiai is elmentek a pálmák városából Júda fiaival Júda pusztájába, amely a Délvidéken van, Arádnál, és ott telepedtek le a néppel együtt.” (Bír 1,16)

„Ez összefogott Ammón fiaival és Amálékkal, elment, megverte Izráelt, és birtokba vette a pálmák városát.” (Bír 3,13)

„Debóra pálmája alatt szokott tartózkodni Rámá és Bétel között, Efraim hegyvidékén, ide jártak fel hozzá Izráel fiai, hogy ítéletet hozzon.” (Bír 4,5)

„Ekkor a fent nevezett férfiak előálltak, és gondjaikba vették a foglyokat: a mezteleneket mind felöltöztették a zsákmányból, ruhát és sarut, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengéket szamarakon szállították, és elvitték őket honfitársaikhoz Jerikóba, a pálmák városába; azután visszatértek Samáriába.” (2Krón 28,15)

„Kihirdették és közhírré tették ezért minden városban meg Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva.” (Neh 8,15)

„Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus.” (Zsolt 92,13)

„Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!” (Jn 12,12-13)

„Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből, amelyet megszámlálni senki sem tudott; a trón előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, és hatalmas hangon kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül, és a Bárányé!” (Jel 7,9-10)

S az Újszövetség népét, Krisztus mindenkori követőit így figyelmezteti Pál apostol: „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.” (Kol 2,18; Károli)

Összeállította: G. A. https://www.garainyh.hu/

     

 

Az ÚR Jézus érettem, helyettem és miattam szenvedett és halt meg, de fel is támadt, hogy én vele élhessek örökké; mert a bűn zsoldja, fizetsége az örök halál, ám Isten ingyen kegyelmi ajándéka az örök élet a benne hívő gyermekeinek, Fia érdeméért!

Böjt 5. hetének Útmutató vezérigéje ez: "Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt 20,28) JUDICA vasárnapjának bevezető (introitus) zsoltárverse pedig: "iudica me Deus et discerne causam meam de gente non sancta ab homine iniquo et doloso erue me" (Zsolt 42,1, Vulgata)

Feketevasárnap kérdése: "Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?" (Zsolt 43,2)

JUDICA – Böjt 5. vasárnapjának bevezető, introitus zsoltárverse 

„Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!” (Zsolt 43,1; RÚF)

„Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertől szabadíts meg engem.” (Zsolt 43,1; Károli) 

A Szentírásban két tucatnyi igeversben találhatjuk meg ezeket a kulcsszavakat (a RÚF szerint):

* 1Sám 24,16 „Legyen azért az Úr a bíró, és tegyen igazságot közöttünk! Vizsgálja meg és perelje peremet, és szolgáltasson nekem igazságot veled szemben!”

* 1Kir 10,9 „Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és Izráel trónjára ültetett! Mivel az Úr örökké szereti Izráelt, azért tett királlyá téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass.”

* 2Krón 9,8 „Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és trónjára ültetett az Úrnak, a te Istenednek a királyaként! Mivel Istened szereti Izráelt, és fenn akarja tartani örökké, azért tett királyukká téged, hogy jogot és igazságot szolgáltass.”

* Jób 5,8 „De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet,”

* Jób 13,18 „Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam.”

* Jób 23,3-4 „Bár tudnám, hogy hol találom Istent! Elmennék a trónusáig, eléje terjeszteném ügyemet, tele lenne szám szemrehányással,”

* Zsolt 7,7 „Uram, lépj elő haragodban, szállj szembe dühös ellenségeimmel! Kelj föl, szolgáltass igazságot nekem!”

* Zsolt 7,9 „Az Úr ítéletet tart a népek fölött. Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok!”

* Zsolt 9,5 „Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél mint igaz bíró.”

* Zsolt 17,1 „Dávid imádsága. Uram, hallgasd meg igaz ügyemet, figyelj esedezésemre! Ügyelj imádságomra, mert ajkam nem csalárd.”

* Zsolt 26,1 „Dávidé. Uram, szolgáltass nekem igazságot, mert feddhetetlenül éltem, az Úrban bíztam ingadozás nélkül!”

* Zsolt 35,1 „Dávidé. Perelj, Uram, a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal!”

* Zsolt 35,24 „Ítélj meg igazságod szerint, Uram, Istenem, ne engedd, hogy kinevessenek!

* Zsolt 54,3 „Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!”

* Zsolt 74,22 „Szállj perbe, perelj, Istenem! Gondold meg, hogy a bolond mennyire gyaláz téged szüntelen!”

* Zsolt 119,154 „Pereld peremet, és válts meg, ígéreted szerint tartsd meg életemet!”

* Zsolt 138,8 „Az Úr javamra dönti el ügyemet. Uram, örökké tart szereteted, ne hagyd cserben most sem kezed alkotásait!”

* Zsolt 143,2 „Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!”

* Péld 31,9 „Nyisd meg szádat, ítélkezz igazságosan, juttasd igazához a nincstelent és a szegényt!”

* Jer 11,20 „Ó, Seregek Ura, igaz bíró, vesék és szívek vizsgálója! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!”

* Jer 20,12 „Ó, Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki belelátsz a vesékbe és a szívekbe! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!”

* JSir 3,58-59 „Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet. Láttad, Uram, hogy csaltak a perlőim: ítéld meg igazságomat!”

* Lk 18,3 „Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!”

* Lk 18,7-8 „Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” 

Ne feledjük, az ÚR Jézus a mi igazságunk. Ő mondja mindenkori tanítványainak, követőinek: „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6)

S így imádkozhatunk az ének szavaival: "Ne szállj perbe én velem, Ó, én édes Istenem: Vallom, nem állhat meg előtted én lelkem. Elkárhoztathatsz engem. / Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas, jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam. / Én csak téged dicsérlek, Míg a világon élek; És ha napjaimnak véget vet hatalmad, Nálad lelek nyugalmat!" (EÉ 412)

Összeállította: G. A. (garainyh)

Luther Márton imádsága

Mindenható Istenem!

Te Fiadat adtad nekünk, s Vele együtt mindent megadtál, ez a Te legelső ajándékod tartson meg minket mindenkor. Bizony gyakran bukunk el, és igen gyakran vétkezünk: gondolatban, szóban és cselekedetben, ez teszi tönkre örömünket... Téged kérünk, mégis maradj velünk. Te maradj Istenünk, légy barátságos és hosszútűrő, hogy a Szentlélek békéjében és örömében megtartassunk. Ámen. 

Luther Márton

https://www.garainyh.hu/wordtar2/Luther%20Marton%20irasai/Reformatori%20iratok/Luther%20Marton%20bunvallo%20imadsaga.rtf

 <><

HONLAPOM TARTALMA:        EGYEDÜL     KRISZTUS!

ÉLETEM VEZÉRIGÉJE:           NE FÉLJ!   ***   Ti ne féljetek!

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41,10)

(Új protestáns fordítás, 1990.)
„... és az én igazságomnak jobb
karjával támogatlak tégedet.”

(Vizsolyi Biblia, 1590.)

 ...sőt az ÚR JÉZUS KRISZTUS a te Támogatód - Aki az Isten jobbján van... (G. A. személyes értelmezése és hitvallása szerint)

https://www.garainyh.hu/wordtar2/wordtar2.php?d=Lelekepito+irasok%2FGarai+Andras+irasai

A böjt 4. vasárnapi Útmutató vezérige: "Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz." (Jn 12,24) Az ünnepi istentisztelet bevezető igéjének keretverse pedig: "Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!" (Ézs 66,10) LAETARE vasárnap névadó kezdő szavát a latin Vulgata bibliafordításban az alábbi 9+8 igehelyen találhatjuk meg:

LAETAMINI (9 igehely)

„Ha tehát most igaz módon és feddhetetlenül bántatok Jerubbaallal és háza népével, akkor örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek!” (Bír 9,19) si ergo recte et absque vitio egistis cum Hierobbaal et domo eius hodie laetamini in Abimelech et ille laetetur in vobis Bír 9,19

„Örüljetek az Úrnak, ujjongjatok, ti, igazak! Vigadjatok mind, ti, igaz szívűek!” (Zsolt 32,11) laetamini in Domino et exultate iusti et gloriamini omnes recti corde Zsolt 31,11

„Örüljön az ég, örvendezzen a föld, zúgjon a tenger a benne levőkkel!” (Zsolt 96,11) laetentur caeli et exultet terra commoveatur mare et plenitudo eius Zsolt 95,11

„Örüljetek, ti, igazak, az Úrnak, magasztaljátok szent nevét!” (Zsolt 97,12) laetamini iusti in Domino et confitemini memoriae sanctificationis eius Zsolt 96,12

„Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek! Szívből örüljetek vele mind, akik gyászoltátok!” (Ézs 66,10) laetamini cum Hierusalem et exultate in ea omnes qui diligitis eam gaudete cum ea gaudio universi qui lugetis super eam Ézs 66,10

„Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.” (Jóel 2,23) et filii Sion exultate et laetamini in Domino Deo vestro quia dedit vobis doctorem iustitiae et descendere faciet ad vos imbrem matutinum et serotinum in principio Jóel 2,23

„Örültök Lódebárnak, és azt mondjátok: A magunk erejével foglaltuk el Karnajimot!” (Ám 6,13) qui laetamini in nihili qui dicitis numquid non in fortitudine nostra adsumpsimus nobis cornua Ám 6,14

„Azután ezt is mondja: „Örüljetek, népek, az ő népével együtt.”” (Róm 15,10) et iterum dicit laetamini gentes cum plebe eius Róm 15,10

„Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.” (Jel 12,12) propterea laetamini caeli et qui habitatis in eis vae terrae et mari quia descendit diabolus ad vos habens iram magnam sciens quod modicum tempus habet Jel 12,12

 

LAETARE (8 igehely)

„Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy!” (5Móz 33,18) et Zabulon ait laetare Zabulon in exitu tuo et Isachar in tabernaculis tuis 5Móz 33,18

„Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.” (Péld 5,18) sit vena tua benedicta et laetare cum muliere adulescentiae tuae Péld 5,18

„Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!” (Préd 11,9) laetare ergo iuvenis in adulescentia tua et in bono sit cor tuum in diebus iuventutis tuae et ambula in viis cordis tui et in intuitu oculorum tuorum et scito quod pro omnibus his adducet te Deus in iudicium Préd 11,9

„Örülj, örvendezz, Edóm leánya, aki Úc földjén laksz! Hozzád is odakerül még a pohár, te is lerészegedsz, és pőrére vetkőzöl.” (Jsir 4,21) sen gaude et laetare filia Edom quae habitas in terra Hus ad te quoque perveniet calix inebriaberis atque nudaberis JSir 4,21

„Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr!” (Jóel 2,21) noli timere terra exulta et laetare quoniam magnificavit Dominus ut faceret Jóel 2,21

„Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya!” (Zof 3,14) lauda filia Sion iubilate Israhel laetare et exulta in omni corde filia Hierusalem Zof 3,14

„Ujjongj, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és veled fogok lakni – így szól az Úr.” (Zak 2,14) lauda et laetare filia Sion quia ecce ego venio et habitabo in medio tui ait Dominus Zak 2,10

„Mert meg van írva: „Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak.”” (Gal 4,27) scriptum est enim laetare sterilis quae non paris erumpe et exclama quae non parturis quia multi filii desertae magis quam eius quae habet virum Gal 4,27

De az ÚR Jézus mindenkori tanítványai ugyan minek örüljenek? Ő így tanított: "Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.  Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal." (Lk 6,22-23)

"Örülj, szívem, Vigadj, lelkem, Ékességed lett a hit! Vacsorához mégy Jézushoz, Hivatalos vagy te itt." (EÉ 309) 

Összeállította: G. A.

 

Böjt 3. vasárnapjának Útmutató vezérigéje ez: "Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." (Lk 9,62) És az istentisztelet bevezető zsoltár keretverse: "Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából." (Zsolt 25,15; RÚF) A keresztyének ezt így tehetik: "Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült." (Zsid 12,2) OCULI vasárnap névadó zsoltár verse latinul így olvasható: "oculi mei semper ad Dominum quoniam ipse evellet de laqueo pedes meos" (Zsolt 24,15; Vulgata, Gallicanum) és "oculi mei semper ad Dominum quia ipse educet de rete pedes meos" (Zsolt 24,15; Vulgata, Heb)

S a Krisztusban hívők reménysége ez: (lásd EÉ 385)

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus!

2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus!

3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus!

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

Összeállította: G. A. https://www.garainyh.hu/

Kép forrása: Internet

Böjt 2. Vasárnapjának Útmutató vezérigéje ez: "Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk." (Róm 5,8; RÚF) És az istentisztelet bevezető zsoltár (keret) verse: "Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak." (Zsolt 25,6; RÚF:  https://abibliamindenkie.hu/uj/PSA/25#6 - "Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak." (Revideált Károli Biblia: https://abibliamindenkie.hu/karoli/PSA/25#6)

S ez a vers latinul: "reminiscere miserationum tuarum Domine et misericordiarum tuarum quia a saeculo sunt" (Vulgata Gallicanum; Zsolt 24,6) & "recordare miserationum tuarum Domine et misericordiarum tuarum quia ex sempiterno sunt" (Vulgata Heb; Zsolt 24,6)

Az ünnep latin neve: REMINISCERE, ami a zsoltárvers kezdőszava, és a teljes Vulgata fordításban csak itt fordul elő!!! (lásd Arcanum Bibliatéka CD; https://www.arcanum.hu/hu/)

De idézzünk fel további öt zsoltár verset, amelyekben (a RÚF szerint) a zsoltáros "figyelmezteti" az Urat: Emlékezz... Gondolj Uram...

"Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!" (Zsolt 25,7b)

"Gondolj gyülekezetedre, amelyet hajdan létrehoztál, örökségedre, a törzsre, amelyet megváltottál, a Sion hegyére, amelyen laktál!" (Zsolt 74,2)

"Gondolj, Uram, szolgád gyalázatára, amit lelkemben szenvedek sok néptől!" (Zsolt 89,51)

"Gondolj rám, Uram, amikor megkegyelmezel népednek, gondoskodj rólam, amikor megszabadítod!" (Zsolt 106,4)

"Emlékezz szolgádnak tett ígéretedre, amelyhez nekem reménységet adtál." (Zsolt 119,49)

Az Újszövetség népe Urához kiált, miként a "jobb lator" tette: "Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!" (Lk 23,42)

Összeállította: G. A. https://www.garainyh.hu/

#garainyh*

A kép forrása: Internet

INVOCAVIT A SZENTÍRÁSBAN

Böjt 1. vasárnapjának Útmutató vezérigéje ez: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.” (1Jn 3,8b) És az istentisztelet bevezető zsoltár (keret) verse pedig: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.” (Zsolt 91,15; RÚF) „adhuc multiplicabuntur in senecta uberi et bene patientes erunt” (Vulgata) S ennek párhuzamos igeverse: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15; RÚF) „et invoca me in die tribulationis liberabo te et glorificabis me” (Vulgata, Zsolt 49,15)

Tekintsük át, hogy az ünnep névadó latin kifejezése hol található meg a protestáns fordítású Szentírásban!

INVOCAVIT – A VULGATA LATIN SZÖVEGÉBEN 8 ESETBEN SZEREPEL EZ A KIFEJEZÉS, ÍME A RÚF SZERINT:

* „Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felverte sátrát: Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.” (1Móz 12,8) „et inde transgrediens ad montem qui erat contra orientem Bethel tetendit ibi tabernaculum suum ab occidente habens Bethel et ab oriente Ai aedificavit quoque ibi altare Domino et invocavit nomen eius”

* „annak az oltárnak a helyéig, amelyet ott először készített. Ott segítségül hívta Abrám az Úr nevét.” (1Móz 13,4) „in loco altaris quod fecerat prius et invocavit ibi nomen Domini”

* „Ábrahám pedig tamariszkuszfákat ültetett Beérsebában, és segítségül hívta ott az Úrnak, az Örökkévaló Istennek a nevét.” (1Móz 21,33) „surrexit autem Abimelech et Fichol princeps militiae eius reversique sunt in terram Palestinorum Abraham vero plantavit nemus in Bersabee et invocavit ibi nomen Domini Dei aeterni”

* „Majd felállított ott egy oltárt, és így nevezte el: Isten, Izráel Istene!” (1Móz 33,20) „et erecto ibi altari invocavit super illud Fortissimum Deum Israhel”

* „Ekkor Ézsaiás próféta az Úrhoz kiáltott, ő pedig visszatérítette az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.” (2Kir 20,11) „invocavit itaque Esaias propheta Dominum et reduxit umbram per lineas quibus iam descenderat in horologio Ahaz retrorsum decem gradibus”

* „Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krón 4,10) „invocavit vero Iabes Deum Israhel dicens si benedicens benedixeris mihi et dilataveris terminos meos et fuerit manus tua mecum et feceris me a malitia non opprimi et praestitit Deus quae precatus est”

* „Azután oltárt épített ott Dávid az Úrnak, égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és az Úrhoz kiáltott, ő pedig feleletül tüzet adott az égből az égőáldozati oltárra.” (1Krón 21,26) „et aedificavit ibi altare Domino obtulitque holocausta et pacifica et invocavit Dominum et exaudivit eum in igne de caelo super altare holocausti”

* „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!” (2Krón 14,10/11) „et invocavit Dominum Deum et ait Domine non est apud te ulla distantia utrum in paucis auxilieris an in pluribus adiuva nos Domine Deus noster in te enim et in tuo nomine habentes fiduciam venimus contra hanc multitudinem Domine Deus noster tu es non praevaleat contra te homo”

(Megjegyzem, hogy a katolikus fordításokban ezen a további öt helyen szerepel az invocavit kifejezés: 2Mak 12,36; 2Mak 15,21; Sir 2,12; Sir 46,6, Sir 47,6.)

Az Újszövetség népe az Isten Fia nevét hívja segítségül, hozzá kiált a nagy mélységből, miként azt reformátorunk tette: „Jézus, tied vagyok, ments meg!” (Lásd a Luther film szövegében!)

Összeállította: G. A. https://www.garainyh.hu/

Kép forrása: https://lutheranreformation.org/history/luthers-invocavit-sermons-part-3-faith-love-must-free/

 

478 éve, 1546. február 18-án halt meg reformátorunk

LUTHER HALÁLÁRÓL

Jonas Justus 1546. február 18-i és Coelius Mihály február 20-i leveleiből (részletek):

Ekkor felkelt, semmi különös panasza nem volt, majd bement hálófülkéjébe az ágyhoz. Amint a küszöböt átlépte, így szólt: A Te kezeidbe ajánlom lelkemet! Te megváltottál engem hűséges Isten! – ezzel lefeküdt, jó éjszakát kívánt, majd így szólt: Jónás Doktor és Mihály Úr, imádkozzatok a mi Urunk Istenünkhöz, hogy jól haladjon az Ő dolga és a szent evangélium ügye.

Ismét elaludt és nyugodtan pihent, míg az óra éjfél után egyet ütött. Ekkor felébredt és a szolgáját hívta, hogy fűtsön be a szobában. Mivel a szoba már úgyis meleg volt, felkelt és így szólt: Óh Jónás Doktor, rosszul vagyok, aggódom, hogy most már Eislebenben maradok. – Ezzel ismét szobájába ment és amint a küszöbön átlépett, ismét azt mondta, amit előbb: „A Te kezeidbe ajánlom lelkemet. Te megváltottál engem hűséges Istenem.” – Amikor egyszer-kétszer végigment a szobán, ismét lefeküdt a nyugvóágyra. A betegség pedig mindinkább erőt vett rajta. Nyomban dörzsölni kezdtük melegített ruhákkal és azonnal hívattuk a fogadóst a házból, a két városi orvost, valamint a mansfeldi gróf urakat. Mialatt melegített ruhákkal dörzsöltük, megkérdeztem, hogy érez-e enyhülést? Ezt felelte: Igen, a meleg jót tesz, melegítsetek rám párnát is. Erősen nyom ugyan, de kíméli a szívemet. – S amint én Coelius Mihály éreztem, hogy szíve táján egészen nedves, így szóltam hozzá: Tisztelendő Atyám, Ön jól izzadott. Isten kegyelmes lesz és javulni fog állapota. – Ezt felelte: Igen, ez már a hideg, halálos verejték, meg fogok halni. Amikor az egyik orvos gyógyszert adott neki, ezt mondta: Hálát adok neked Istenem, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, hogy kinyilatkoztattad előttem a Te drága Fiadat, akiben én hittem, akit én szerettem, akit prédikáltam, akiről bizonyságot tettem és akit dicsőítettem. Uram, Jézus Krisztusom, Neked ajánlom lelkemet. Óh mennyei Atyám, tudom, hogyha el is szakadok e testtől, Tenálad örökké fogok élni. Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. – Továbbá ezt mondta: Van Istenünk, aki megsegít és Urunk, aki a haláltól megment. -  Amikor pedig érezte, hogy a vég közel van, háromszor így szólt: Atyám, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet. Végezetül pedig: Békességben és szívesen távozom. Áldjon meg az Isten mindnyájatokat. Ezután elhallgatott. Felráztuk őt s Jónás doktor és én hangosan azt mondtuk: Tisztelendő Atyám, a Mi Urunk Jézus Krisztusban való hitben hal-e meg és az ő nevében hírdetett tanítását vallja-e? -  Igen – felelte s jobb oldalára fordulva, negyedórai alvásba kezdett. Amint negyedórával hajnali három előtt a szemébe világítottunk, mély lélegzetet vett és ezzel szelíden teljes csendben, nagy türelemmel kilehelte lelkét.

A halál az összes bajok között a legkisebb, mert csak azoknak baj, akik félnek tőle. A halált, a bűnt, a poklot és az ördögöt legyőzte és megsemmisítette a keresztrefeszített Krisztus.

 

(Az idézetek forrása: Virág Jenő: DR. LUTHER MÁRTON ÖNMAGÁRÓL, 3. kiadás)      

                                                                                                                         Válogatta: G. A.

 

Luther halotti maszkja

"Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" (Zsolt 31,6)

 

Hamvazószerdán kezdődik a 40 hétköznapon át, nagyszombatig tartó  nagyböjti időszak. "Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja." (1Jn 3,8b) Megkísértése idején Jézus a Sátán minden kísértésére Isten Igéjével felelt: Meg van írva...

Ez a lehetőség számunkra is rendelkezésre áll, Jézus evangéliumát időrendben olvashatjuk a következő összeállítás alapján!

<><

https://www.garainyh.hu/kep/JEZUS%20EVANGELIUM.pdf

Hamvazószerda ünnepének evangélikus igeliturgiája:

Vezérige: Jóel 2,12b „Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!”

Zsoltár: Zsolt 51,3-6.11-14

Olvasmány: Jóel 2,12-19

Epistola: 2Pt 1,2-11

Evangélium: Mt 6,16-21

Énekek: EÉ 82 és 326.

Hamvazószerdára pld. ez a néhány igevers is emlékeztet:

"Arcod verejtékével egyed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél! Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!" (1Móz 3,19)

"Ábrahám újból megszólalt: Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok. " (1Móz 18,27)

"Támár ekkor hamut hintett a fejére, és megszaggatta a tarka ruhát, amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta, és jajveszékelve járt-kelt." (2Sám 13,19)

"Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban." (Jób 42,5-6)

"Az Úristenhez fordultam, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban." (Dán 9,3)

"Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, rég megtértek volna zsákruhában és hamuban ülve. " (Lk 10,13)

Hamvazószerda vezérigéje: „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!” (Jóel 2,12) - Bizony, por és hamu vagyunk!

Böjt az Újszövetségben a RÚF szerint 

Csupán tizenhárom igeszakaszban találjuk a böjt szót és ragozott alakjait, összesen huszonhat esetben; a szinoptikus evangéliumokban, valamint az Apostolok cselekedeteiben és Pál egyik levelében; melyeket a bibliai könyvek sorrendjében idézünk a következő összeállításban:

* „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, (Jézus) végül megéhezett.” (Mt 4,2)

* „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” (Mt 6,16.17.18)     

* „Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9,14.15)

* „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.” (Mt 17,21)

* „János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.” (Mk 2,18.19.20)

* (Anna) „...nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.” (Lk 2,37)

* „Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak.” (Lk 5,33.34.35)

* „Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.” (Lk 18,12)

* „Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.” (ApCsel 13,2.3)

* „Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek.” (ApCsel 14,23)

* „Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket.” (ApCsel 27,9)

* (ajánljuk magunkat) „...verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben.” (2Kor 6,5)

* „…fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” (2Kor 11,27)

Összeállította: G. A.

Kép forrása: Internet

*****

Az Eyjafjallajökull vulkán figyelmeztet:

Bizony, por és hamu vagyunk! 

„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk.” – „Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: biza por és hamu vagyunk.” A legkorábbi magyar nyelvemlék: a Halotti beszéd kezdő mondata jut eszünkbe a kimondhatatlan nevű, izlandi vulkán működéséről készült képeket látva. Napok óta a közbeszéd tárgya e természeti jelenség; pedig a vulkánok is, miként Isten minden alkotása, az ő teremtett világának dicsőségét és létrehozójának hatalmát hirdetik. Létezésükkel s működésükkel sem tesznek mást, mint az örök Vagyok, mindenkor aktuális üzenetére irányítják e földi halandók tekintetét.  Mivel a keresztények, életük zsinórmértékének tekintik a Szentírást; ezért abban keresik Teremtőjük kijelentett titkát örök sorsukról.

Íme, néhány, a vulkán üzenetével egybecsengő kijelentés:  

Már Ábrahám is tudta ezt: „Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok.” (1Móz 18,27) Elhívója megígérte neki: „Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is.” (1Móz 13,16) Jób is tisztában volt helyzetével: „Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.” (Jób 30,19) „Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.”  (Jób 42,6) Ezékiel így prófétált: „Jajszavukat hallatják miattad, és keservesen kiáltoznak, port hintenek a fejükre, hamuban fetrengenek.” (Ez 27,30) Mózes, Istene fenyegetését tolmácsolja az engedetlenek felé: „Az Úr eső helyett port és hamut ád a te földedre; az égből száll reád, mígnem elpusztulsz.” (5Móz 28,24; Károli fordítás) Ézsaiás jajkiáltása is az Úr haragját hirdeti: „Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.” (Ézs 5,24; katolikus fordítás) Teremtésünk történetét mindnyájan jól ismerhetjük: „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.” (1Móz 2,7) De a bűneset után kihirdette ítéletét is: „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!” (1Móz 3,19) Az emberek földi sorsáról a bölcs Prédikátor így tanított: „Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik.” (Préd 3,20) Könyve végén ezt kiegészítette: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta.” (Préd 12,7)

De a zsoltáros már tud Isten irgalmasságáról is: „Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103,14) S a remény hangjai is felcsendülnek a Szentírás lapjairól: „Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra.” (Dán 12,2) Az Ószövetség evangélistája így jövendöl: „Életre kelnek hallottaid, föltámadnak a holttestek! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.” (Ézs 26,19) Pál már többet hisz és tanít: „Az első ember földből, porból való, a második ember mennyből való. És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.” (1Kor 15,47.49)

Ám a vulkán üzenete véges; mert nem tud kitörni örök körforgásából, csak Isten új teremtése jelenthet végleges megoldást a porból és hamuból lett és azzá váló emberiség számára! Az egyszülött Fiú, aki született és nem teremtetett, aki egylényegű az Atyával; kimondott szavával, újjáteremtő igéjével a port és hamut is megeleveníti: „A trónuson ülő ezt mondta: »Íme, újjáteremtek mindent«”. – „És ezt mondta nekem: »„Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.«” (Jel 21,5.6) Isten számára nincs tér és idő, ő az örök jelen Ura, s amit kimondott, megtörtént. Kezdetben, a teremtéskor „Legyen” szavával létrehívta a nem létezőből a létezőt, ugyanígy tesz az újjáteremtéskor is, ezért hitünket egyedül belé vetve, már most megvallhatjuk Jóbbal együtt, mi is végső reménységünket: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.” (Jób 19,25–27) S a szeretet apostola a legtöbbet mondja el, amit halandó ember elmondhat örök sorsunkról, az Úrtól kapott kinyilatkoztatás alapján: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” (1Jn 3,2) Addig is Pállal együtt; túl a vulkán ideigvaló üzenetén: „hirdetjük, amint meg van írva: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett«, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)

Összeállította: G. A. 

 

 

 A 2010. március 25-i kitörés Fájl:Eruption2010eyja.jpg – Wikipédia (wikipedia.org)

A halotti beszéd eredeti szövege a Pray-kódexben Fájl:Halotti beszéd.jpg – Wikipédia (wikipedia.org)

(Képek forrása: wikipedia.org)

 

Böjt az Újszövetségben a RÚF szerint

 

Csupán tizenhárom igeszakaszban találjuk a böjt szót és ragozott alakjait, összesen huszonhat esetben; a szinoptikus evangéliumokban, valamint az Apostolok cselekedeteiben és Pál egyik levelében; melyeket a bibliai könyvek sorrendjében idézünk a következő összeállításban:

* „Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, (Jézus) végül megéhezett.” (Mt 4,2)

* „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” (Mt 6,16.17.18)     

* „Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9,14.15)

* „Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.” (Mt 17,21)

* „János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek? Jézus ezt mondta nekik: Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.” (Mk 2,18.19.20)

* (Anna) „...nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.” (Lk 2,37)

* „Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak.” (Lk 5,33.34.35)

* „Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.” (Lk 18,12)

* „Egyszer, amikor az Úrnak szolgáltak, és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.” (ApCsel 13,2.3)

* „Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek.” (ApCsel 14,23)

* „Mivel pedig közben sok idő telt el, és a hajózás is veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztette őket.” (ApCsel 27,9)

* (ajánljuk magunkat) „...verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben.” (2Kor 6,5)

* „…fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.” (2Kor 11,27)

Összeállította: G. A.

Az Ötvened vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak." (Lk 18,31) Az istentisztelet bevezető zsoltárverse (introitus) "Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!" (Zsolt 31,3b; RÚF) Az antifóna kezdőszavai latinul: ESTO MIHI (légy nekem...)

  

A 40 nap előfordulása a Szentírásban 

A húsvétot megelőző negyven napos böjti időszak kezdetén, a teljesség igénye nélkül, a bibliai könyvek sorrendjében vegyük számba, hol és milyen események kapcsán kerül említésre a negyven nap, mint fontos időszak az emberiség életében. Íme, a tizenkét alkalom!

Bizonyára fejből is fel tudnánk sorolni ezeket az eseteket, de most a feltámadás fényében, a nagy böjtre készülve,  keressük mai üzenetüket, hiszen negyven nap a mi számunkra is sorsfordító időszak lehet, ha azt Isten akarata szerint töltjük el!

            Az Ószövetségben legelső az özönvíz története, ekkor negyven nap és éjjel zuhogott az eső. S Nóé, negyven nap múlva, kinyitotta a bárka ablakát és kiengedett egy hollót.

            Negyven napig tartott, míg az egyiptomi orvosok bebalzsamozták Jákób holttestét.

            Mózes két ízben is felment az Isten hegyére a két kőtábláért, és ott maradt negyven nap és negyven éjjel, s ez alatt semmit sem evett és ivott. Ebben előképe volt Jézus böjtölésének, aki szintén emberektől távol, Isten jelenlétében töltött el ennyi időt, nyilvános működésének kezdetén.

            A tizenkét törzs egy-egy tagja negyven nap múlva tért vissza az ígéret földjének kikémleléséből.

            A filiszteus Góliát negyven napon át, minden reggel és este gyalázta Izráelt és Istenét.

            Illés két ízben forró kövön sült lángost evett és egy korsó vizet ivott, és ennek az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

            Isten parancsára, Ezékiel a jobb oldalán feküdt negyven napig, így szenvedte el Júda büntetését, egy évért egy napot.

            Isten ismételt parancsára, Jónás elindult a nagy városba, egynapi járásra és ott kezdte hirdetni: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! A lakosok azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja. Mivel megtértek, Isten nem pusztította el őket.

            Az Újszövetségben Jézus életének két eseménye kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Miután negyven nap és éjjel böjtölt a pusztában, végül megéhezett.

            Feltámadása után, az Úr Jézus negyven napon át jelent meg tanítványainak, majd felvitetett a mennybe.

Mindezek a mi épülésünkre írattak meg; az igék ismeretében, minden más értelmezés helyett most csak erre a kérdésre válaszoljon mindenki önmagának, Jézus utolsó 40 földi napjának a végére is tekintve: Mit írnák bele a „bakancslistámba”; azaz mik a legfontosabb terveim, céljaim, vágyaim, stb. e földön, amiket még el szeretnék érni, mielőtt elérkezik az utolsó negyven napom, és mi lenne a legfontosabb, amit még utoljára tennem kellene majd ezen az előttem álló, földi negyven napon? - A böjti csendesség alkalmas lehet ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására is...

Igehelyek: 1Móz 7,4; 1Móz 8,6; 1Móz 50,3; 2Móz 24,18, 2Móz 34,28; 5Móz 9,11; 5Móz 9,18; 4Móz 13,25; 1Sám 17,16; 1Kir 19,8; Ez 4,6; Jón 3,4–5; Mt 4,2; ApCsel 1,3. (A párhuzamos igehelyek közlésétől eltekintünk, mert ezek a különféle fordításokban általában megtalálhatóak.)

Összeállította: G. A.

KEMÉNY SZÍV A SZENTÍRÁSBAN!

Hatvanad Vasárnapjának Útmutató vezérigéje ez: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,15) Legalább egy tucatnyi „kemény szív” ige található a Szentírásban; mint negatív példa a számunkra! Tekintsük át ezeket (a RÚF szerint), mert a mi tanításunkra írattak meg (lásd Róm 15,4)!

5Móz 15,7 „Ha valaki elszegényedik testvéreid közül valamelyik lakóhelyeden, abban az országban, amelyet neked ad majd Istened, az Úr, ne légy keményszívű és szűkmarkú az elszegényedett testvéreddel szemben,”

1Sám 6,6 „Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk Izráelt, és elmehettek?”

Jób 41,16 „Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.”

Zsolt 95,7-8 „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket, mint Meríbánál, amikor Masszánál voltatok a pusztában,”

Péld 28,14 „Boldog ember, aki mindig istenfélő, de a kemény szívű bajba esik.”

Mt 19,8 „Jézus így válaszolt nekik: Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt.”

Mk 3,5 „Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.”

Mk 6,52 „Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt.”

Mk 10,5 „Jézus erre így szólt hozzájuk: Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,”

Róm 2,5 „Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül haragot gyűjtesz magadnak a harag napjára, amikor Isten kihirdeti igaz ítéletét.”

Zsid 3,7-8 „Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,”

Zsid 4,7 „egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!””

Bátran kérhetjük ezt, mert prófétája által régen megígérte az ÚR Isten az ő gyermekeinek: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.” (Ez 36,26) – „Teremts tiszta szívet bennem, Adj új lelket énbelém! Segíts gyermekeddé lennem, Erős karod tárd felém, Hogy az égi célt elérjem, S neved áldjam és dicsérjem!” (EÉ 424,4) – Összeállította: G. A. https://www.garainyh.hu/

Kép forrása: http://tirekifi.hu/2020/07/kemeny-sziv/

Hetvened vasárnap Útmutató vezérigéje Dániel bűnvalló imádságának egy mondata: "Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket." (Dán 9,18c)

Rövid részlet Ittzés István: Dániel könyve c. 2020. karácsony előtt megjelent legújabb igemagyarázatának érintett fejezetéből. (lásd: 154-155. oldal)

Fontos, hogy itt tisztán értsük, hogy mi történik. Tévhit, bár sokan úgy gondolják, hogy azért bocsát meg az Isten, mert bánom és megvallom a bűnömet. Nem azért bocsát meg - ez csak a feltételek között szerepel! Azért bocsát meg, mert Ő irgalmas Isten és az Ő irgalmának az alapja az igazság. Az igazságnak pedig a kereszt tett eleget! A kereszten engesztelő áldozatot bemutató Krisztus tett eleget az én igazságtalanságomnak, hogy részesedhessek az Ő igazságában. Isten bocsánata tehát nem a mi szívünk állapotán múlik, hanem a kereszten múlik! A bűnlátás, bűnvallás és bocsánatkérés feltétele ugyan Isten megbocsátásának, de semmiképpen nem az alapja. Az alapja az Ő igazságossága. A bocsánat jogi alapja egyedül a kereszt. Ez az, amit már Dániel itt világosan lát. (lásd Dán 9,18-19)

Luther Márton bűnvalló imádsága

Mindenható Isten! Én nyomorult, bűnös ember, megvallom előtted sok gonoszságomat és hiábavaló gondolatomat; sok szükségtelen szavamat, egész hitvány, vak életemet, s a magam iránt való nagy szeretetemet. Közel se voltam olyan istenes, mint amilyennek mutattam magamat. Inkább hallgattam szenvedélyeimre, mint a Szentlelked hűséges figyelmeztetéseire. Mindez utálatos előttem, és őszintén bánom bűneimet. Mivel kegyelmi időm még tart, téged kereslek; bocsásd meg, Jézus Krisztus! Biztosíts arról, hogy elnyerem a bűnbocsánatot, így meghalok önmagamnak és élhetek akaratod szerint.

Úr Istenem! Bennem egész bizonyosan nem lakik semmi jó, képességem a semmivel egyenlő, értelmem hibás, sőt sokszor értelmetlen. Kegyességem csupán számtalan szennyfolt, amit nem lehet a kirakatba tenni. Minden, ami bennem van, csak hitványságok gyűjteménye. És milyen sokra vittem, amikor nem találok magamban mást, csupán romlottságot.

Uram, íme ilyen vagyok én! Könyörgök neked, mezítelenítsd le gonosz természetemet, szülj újjá, tégy engem egészen mássá, tégy a te szabad, félelem nélküli, igaz gyermekeddé!

Szerető Uram, végy a gondjaidba, tégy engem benned valamivé! Ámen.

Forrás: https://www.garainyh.hu/wordtar2/Luther%20Marton%20irasai/Reformatori%20iratok/Luther%20Marton%20bunvallo%20imadsaga.rtf

 

     

A megdicsőült Krisztus az Újszövetségi Szentírásban

A Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "...fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad." (Ézs 60,2b) Az Ószövetség evangélistája még ezt is prófétálja: "Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. - Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez." (Ézs 60,1.3) Tekintsük át azt a tucatnyi igeverset, amelyek (a RÚF szerint) az ÚR JÉZUS KRISZTUS dicsőségét hirdetik!

"Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett." (Mt 19,28)

"Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne." (Jn 2,11)

 "Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek," (Jn 8,54)

"Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia." (Jn 11,4)

"Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világosságát." (2Kor 4,4)

"Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében." (2Thessz 2,14)

"mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését," (Tit 3,13)

"azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált." (Zsid 2,9)

"tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen." (Zsid 13,21)

"Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek." (1Pt 4,13)

"A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese:" (1Pt 5,1)

"Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!" (2Pt 3,18)

S az ő követői boldogan zengik dicséretét: "Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!" (EÉ 388)

Összeállította: G. A. https://www.garainyh.hu/ 

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Krisztus_sz%C3%ADnev%C3%A1ltoz%C3%A1sa#/media/F%C3%A1jl:Transfigurazione_(Raffaello)_September_2015-1a.jpg 

 

A Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnap "új" Útmutató vezérigéje ez: "Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre." (Jn 1,16) A "régi" ez volt: "Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el." (Jn 1,17)

 Ez az írásom megjelent az Evangélikus Életben is, 2013. őszén, de azóta sem kellett módosítanom benne egyetlen szót sem! A kérdés nem költői: Valóban kaptunk-e és mire kaptuk a kegyelmet?! Az apostolok újszövetségi, gyakori (13-szor olvasható)  köszöntése legyen a miénk is: "Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól." (Róm 1,7; 1Kor 1,3; 2Kor 1,2; Gal 1,3; Ef 1,2; Fil 1,2; Kol 1,2; 1Thessz 1,1; 2Thessz 1,2; Filemon 1,3; 1Pt 1,2; 2Pt 1,2; Jel 1,4)

Minden kegyelem az életemben! 

Ez a kijelentés már régóta a sajátom, de állandó „frissítésre” szorul, miként a gyakran használt számítógépes programjaim. A tegnapi hitből és meggyőződésből ma már nem lehet megélni, de mindenkor késznek kell lennünk a számadásra, ha megkérdeznek a bennünk élő reménységről. Így, amikor lapunk főszerkesztője körkérdést intézett az országos evangelizáció néhány résztvevőjéhez a személyes hatásokról; mit is jelent számomra ez a nap, milyen ajándékot kaptam, röviden szólva csak azt mondhatom; megerősítetett ebben a meggyőződésemben, hogy valóban helyesen hiszem és gondolom: minden kegyelem az életemben! – amint ezt már az Élő víz 4. füzetében is megvallhattam évekkel ezelőtt és honlapomon, blogjaimban is örömmel hirdethetem.

Ez a tapasztalat nem csak a sajátom, hiszen a bizonyságtevők fellege vesz körül bennünket, ezért most csak Túróczy Zoltán „háromszoros” püspökünk egyik 1949-ben (még születésem előtt) megjelent bizonyságtételére utalok, mert az ő 120. születésnapját éppen a közeljövőben ünnepelhetjük. A honlapomra is begépelt rövid, „Csak kegyelem” című írásának végén így vall, s e szavai az enyémekké is lettek a konfirmációm óta eltelt fél évszázad során:

„Én mindennap kimondhatatlan szükségét érzem és mindennap csodálatos boldog örömmel mondogatom magamnak újra és újra: az én Istenem csak kegyelem, semmi más csak kegyelem! Minden útja kegyelem! A Golgotha útja is kegyelem! Az én üdvösségem felé vezető útja is kegyelem! Csak kegyelem! Áldassék örökkön-örökké ezért a hihetetlen kegyelemért az Ő szent neve!”

            A két igehirdetésből ennek a vallomásnak az „aprópénzre váltott” igazolását véltem kihallani, s szentírási igékkel alátámasztva megindokolni. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Károlinál az év minden napjára jut egy „kegyelmes” igevers!) S Cseri Kálmán áhítataiban is, minden napra kínálja „A kegyelem harmatja” lelki áldásait!

Most tömény tanításában emlékeztetett: Nem felejtette el kegyelmét az Isten! Már az Ószövetségben is hirdetteti az örömhírt. A mi bűneinket nem lehet emberi erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani! S gondolatban vele együtt mondhattam ezt a megtapasztalást: Isten igazságos, a bűnt megbünteti, de a bűnöst nagyon szereti és meg akarja menteni! Jézus a kereszten helyettem bűnhődött, hogy nekem békességem legyen. S evangélikus „füllel” is, minden szavát el tudom fogadni a 450 éves Heidelbergi kátéból idézett mondatnak: „Úgy leszek Isten előtt igazzá, hogy az én minden érdemem nélkül, egyedül az ő ingyen kegyelméből, nekem tulajdonítja és ajándékozza Krisztus tökéletes elégtételét, igazságát és szentségét, de csak úgy, ha e jótéteményeket én hívő szívvel elfogadom.” Az igehirdető ezt is idézte Luthernek 1516-ban, tehát még a reformáció (= visszaalakítás) előtt írott egyik leveléből: „Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én pedig a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, és nekem adtad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, és olyanná tettél, amilyen nem voltam.” Aki ezt önmagára nézve is igaznak tekinti; az hisz (lásd Jn 3,36)! Mi a kegyelem? – tette fel a sorsdöntő kérdést. Akik már átélhették, vele együtt válaszolhatnak: Az elengedett adósság (lásd Kol 2,14)! S Isten gyermekeit e tény el nem múló, hálás örömmel tölti be; ami a kegyelem munkája bennünk.

A hallottak alapján, arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez a láthatatlan, de valóságosan jelenlévő, ingyen kegyelem tehet minket látható/bb evangélikus keresztyénekké. De csak azokat, akik ezt Krisztusban megtapasztalhatták: „Átölelt Isten nagy kegyelme, / Méltatlanul, érdemtelen.” (EÉ 327) És bizony, a bibliakörben is, én szívesebben hallgattam volna csak az előadó lényegre törő válaszait az előre, írásban megfogalmazott kérdésekre; hogy jól kihasználjuk ezt a kedvező alkalmat, mint a konkrét kérdéseket alig-alig tartalmazó „hozzászólásokat”.

S a záró „iker” igehirdetésben dr. Fabiny Tamás a páli megigazulástan mélységeibe engedett bepillantást a „klasszikus” kegyelmi ige kapcsán: „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által.” (Ef 2,8) „Grátisz”, ingyen igazulunk meg Isten előtt. S idézte a hitébresztő John Bunyantól a „Bővölködő kegyelem” című regényéből e sorokat: „Igazságom a mennyben van, az igazságom Krisztus. És azóta békességem van Istennel.” Utalt a beszámolókban elhangzott egyik vallomásra: Én a kegyelem gyermekének érzem magam! S kijelentette, felülről irányított, azaz mennyhez ragadt emberek vagyunk, ha Lutherhez hasonlóan, Jézusban találjuk meg a kegyelmes Istent. Idézte a reformátor e toronyélményét: „Ekkor szinte a paradicsomba léptem be.” Az evangélikus teológiát összefoglaló igehirdetésében a püspök így summázta gondolatait: Jézus érdeméért, kegyelemből állhatunk meg az ítéletben, a hit által. S emlékeztetett reformátorunk szavaira: „Az óembert bele kell fojtanunk a keresztség vizébe!”     

Szükségünk van rá, hogy a hétköznapok rohanásából kiszakadva, a hittestvéri közösségben, a reformáció havában szembesüljünk egyházunk alapvető tanításaival, hogy valóban tudjuk is, kiben s miért hiszünk és erről másoknak is számot adhassunk!

 S a záró, „mozgó” úrvacsora részesei újra átélhették e felette nagy titkot: Én Krisztusban, ő pedig énbennem van. S így megerősödve, missziói lelkülettel végezhetik tanúságtételüket, hogy még sokan eljuthassanak e személyes meggyőződésre: Minden kegyelem az életemben!

Mindkét igehirdetés hanganyaga elérhető honlapomról is: garainyh.hu

Garai András

* * *

Ezeket a bátorító sorokat magamnak s minden kedves olvasónak „grátisz” ajánlom, útravalóul a hétköznapokra…

Füle Lajos

MINDEN KEGYELEM

 

Az ember gyakran változik

Néha égbe száll és álmodik

Máskor porban csúszik, alig jár

És mindene fáj.

 

Jól csak az Isten látja őt,

Ki kézben tartja az időt,

Múltat, jelent és jövőt

Együtt lát...

 

Utak váltakoznak, fény, mélységes éj

De minden kegyelem, minden kegyelem, ne félj!

* * *

 

 Kép forrása: Internet

Kik Isten gyermekei?

A Vízkereszt ünnepe utáni első vasárnap Útmutató vezérigéje szerint: „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róm 8,14) Tekintsük át, hogy (a RÚF alapján) az Újszövetség mit tanít Isten gyermekeiről, azaz fiairól, leányairól? Kik is tehát Isten gyermekei és mi jellemzi őket?

 

Mt 5,9 „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

Mk 10,24 „A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!”

Lk 20,35-36 „de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek. Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és Isten fiaivá lesznek, mivel feltámadnak a halálból.”

Jn 1,12-13 „Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.”

Jn 11,51-52 „Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.”

ApCsel 2,17 „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak;”

ApCsel 13,32 „Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust.”

Róm 8,15-17 „Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.”

Róm 8,19.21 „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. – hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.”

Róm 9,8-9 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak. Mert így szól az ígéret: „Abban az időben eljövök, és fia lesz Sárának.””

Róm 9,26 „és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: ti nem az én népem vagytok, ott neveztetnek majd az élő Isten fiainak.””

Gal 3,26 „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.”

Gal 4,4-7 „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abbá, Atyám!” Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.”

Ef 5,1 „Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei,”

Fil 2,15 „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,”

Zsid 12,5-7 „és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?”

1Jn 3,1-2 „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”

1Jn 3,9-10 „Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az ő magja van benne, és nem vétkezhet, mert az Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.”

1Jn 5,2 „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.”

A hét kérdése, az idézett szentírási igék alapján: Kedves Olvasó, te Isten gyermeke vagy-e már? Az ÚR Jézus üzeni: „Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jel 3,19)

Összeállította: G. A.

<><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><

 

Vízkereszt ősi ünnepének Útmutató szerinti vezérigéje ez: "múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság." (1Jn 2,8b) - Az Ószövetség evangélistája így prófétált az ÚR Jézusról: "Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége." (Ézs 60,1) - És Vízkereszt a misszió ünnepe is; lásd Urunk missziói parancsát: "Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" (Mk 16,15)

Vallom, hogy minden christianus: misszionárius! Ezzel a 10 évvel ezelőtt írt, de sehol meg nem jelent, máig aktuálisnak tartott írásommal a "hétköznapi" Krisztus-ünnepre így gondolok:

Dunántúli Harangszó pályázat

Te is lehetsz igemisszionárius!

„Hirdessétek az evangéliumot!”

 De ez a hivatásuk szerint lelkészek és képzett misszionáriusok „dolga” s nem a laikus keresztyéneké – gondolják és mondják is sokan. Mielőtt a kedves olvasó is magáénak érezné e véleményt, vegye fontolóra ezt a tíz, nem parancsot, de lehetőséget és ezek ismeretében döntsön; szeretne-e igemisszionárius lenni, ha már Krisztushívő keresztyénné lett?!

A pogányok apostola, a legnagyobb misszionárius kér most téged, aki az egyetemes papság elvét vallod: „Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim 4,1–2; RÚF)

1 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert Urunk – alcímben idézett – missziói parancsa (1) mindenkori tanítványaira, követőire érvényes; amit mind ez ideig nem vont vissza! – Ha csak a tizenkettőnek szólt volna; lenne most keresztyénség?

2 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert életed lelki tápláléka lett Isten szava; rendszeresen olvasod, hallgatod és beszélsz is róla kisebb közösségekben. – De miért éppen igemisszionárius? Többféle küldetés létezik? Igen, hiszen az Urunktól nyert kegyelmi ajándékok igen sokfélék – lásd pld. az idén 95 éves Pecznyík Pál versmisszionárius mintegy hatezer evangéliumi költeményét –, de közös a fundamentum: Isten igaz, élő és ható igéje, amely – mint a nyelvtanból is tudjuk – cselekvést, történést, örök létezést munkál a befogadók életében. – Miért tartanád ezt a jó hírt titokban?  

3 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert evangélikus egyházunk hivatalos stratégiája is ezt tekinti alapelvének: „Egyházunk számára a „Tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19) missziós felhívást kell középpontba állítanunk, működésünk mércéjévé tennünk. Ennek felelősségével kell személyes keresztényi életünket és evangélikus gyülekezeti, intézményi, egyházi működésünket megszerveznünk.” (2) Isten gyermekei egész életfolytatásukkal őt dicsőítik meg. – A „tanítvánnyá tétel” küldetése; automatikus következménye nálad is a „tanítvánnyá létel” sorsfordító eseményének?

4 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert csak így lehetsz láthatóan evangélikus, hiszen nem rejthető el örök kincsed, mely mindennél becsesebb, s amit naponta útmutató fáklyafényként kapsz; de nemcsak azért, hogy önmagad építsd, hanem mindazokat, akik még nem hallottak róla; hogy az ige fénye Krisztushoz vezethesse mindazokat, akiket neki adott az Atya. Ő pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön! (3) – Te nem ezt szeretnéd?  

5 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert a Szentírás önmagát magyarázza. Az Úr csodásan működik s a hívő előtt megfejti önmagát. (4) Ez nemcsak a reformátorok felfedezése volt, de a tied is lehet; hiszen a különböző bibliafordításokat olvasva, s azokban a párhuzamos helyeket is fellapozva, eddig nem is sejtett összefüggéseket, kijelentéseket találsz a Szentlélek vezetése alatt. A tavasszal megjelent RÚF (revideált új fordítás) szövege például olyan világos, mai magyar nyelven szól, hogy azok is megérthetik, akik eddig még nem olvasták az Írásokat. De a Károli fordításnak is van újonnan revideált kiadása. – Ha mindezeket rendszeresen forgatod, miért nem tanácsolod másoknak is a szűkebb-tágabb környezetedben: Vedd és olvasd?!

6 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert a világhálón eljuthat bizonyságtételed a föld végső határáig s olvashatják, hallhatják azt a magyarul értő embertársaink széles e világon. Sok ingyenes honlap és blog kínálja fel ezt a lehetőséget, akár reklámmentesen is. (5) Az internet önmagában nem bűnös dolog; olyan, mint a nagykés, mindenki maga dönti el, hogy kenyeret szel, vagy embert öl vele… – Te mire használod a média kínálta, szinte korlátlan lehetőségeket?

7 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert Urad gondoskodik a „szakmai továbbképzésedről”, ha szükségét érzed, hogy felkészülj és megerősödj ehhez a szolgálathoz. Csak három aktuális lehetőséget említek: egyházunkban folyik a gyülekezeti munkatársképzés, a presbiterképzés, s az EKE bibliaiskolában is tanulhatsz, hogy Urad és Megváltód hiteles tanúja légy sokak számára, egész életfolytatásoddal. – Valóban tudod is, kiben hiszel?

8 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert magaddal hívhatsz és vihetsz másokat is olyan csendeshetekre, ahol „nem középiskolás fokon” tanítják Isten élő igéjét. A sok alkalom közül itt is csak hármat említek: a nyári missziói konferenciák, az EKE felnőtt, hitmélyítő csendeshetei s a biatorbágyi bibliatanulmányozó hetek egész évben kínálják a lehetőséget, hogy másokat is Krisztushoz vezethess, ha már ő benned él. (6) András, Jézushoz vitte a testvérét, mert ő már megtalálta a Messiást. (7) – És te, kiket vittél már őhozzá?

9 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert a lélekmentés szolgálata által, nagy örömöt okozol a mennyben. (8) Reformátorunk tanácsa mindenkor aktuális: „Isten gyermekei nem menekülnek a gonoszoktól, sőt keresik, hogy segítsék őket. Mert nemcsak maguk akarnak a mennyországba jutni, hanem mindent elkövetnek, hogy magukkal vigyék a legbűnösebbeket is.” (9) – A Lélek indíttatására, neked most ki(k)hez kell(ene) elmenned, a tőle kapott igével?

10 * Te is lehetsz igemisszionárius, mert ha úgy érzed végül, mint Babits Jónása, hogy hozzád már hűtlenek lettek a szavak (10) és nincs mit mondanod, akkor leborulhatsz a kereszthez és hangtalan imádságodban elmondhatod Uradnak és Istenednek minden alkalmatlanságodat; mert ő a szívek gondolatait is ismeri, s a Lélek esedezik éretted is. (11) Sőt maga a megdicsőült Krisztus, az Atya jobbján esedezik az övéiért, (12) hogy hű tanúi maradhassanak mindhalálig! Ne félj! Én vagyok! – ezekkel az igékkel bátorít a Szentháromság egy örök Isten, az esztendő minden napján! – Keresztyén küldetésed ilyen „előfeltételek mellett” vállalod? S életeddel, tetteiddel, szavaiddal vallod: minden christianus – misszionárius!

Amint a dunántúli evangélikus templomok harangszói a szelek szárnyán messzire elhallatszanak s sokakat figyelmeztetnek az idő múlására – de „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!” –, (13) úgy a te igei bizonyságtételed is eljut a Szentlélek ereje által sokakhoz s elvégzi küldetését; mert nem hiábavaló ez a te munkád az Úrban, ezért hát légy örömmondó békekövet, hirdesd: a Szabadító elközelgetett!       

Garai András

Nyíregyháza, 2014. augusztus 14.                                                                                                nyíregyházi presbiter

Hivatkozások:

1 Mk 16,15

2 strategia.lutheran.hu/letoeltes/Lathatoan_evangelikus.pdf/view

3 1Tim 2,4

4 EÉ 328,1.2

5 pld. három reklámmentes, naponta frissülő, „ingyenes” blogom:

   utmutato.blog.hu    

   oromuzenet.blog.hu

   andreas.blog.hu

   és személyes honlapom: garainyh.hu

6 Gal 2,20

7 Jn 1,37–42

8 Lk 15,7

9 Luther Márton: Jer, örvendjünk keresztyének! 320. o.

10 Babits Mihály: Jónás imája

11 Róm 8,26

12 Róm 8,34

13 Füle Lajos: Siessetek, hamar lejár! c. verse/éneke

A kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Piero_della_Francesca_045.jpg

<><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><

 

Az esztendő első vasárnapjának Útmutató vezérigéje ez: "... és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1,14b)

JÉZUS KRISZTUS DICSŐSÉGE AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

(Egy tucatnyi ige válogatás a RÚF szerint) 

* „Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (Jn 2,11)

* „Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek,” (Jn 8,54)

* „Amikor Júdás kiment, így szólt Jézus: Most dicsőült meg az Emberfia, és az Isten dicsőült meg őbenne;” (Jn 13,31)

* „Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged,” (Jn 17,1)

* „Erre hívott el titeket a mi evangéliumunk által, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségében.” (2Thessz 2,14)

* „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését,” (Tit 2,13)

* „azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.” (Zsid 2,9)

* „Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.”” (Zsid 5,5)

* „tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen.” (Zsid 13,21)

* „Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.” (1Pt 4,13)

* „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese:” (1Pt 5,1)

* „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3,18)

 

A teremtmények énekét zengjük már itt, és az örökkévalóságban: „És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!” (Jel 5,13) 

Összeállította: G. A. (garainyh.hu)

<><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><   <><

Mit tanít Dr. Luther Márton reformátorunk a 2024. esztendő vezérigéjéről?

 Az igazi testvériség – „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

 

            A legigazibb testvériség a szentek isteni, égi közössége. Mélyebb s közelibb rokonság el sem képzelhető. Mert ez az egy keresztség, egy Krisztus, egy úrvacsora, egy evangéliom, egy hit, egy Lélek, egy lelki test testvérsége, melyben egymásnak tagjai vagyunk.

            Mit érek én ezzel a testvéri közösséggel – mondod – hacsak valami kimondott hasznát nem veszem? Azt felelem, hogy csak szolgáld a gyülekezetet az igazi szeretet módján s jutalmát veszed minden különös keresés nélkül is. Ha nem úgy van, az annak a jele, hogy nem a szentek közösségében vagy. A szeretet ingyen szolgál; azért Isten is ingyen jutalmazza meg minden jóval. Istennek csak az van tetszésére, ami szeretetben történik, tehát a testvériségnek is szeretetben kell gyökereznie. Ami pedig szeretetben történik, azt az jellemzi, hogy nem a magáét, vagy a saját hasznát keresi, hanem másokét, elsősorban a gyülekezetét.

            Minél jobban benne élsz Krisztusban s az Ő szentjeinek közösségében, annál erősebb a bizodalmad, hogy Krisztus és a szentek szeretnek s veled vannak életben-halálban. De viszont vedd szívedre te is minden keresztyénben minden keresztyénnek és az egész keresztyén gyülekezetnek minden baját. Szereteted legyen mindenkié, szívesen segíts mindenkin, ne gyűlölj senkit, érezz együtt minden szenvedővel s imádkozzál mindenekért. Mert ez a helyes cselekedet!

                                    Testvéreim, gyermekei

                                    Az ég és föld Atyjának,

                                    Ti boldog örökösei

                                    A Jézus országának!

                                    Titeket szívből kedvellek,

                                    Meleg keblemre ölellek,

                                    Tűröm, ha vétettetek

                                    S imádkozom értetek.  

Forrás: Jer, örvendjünk keresztyének! 1944. (374. o. Szentháromság u. 19. hét, szerda)

E 80 éves áhítatos könyv alapján, betű szerinti pontosságú idézetként közreadja: G. A.

A 2024. esztendő Útmutató igéje: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)

NAGYON SZERESSÉTEK AZ ÚR JÉZUST!

Egy tucat bátorító ige a Szentháromság ÚR Isten szeretetére a Szentírásból a RÚF szerint

Nagy parancsolat: 2Móz 20,6; 5Móz 5,10; 6,5; 10,12; 11,1; 30,16.20; Mt 22,37; Mk 12,30; Lk 10,27.

01 * „De nagyon vigyázzatok! Tartsátok meg mindazt a parancsolatot és azt a törvényt, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt meg nektek: Szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és őt szolgáljátok teljes szívetekből és teljes lelketekből!” (Józs 22,5)

02 * „Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat!” (Józs 23,11)

03 * „és ezt mondtam: Ó, Uram, menny Istene, te nagy és félelmetes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat.” (Neh 1,5)

04 * Dávid, „Ezt mondta: Szeretlek, Uram, erősségem!” (Zsolt 18,2)

05 * Dávid írta: „Szeressétek az Urat, ti, hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.” (Zsolt 31,24)

06 * „Szeretem az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát.” (Zsolt 116,1)

07 * „Imádkoztam Istenemhez, az Úrhoz, és vallást téve ezt mondtam: Ó, Uram, nagy és félelmetes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik szeretnek téged, és megtartják parancsolataidat!” (Dán 9,4)

08 * „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat,” – „Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” – „Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.” (Jn 14,15.21.23)

09 * „mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.” (Jn 16,27)

10 * „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28)

11 * „De ha valaki szereti Istent, azt már ismeri Isten.” (1Kor 8,3)

12 * „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” – „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait.” (1Jn 4,21; 5,2)

+ * Péter apostol vallomása minden mai christianus válasza is lehet: „Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!” – „Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat!” – „Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!” (Jn 21,15.16.17)

Ajánlott ének: Szívből szeretlek, Jézusom! (EÉ 362) & olvasmány!                         Összeállította: G. A.

Jézusra mutató fénysugarak: AMI MÉG JOBB

Egy kilencvenen felüli keresztyén emberhez lelkipásztora a következő kérdést intézte:

• Drága öreg testvérem, szereti-e Jézust?

Az öregember barázdált arca mosolyra derült. Ebben a mosolyban hatvankilenc esztendő tanítványsága ragyogott. Mind a két kezével megragadva a kérdező kezét, ezt mondta:

• Ó, én ennél jobbat is mondhatok.
• Mi volna az? – kérdezte a lelkész.
• Ő szeret engem! – felelte az öreg zarándok.

(Forrás: Vetés és Aratás Evangéliumi folyóirat 2023. 1. szám, 30. oldal)

 

Újév ünnepének Útmutató szerinti vezérigéje: "Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13,8)

S a 2024. esztendő vezérigéje: "Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!" (1Kor 16,14)

Bízd Újra Életed Krisztusra!,

Füle Lajos: B.Ú.É.K!

 

Bízd rá magad, csak úgy, mint ezelőtt!

 

Újra kínál kegyelmet meg erőt.

Életed a kezébe veszi Ő:

Krisztusra nézz! Krisztusban a jövő!

Füle Lajos (1925-2015), református költő, 
Ybl-díjas mérnök

BUÉK - Bízz, Urunk Érkezése Közel!

Forrás: https://abekessegszigete.blogspot.com/2017/11/fule-lajos-buek.html

Óév este ünnepének vezérigéje az Útmutató szerint: "Kezedben van sorsom." (Zsolt 31,16a) A polgári év végén imádkozzunk Mózes szavaival! 

A 90. Zsoltár