JERUZSÁLEM PUSZTULÁSÁNAK EMLÉKÜNNEPE
A Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap az evangélikus egyházban egyben Jeruzsálem 70-ben bekövetkezett második pusztulásának emlékünnepe; melynek vezérigéje: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12)
A Zsidók Jézusért misszió közösségi oldalán ezeket olvashatjuk:
A VÖRÖS FONAL CSODÁJA
A Jeruzsálemi Talmudban olvassuk: „A Templom pusztulása előtti negyven éven át a nyugati fény kialudt, a bíbor fonal vörös maradt, és a sorsvetésnél az Úré mindig a balkézre esett. A Templom kapuit minden éjjel bezárták, de minden reggel tárva-nyitva találták.” (Jacob Neusner, The Yerushalmi, 156-157. o.) [A Templom i.sz. 70-ben pusztult el]
A Babiloni Talmud ezt állítja: „Rabbijaink azt tanították, hogy a Templom lerombolása előtti utolsó negyven év alatt a sors [ami az Úré] nem jobbkézre esett, a bíbor színű szövet nem fehéredett ki, a nyugati fény nem világított, a Hekel [a Templom] ajtajai pedig maguktól kinyíltak.” (Soncino változat, Yoma 39b).
Jom Kippurkor, az Engesztelés Napján két kecskebakot választottak ki, az egyiket az Örökkévaló számára zsidó népünk bűnéért való áldozatul, a másodikat pedig szó szerint bűnbakként. E második volt az Azázél bak, amely a pusztába vitte a nép bűneit, miután a főpap megvallotta felette a bűnöket. Erre az Azázél bakra egy bíbor fonalat kötöttek, melynek egy részét levágták és a Templom ajtajához kötötték. Minden évben a Templomnál levő vörös fonal kifehéredett, jelezve, hogy az Engesztelés Napján bemutatott áldozatot elfogadta az Úr. Ez a jelenség i.sz. 30-ig ismétlődött, de onnantól fogva a szál vörös maradt, minden évben, egészen a Templom elpusztulásáig. Ez kétségtelenül nagy riadalmat keltett zsidó népünkben. Ugyanis amikor Izrael megvallotta bűneit, és ceremónálisan ráhelyezte az Azázél kecskére, a bak halálával el lett a bűn is távolítva. A bűnt a vörös fonal (a vér színe) jelképezte. Ám mivel a színe vörös maradt, Izrael bűnét az Úr nem bocsátotta meg, és nem változott hófehérré, ahogy Jesájá/Ézsaiás proféta által az Úr kimondta: „No gyertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ézsaiás 1:18) Népünk tudta, hogy amikor a bíborvörös szál fehérré változik, az Örökkévaló elfogadta az engesztelést Jom Kippurkor, és megbocsátotta bűneinket. De i.sz. 30 után a fonal a Templom lerombolásáig 40 éven át nem fehéredett ki többé. De mit tett népünk 30-ban, ami miatt ilyen fordulat állt be a Jom Kippurra nézve? Néhány beszámoló szerint i.sz. 30 április 5-én (azaz niszán hó 14-én, a páskaáldozat napján) a Messiás Jesuát kiirtották Izraelből, aki önmagát odaszánta a halálra jóvátételi áldozatul a bűnökért. Így erre az eseményre került át az engesztelés, amely többé már nem érhető el a két kecskebak által Jom Kippurkor. Mintegy ártatlan páskabárányként a Messiást megölték, noha nem találtatott benne bűn! Ám ellentétben a Jom Kippur évenkénti áldozatával (amely mindig csak egy ideig takarta el a bűnt), a Messiás áldozatához egy ígéret társul: az Örökkévaló kegyelmet ad és megbocsát annak, aki elfogadja a Messiással való személyes kapcsolatot. Ez lényegében egy egyszeri esemény mindenki életében, nem pedig egy évente ismétlődő rituálé és áldozat. I.sz. 30-ban megváltozott az az eljárás, amely a bűnbocsánatról gondoskodik.
Forrás: https://hu-hu.facebook.com/zsidokjezusert/posts/1160316617389844/
A SORSVETÉS CSODÁJA
„A Templom pusztulása előtti negyven éven át… a sorsvetésnél az Úré mindig a balkézre esett…” Jeruzsálemi Talmud „…a Templom lerombolása előtti utolsó negyven év alatt a sors [ami az Úré] nem jobbkézre esett…” Babiloni Talmud Volt egy másik csoda is: ez az Engesztelés Napján (Jom Kippurkor) történt sorsvetéssel kapcsolatos. A sorsvetés döntötte el, hogy a két kecskebak közül melyik lesz „az Úré” és melyik lesz „Azázél”, vagyis a „bűnbak”: „…vessen sorsot Áron a két bakra, az egyiket sorsolja ki az Úrnak, a másikat Azázélnak.” (3Mózes 16:8) Az i.sz. 30 előtti kétszáz éven át, amikor a főpap kihúzott egyet a két kavics közül véletlenszerűen, a fekete és a fehér köveket évente egyenlő arányban húzta. De 30-tól fogva negyven éven át a főpap folyamatosan mindig a feketét húzta! Márpedig ennek az esélye csillagászati: egy a kettő-a-negyvenedikenhez. Másképp, ez olyan, mintha csukott szemmel egy megjelölt golyót szeretnénk kihúzni 1’099’511’627’776 közül (több, mint egytrillió közül) és pont eltalálnánk. Ehhez képest még az is kedvezőbb, hogy épp mi nyerjük meg a lottó ötöst. Azázél köve, vagyis a fekete kő i.sz. 30 és 70 között a valószínűségszámítás esélyeit meghazudtolva 40-szer jött ki egymás után! Ezt a sorozatot szörnyűségként konstatálták, és azt jelezte, hogy valami alapvetően megváltozott a Jom Kippur rituáléjában.
A ZSIDÓK KIRÁLYÁNAK HÍVTÁK
Ki ez az ember?
Kik hívták Jesuát a zsidók királyának? Úgy tűnik, csupa nem autentikus személy: Pilátus, Júdea római helytartója, az ő katonái, akik megkorbácsolták és kigúnyolták Jézust, illetve a napkeleti bölcsek, akik Heródeshez azzal kopogtattak be, hogy megkérdezzék: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.” 1 Az, hogy a zsidók közül Messiás fog támadni, akinek az uralma az egész világra kiterjed, a Babiloni Birodalom népei között is ismert tény lehetett – egyrészt a babiloni fogság alatt (és után is) létesült zsinagógák bibliai tanítása, másrészt Dániel (a fogságban szolgáló próféta) munkássága révén.2 Kik tagadták Jesua királyi mivoltát? Az Írások tanúságtétele szerint, népünk vallási vezetői. Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény és szamáron nyargal. Pilátus így szólt a zsidókhoz: „Íme, a ti királyotok!” Azok pedig felkiáltottak: „Vidd el, vidd el, feszítsd meg!” Pilátus ezt mondta nekik: „A ti királyotokat feszítsem meg?” A főpapok így válaszoltak: „Nem királyunk van, hanem császárunk!” Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. 3 Miért volt ilyen jelentősége annak, hogy vajon Jesua népünk királya-e vagy sem? Konjahu volt az utolsó király Dávid trónján, róla és ivadékairól pedig súlyos szavakat szólt Jeremiás (Jirmejahu) próféta által az Úr: „…Egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie, vagy valaha is uralkodnia Júdában.” 4 Az utána következő uralkodók már vagy nem voltak királyok (Zorobábel) vagy nem voltak Dávid házából származó, törvényes királyok (Hasmóneusok, Heródes). Az Örökkévaló azonban ígért Dávidnak egy utódot, aki örökké fog a Dávid trónján ülni, s az ígéretet Jeremiás által is megerősítette rögtön a következő fejezetben: Eljön majd az idő – így szól az ÚR –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az ÚR (az Örökkévaló) a mi igazságunk! 5 Ez a megígért Király a Messiás. Vajon Jézus fellépett-e azzal az igénnyel, hogy ő népünk királya legyen? Nos, Pilátus kérdésére igenlő feleletet adott.6 A Pészachot megelőzően pedig, amikor szamárháton dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe, szavak nélkül is kifejezte, kinek tekinti önmagát.7 A zakariási prófécia ugyanis egy szamárháton érkező Messiás Királyról szól: Vigadj nagyon, Ción leánya, riadozzál, Jeruzsálem leánya! Íme a királyod jön hozzád, igazságos és győztes ő; szegény és szamáron nyargal, vemhén, nőstény szamárnak a fián. 8 Zsidó népünk közül sokan ma is úgy gondolják, hogy Jesua nem lehet a népünk királya, hiszen, mint mondják: nem hozott békét a földre, és nem építette fel a Templomot. Dániel a Messiás halálának idejéről szóló próféciájában abban is eligazít bennünket, hogy a Messiás megölése után mi fog következni. A felkentet 62 hét múlva meg fogják ölni, és nem marad semmije és senkije. A várost és a szent helyet elpusztítja egy következő fejedelem hadserege: úgy lesz vége, mintha árvíz söpörné el. Folytonosan tart majd a háború egészen az időszak végéig. Ez a pusztulás véglegesen el van határozva. 9 (kiemelés tőlem – a szerk.) Mivel a prófécia szerint a ‘szent hely’ (Templom) állni fog Jeruzsálemben,* ezért fontos észrevennünk azt, hogy a Messiás első eljövetelekor nincs szükség a Templom felépítésére. Ellenkezőleg, a Messiás halála után fogják azt lerombolni. Ez meg is történt a rómaiak által, Titus vezetésével, i.sz. 70-ben. Majd pedig folytonosan fog tartani a háború egészen az időszak végéig. Ez valóban így van egészen napjainkig. A Messiás Király első érkezésekor alázatosan, szamárháton érkezett az övéihez, akik nem fogadták be. De épp az elutasítás révén vitte végbe, hogy halála és feltámadása által békét hozzon a szívekbe: Isten ugyanis a Messiásban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket… 10 Második eljövetelekor dicsőséges királyként és ítélőbíróként fog érkezni. Dániel, aki látta a Messiást meghalni és a Szenthelyet elpusztulni, látja a Messiást ráülni a Dávid trónjára is: Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg. 11 Ha megbizonyosodsz arról, hogy Jesua valóban a megígért Messiás, kész vagy Őt elfogadni királyodnak életed felett?
Tar Kata
A Zsidók Jézusért misszió budapesti vezetője
1 Máté 2:2
2 Dániel 2:31-45, 7, 9:26
3 János 19:14-16
4 Jeremiás (Jirmejahu) 22:24-30
5 Jeremiás 23:5-6
6 Máté 27:11
7 Lukács 19:35-38
8 Zakariás (Zechariah) 9:9, IMIT fordítás
9 Dániel 9:26, Egyszerű fordítás
10 2Korinthus 5:19a
11 Dániel 7:13-14
Forrás: https://zsidokjezusert.org/2020/08/11/a-zsidok-kiralyanak-hivtak/
