OCULI – Böjt 3. vasárnapjának ősi introitus; kezdő zsoltárverse ez:

Zsolt 25,15 „Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.”

Az ember szemeiről ezt tanítja a Szentírás (egy tucatnyi válogatás a RÚF szerint:)

Jób 13,1 „Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem.”

Jób 19,27 „Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más, bár

   veséim is megemésztetnek.”

Jób 42,5 „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.”

Zsolt 26,2-3 „Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged

   szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek.”

Zsolt 69,4 „Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg

   Istenemre vártam.”

Zsolt 119,18 „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.”

Zsolt 119,123 „Szemem epedve várja segítségedet és megígért igazságodat.”

Zsolt 119,148 „Ébren van szemem az éjszakai őrváltáskor is, és elmélkedem ígéreteiden.”

Ézs 6,5 „Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és

   tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!”

Lk 2,29-31 „Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta

   szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,”

Jn 9,11 „Ő így válaszolt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, rákente a

   szemeimre, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg! Elmentem tehát,

   megmosakodtam, és most látok.”

Jn 9,30 „Az ember így válaszolt nekik: Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan

   való, mégis megnyitotta a szememet.”

Szelíd szemed, Úr Jézus!...

Összeállította: G. A. (garainyh.hu)