Dr. Luther Márton bátorító gondolatai a hit nagy művészetéről
Jegyezd meg, hogy ez a hit nagy művészete és bölcsessége: a szükségben nem futkos ide-oda, nem beszéli tele mindenki fülét panaszával, nem lázad, mondván: „miért bánik Isten így velem?” Nem is kételkedik Istenben, aki ilyen nehéz helyzetbe hozta, hanem tud mindezek fölé emelkedni. Meglátja Isten atyai szívét, és mer őszintén kiáltani ahhoz, aki sújtja. Ez minden művészetnél nagyobb művészet, és egyedül a Szent Lélek munkája bennünk.
Ezért hát: meg kell tanulnod kiáltani! Nem magadba roskadva ülni, a fejedet lógatni és rázni, és saját gondolataid körül forogva a bensődet rágni, aggodalmaskodni és kiutat keresgélni, hanem rajta! Indulj, te elernyedt kópé! Borulj térdre! Emeld kezedet és szemedet az égre! Kezdj egy zsoltárba, vagy a Miatyánkba, aztán mondd el Istennek, mi nyomja a szívedet, ha kell, sírva, de Őt hívva segítségül! Isten vágyik arra, sőt akarja, hogy kitárd előtte minden szükségedet! Nem szabad, hogy magad cipeld a terhedet és összeroskadj alatta!
Isten akarja, hogy túl gyenge légy ahhoz, hogy terheidet hordozni tudd és nehézségeiden győzedelmeskedj, azért, hogy megtanuld, hogy Őbenne légy erős, és Őt dicsőítsed a Tőle kapott erőért.
