Ítélj meg engem oh Isten!" (Zsolt 43,1; Károli)
Luther Márton bűnvalló imádsága
Mindenható Isten! Én nyomorult, bűnös ember, megvallom előtted sok gonoszságomat és hiábavaló gondolatomat; sok szükségtelen szavamat, egész hitvány, vak életemet, s a magam iránt való nagy szeretetemet. Közel se voltam olyan istenes, mint amilyennek mutattam magamat. Inkább hallgattam szenvedélyeimre, mint a Szentlelked hűséges figyelmeztetéseire. Mindez utálatos előttem, és őszintén bánom bűneimet. Mivel kegyelmi időm még tart, téged kereslek; bocsásd meg, Jézus Krisztus! Biztosíts arról, hogy elnyerem a bűnbocsánatot, így meghalok önmagamnak és élhetek akaratod szerint.
Úr Istenem! Bennem egész bizonyosan nem lakik semmi jó, képességem a semmivel egyenlő, értelmem hibás, sőt sokszor értelmetlen. Kegyességem csupán számtalan szennyfolt, amit nem lehet a kirakatba tenni. Minden, ami bennem van, csak hitványságok gyűjteménye. És milyen sokra vittem, amikor nem találok magamban mást, csupán romlottságot.
Uram, íme ilyen vagyok én! Könyörgök neked, mezítelenítsd le gonosz természetemet, szülj újjá, tégy engem egészen mássá, tégy a te szabad, félelem nélküli, igaz gyermekeddé!
Szerető Uram, végy a gondjaidba, tégy engem benned valamivé! Ámen.
