Elkezdődött az ÚR Jézus visszajövetele várásának időszaka...
"Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre." (ApCsel 1,8-11)
PÜNKÖSD BÖJTJÉBEN
Az ÚR Jézus mennybemenetele és a Szentlélek kitöltetése közötti 10 nap a pünkösd böjtje; mert a testté lett Jézus már nincs jelen e földön, tanítványai között. „Jézus ezt mondta nekik: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.” (Mt 9,15; lásd Mk 2,20 és Lk 5,35) Feltámadott Urunk mennybemenetele ünnepének és a húsvét utáni 6. vasárnap vezérigéje azonos: Az ÚR Jézus Krisztus mondja: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) És az „indoklást” is előre elmondta: „Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia, (aki a mennyben van). És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,13-16)
Az első felemeltetése a keresztre történt Nagypénteken: „Jézus tehát ezt mondta: Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem azt mondom, amire az Atya tanított engem.” (Jn 8,28)
A második felemeltetése feltámadása után a 40. napon történt: „Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.” (Lk 24,50-51) „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” (Mk 16,19) Előzőleg tanítványainak ezt mondta: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre.” (ApCsel 1,8-12)
S azóta, kétezer éve várják az ő követői a második eljövetelét, bízva a vezérigében idézett kijelentésében (Jn 12,32; lásd Jer 31,3!). Krisztus, „miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.” (1Pt 3,22) A Niceai Hitvallásban is ezt mondjuk: „…fölment a mennybe, ott ül az Atya jobbján, újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és uralmának nem lesz vége.” S Exaudi (= hallgass meg) vasárnapján, Dáviddal együtt kérhetjük: „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!” (Zsolt 27,7; RÚF) Összeállította: G. A. (garainyh)
