Egy magyar evangélikus keresztyén NET misszionárius információi * garainyh.hu

GARAI ANDRÁS WEBNAPLÓJA

ISTEN HÁZA NÉPE

2020. július 26. - Andreas

A Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap Útmutató vezérigéje ez: "Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek." (Ef 2,19)

Isten népe a világban

Pecznyík Pál archív bizonyságtétele a MERA rádióban

(János 17,15)

Kedves hallgatóim; János evangéliumából, Jézus főpapi imájából olvasok fel egy verset, a 17. fejezet 15. versét, Jézus szavait: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól”! Isten megváltott népének nem ez a földi hon igazi hazája. Ebben: csupán néhány évtizedig sátorozik. Miképpen Izrael fiai sátoroztak 40 évig a Sínai pusztában. Isten népének igazi örökkévaló otthona a mennyben van. Habár abba: csak feltámadása után teheti be lábát. De Megváltó Urunk szavai alapján, mennyei Atyánk oltalma és védelme alatt, biztonságban sátorozhatunk, már itt a földön is. Erre a biztonságra és védelemre pedig, nagyon is szükségünk van! Hiszen ős ellenségünk a Sátán, még mindig uralmat gyakorol a földön. És az általa elcsábított embereket, semmiképpen nem akarja kiengedni hatalma alól. Ezért van nagy öröm Isten angyalai előtt, egy bűnös ember megtérésén! Ha egy megtért ember kiszabadul a Sátán fogságából. Isten megváltott gyermekeinek azonban felelős megbízatásuk is van, még pedig addig, amíg el nem hangzik feléjük az égi hazahívó szó! Ez a fontos megbízatás pedig nem más, mint az Úr Jézusról való hűséges bizonyságtétel, a világ fiai előtt! Bizonyára, nem könnyű feladat ez, egy olyan világban, ahol Isten tisztelete, imádata helyett, istentagadás, istenkáromlás és a szabadosság virágzik. Ahol az iszákosság, a drog, paráznaság, bálványimádás bűne úgy terjed, mint fertőző betegség. Az erkölcs pedig, régtől a padlón hever. Ahol a bűnt már nem szégyen, hanem még hivalkodnak is vele. És így, Isten gyermekeit is fenyegeti a csábítás veszélye. Ezért nem csoda, ha ilyen körülmények között, Jézusról szóló bizonyságtételük, legtöbbször a hitetlenség és visszautasítás kemény falába ütközik. És ha megkérdeznek némely világi embert, hogy olvas-e Bibliát, legtöbbször, nemleges választ kapnak. Csak elvétve találkoznak olyan emberrel, aki szívesen figyel bizonyságtételükre, és elismeri Isten létezését és mindenhatóságát! Megérti, hogy néki magának is, létfontosságú kérdés: hol fogja eltölteni az örökkévalóságot! Örök fényben e, vagy örök sötétségben. Isten megváltott népe is, ugyanúgy idegen, ezen a földön, miképpen Jézus volt, népe között. Még Názáret népe sem ismerte föl Benne, Isten egyszülött Fiát, a Fiú Istent! A népe között végbe vitt gyógyításai és csodái láttán sem. Csupán magukhoz hasonló egyszerű életű tanító Rabbit láttak benne. Mivel – lelkileg – vakok voltak papjaikkal, vezetőikkel együtt. Sőt, vezetőik még rajtuk is túltettek, mert azt hangoztatták, hogy Jézus, ördög által űzi ki az ördögöket, a megszállott emberekből. Szombat-ünneprontót láttak benne, aki igyekezett megnyirbálni tekintélyüket a nép előtt. Nos, Isten gyermekei, ilyen hitetlen és Isten ellen lázadó és bűnöket halmozó közegben élik napjaikat, éveiket. Még jó, ha – tettlegesen – nem bántják őket. Habár, távoli országokban, már egyre jobban terjed a keresztyének üldözése! Az üldözők talán nem is sejtik, hogy hívő testvéreink drága lelkének nem árthatnak! Csak testük sátorában tehetnek kárt. Lelkük sátra pedig úgyis, előbb vagy utóbb romba dől, és itt marad. Őket az a boldog hit és bizonyosság élteti, hogy a feltámadás nagy napján, hallhatatlan lelkük, egy dicsőséges és romolhatatlan új testet, új fehér ruhát ölthet fel magára. Melyet majd sohasem kell levetnie. És az a boldog bizonyosság élteti Isten gyermekeit, hogy minden múló nappal közelebb kerülhetnek új és örökkévaló dicsőséges otthonukhoz, melyet Isten régen elkészített megváltott gyermekei számára. Ezért ők boldog reménységgel várják azt a szép pillanatot, melyben Isten, kiemeli őket ebből az elmúló világból, hogy Vele élhessenek örökké, dicsőséges országában! Ezért, mérhetetlen sokat veszítenek azok, akik – könnyelműen – megvetik az Isten népéhez való tartozást. Akik azt gondolják, hogy a földi paradicsomnál nincs szebb élet. És mivel nem hisznek a túlvilági életben, ezért számukra a temető, végállomás. Isten őrizzen mindenkit az ilyen szomorú szemlélettől. Hiszen a földi lét, csak átszállóhely a lélek számára. Pillanatnyi idő, az örökkévalósághoz képest. Isten drága hívása azonban, csak halálunk percéig érvényes! Aki ezt nem veszi figyelembe, az a kárhozatban fog gyötrődni miatta, örökké! Áldott legyen Isten, aki a bűnbánókat még ma is hívja magához, abba a honba melyet elkészített számukra. Ámen.

De miért is lehetünk mi is Isten háza népe? Íme, Pál indoklása a további versekben: "Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által." (Ef 2,20-22)

Összeállította: G. A. (garainyh.hu)

Keresztény élet: Pecznyík Pál : A vigasztalás Istene     Pecznyík Pál 90 éves!     Pecznyík Pál: Evangéliumi versek 1-2. (2009) - antikvarium.hu

A bejegyzés trackback címe:

https://garainyh.blog.hu/api/trackback/id/tr4316039812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.