Isten a keresztneveden szólított!

A Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnap vezérigéje: "De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1)

Egy hét éve megjelent írásommal szeretném bátorítani minden kedves Olvasómat! Mást ma sem tudnák vallani erről a tényről:

Meg vagyok keresztelve!

12 újszövetségi bátorító ige a keresztségre készülőknek 

Szeretett evangélikus keresztyén hittestvér jelöltem és hozzád tartozóid az Úrban!

A keresztség szentségének vételére készülve, vagy kicsiny gyermeketeket ezért elhozva; mint szülő, keresztszülő, nagyszülő, testvér; egy hatvanöt éve megkeresztelt „vén” (= presbiter) keresztyén (= christianus) vallomását olvashatod az alábbiakban, hogy jobban megismerve a keresztségben rejlő nagy kincset, megerősödjék s felbátorodjék a szíved az Úr Jézus követésére! Írásom címéül reformátorunk közismert mondását választottam: „Baptisatus sum!” Ő kísértései között, csüggedéseiben rápillantva erre, a papírlapra és/vagy asztalára nagy betűkkel felírt mondatára; erőt merített a további munkájához. Már a konfirmációi órákon hallottam erről, s azóta én is vallom: vádolhat bárhogyan a Sátán és ellenségeim, sőt a saját lelkiismeretem is, magamat ezzel erősítem: én meg vagyok keresztelve, testestől-lelkestől, életemben-halálomban Jézus Krisztus tulajdona vagyok; s az ÚR Isten, emberileg érthetetlenül és „megbotránkoztatóan” szeret engem!

Kedves Olvasó! Te is az övé lehetsz, miután részesültél a keresztség szentségében! Ezért, a Luther Kis kátéjában található „Szentírási igék házi gyűjteménye” után szabadon; összegyűjtöttem egy tucat olyan igét az Újszövetségből a keresztséggel kapcsolatosan, amelyek életem során bátorítást és megerősítést jelentettek számomra, evangélikus keresztyén életfolytatásomban, és az alábbiakban néhány mondatos „kommentár” kíséretében megosztom veled e kincseket, melyek igazi aranymondások; minden aranynál többet jelentenek a számomra, mert az örök élet beszéde rejlik bennük!

Mi vár rád a keresztségben? A keresztvízzel együtt egy ige és egy áldás bizonyára. A te alkotó Urad keresztel meg téged, szólít keresztneveden, és bátorít; ne félj, mert mostantól nemcsak a teremtés, de a megváltás és a megszentelés jogán is az övé vagy (lásd Ézs 43,1)! S elhangzik feletted is: „A mindenható Isten, Jézus Krisztus Urunk Atyja, aki téged vízzel és Szentlélekkel újonnan szült, és bűnödet megbocsátotta, erősítsen meg téged kegyelmével az örök életre!” (Liturgikus könyv) Ne feledd; nem a víz „mennyisége” és nem a te alkalmatos voltod teszi hathatóssá a keresztséget az életedben, hanem Isten megelőlegezett bizalma, elédbe jövő szeretete! A hit, kisgyermekeknél, utólagos előfeltétele a szentség érvényességének, ami önmagában bőséges isteni kincs, de személyes hit nélkül semmit sem használ majd neked! Ezért a konfirmáció során, saját meggyőződéseddel vallhatod meg Jézust Uradnak s személyes Megváltódnak! Természetesen, ha már felnőttként jutottál élő krisztushitre Isten kegyelmes szeretetéből, akkor a te tudatos döntésed és hitvallásod alapján nyerheted el a keresztség szentségét, amelynek cselekvő alanya a Szentháromság egy örök Isten; s te csak „hagyod”, hogy ily módon is szeressen az Isten; és így örökbe fogadott gyermeke, s az örök élet részese lehess! Ne feledd: a keresztség nem mágikus cselekmény, s csak hit által visz üdvösségre! Isten szuverén Úr, és hit nélkül te sem lehetsz kedves őelőtte (lásd Zsid 11,6)! Ám a kezdet Istené; megelőző szeretetével átölel s kezében tartja életed (lásd 1Jn 4,19)!    

1 * A mi keresztségünk alapja az Úr Jézus keresztsége, aki valóságos Istenként, mindenben valóságos emberré lett értünk; beállt a bűnvalló bűnösök sorába és kérte Jánost, őt is keresztelje meg a bűnbánat keresztségével, noha őbenne nincsen bűn. A Szentháromság mindhárom személye részt vett ezen a keresztelőn; miérettünk, hogy a mi keresztségünk is a Szentháromság egy igaz, örök Isten nevében történhessen: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. És íme, hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3,16–17) Csak reá hallgassunk s őt kövessük!

2 * Nem csak Jézushoz illett, hogy így töltsön be minden igazságot, hanem minden leendő követőjéhez is. Ezért ezt a küldetést adta mindenkori tanítványainak, mennybemenetele előtt az Úr Jézus: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” (Mt 28,19) A tanítványság előfeltétele, hogy Isten teremtményéből, megtérés és újjászületés által az ő gyermeke légy; csak így szolgálhatsz neki egész életfolytatásoddal!

3 * Így kezdődött pünkösdkor, a keresztyénné létel: Az első gyülekezet tagjaihoz szólt a tagadásából megtérített oszlopapostol, Péter: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2,38–39) Senki sincs kizárva az örök életből, ő minden ember üdvösségét akarja; rád is vár, és most is hív (lásd 1Tim 2,4)!

4 * A pogány százados, Kornéliusz házába is elment Péter, és amíg hirdette nekik Krisztust, megismétlődött a pünkösdi csoda: „Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.” (ApCsel 10,47–48) Isten újonnan megkeresztelt, megtért gyermekeinek szükségük van a tanításra, hogy hitükben megerősödve, ők is örömhírmondó tanúságtevői legyenek Uruknak!

5 * Isten laikus szolgálattevőket is felhasználhat áldott eszközül mások hitre jutásában. Bizonyára téged is körülvettek ilyen lelki testvérek, családtagok, ismerősök, akik imádkoztak érted, hogy christianus lehess. Az egyik diakónus a hét közül (lásd ApCsel 6,5) elment Samária városába és ott tett bizonyságot hitéről, és „amikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről szóló evangéliumot hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és nők egyaránt.” (ApCsel 8,12) Így valósul meg Jézus, mennybemenetele előtt, tanúskodásra adott megbízatása (lásd ApCsel 1,8)! Te is az ő hiteles tanúja lehetsz, akár az idegenek között is!

6 * Miként Fülöpöt is felhasználta az Úr az etióp kincstárnok megtérítésében s megkeresztelésében, mert engedelmeskedett vezetésének s elindult a néptelen gázai útra: „Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.” (ApCsel 8,36–37) Ennyire egyszerű az üdvösséget elnyerni, hogy még egy gyermek is megteheti; hiszen Jézus magához hívja és nekik ígéri Isten országát (lásd a gyermekek evangéliumát, amely a te kereszteléseden is elhangzott; Mt 19,13–15; Mk 10,13–16)!

7 * A pogányok apostola, a filippi börtönőrnek hirdethette, hogy csak hit által üdvözülhetnek: „Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.  Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.” (ApCsel 16,33–34) A mi legjobb „jócselekedetünk” is csak az Úr Jézusban való hit lehet; míg a „főbűn” a hitetlenség (lásd Jn 16,9)!

8 * S Pál apostol, most tőlünk is megkérdi, hogy tudjuk is, kiben s miért hiszünk: „Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,3–4) Reformátorunk szerint: „egész életünk nem egyéb, mint szakadatlan lelki keresztség, egészen a halálig”!

9 * S az apostoltól tanulhatjuk meg, mit jelent új életben járni, s mi ennek a következménye: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.” (Gal 3,26–27) S ha ez megtörtént, örömmel tehetünk róla bizonyságot embertársainknak: Krisztus él bennem a hit által (lásd Gal 2,20)! A keresztségben kapott új élet napról-napra megújuló bűnbánatot és Isten bocsánatáért való hálás hitet s neki engedelmes szolgálatot jelent. Így lehet állandó erőforrássá számunkra ez a megismételhetetlen tény: „Meg vagyok keresztelve!”  

10 * Ez az egyetlen szentség, amelyet minden történelmi egyház kölcsönösen elfogad s érvényesnek tekint; engedelmeskedve az apostoli tanításnak: „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett és mindenek által és mindenekben.” (Ef 4,5–6) Éljünk tehát elhívatásunkhoz méltóan; a hit nagykorúságában és egységében, a Szentháromságot dicsőítve egész életfolytatásunkkal!   

11 * Péter emlékeztet az első ítéletre; Nóé bárkájában csak nyolc lélek menekült meg az özönvízen át, mert ő Istennel járt és kegyelemet talált az ÚR előtt! „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által.” (1Pt 3,21) Dr. Luther Márton így tanít: „Krisztus a keresztségbe minden időre belevegyítette ártatlan piros vérét. Miért? Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely értünk kiomlott és bűneinkért megfizetett. Krisztus vére érdemét és erejét a keresztségbe helyezte, hogy abban legyen a miénk!” Aranyevangéliumában (lásd Jn 3,16) Isten minden embernek felkínálja a megmenekülés egyetlen útját az ítélet elől; s ennek megvalósítása érdekében adja ki máig vissza nem vont, utolsó parancsát Jézus Urunk.

12 * Minden őt követő christianusra érvényes, minden időben ez a missziói parancs: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.” (Mk 16,15–16) Ebben jut teljességre a keresztség célja és értelme; ha Isten örök szeretettel szeret téged, és veled kívánja eltölteni az örökkévalóságot, te nem szereted annyira embertársaidat, hogy mindent meg tégy az ő örök üdvösségük érdekében, amire talentumokat és küldetést kaptál Uradtól?! 

„Erőnk magában mit sem ér, / De küzd értünk a hős vezér, / Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, / Ő a mi diadalmunk.” (EÉ 254,2)

Zárszó helyett egy háromszavas összegzést adok: Minden kegyelem az életemben! S ezt a háromszor evangélikus püspökké választott Túróczy Zoltán vallomásával tudom a leghitelesebben „megindokolni”: Isten számomra is csak kegyelem, aki a keresztségben gyermekévé fogadott és Jézus érdeméért, hit által az üdvösség részesévé tett, s azóta is „megbotránkoztató módon” szeret engem! Ezért:

„Én mindennap kimondhatatlan szükségét érzem és mindennap csodálatos, boldog örömmel mondogatom magamnak újra és újra: az én Istenem csak kegyelem, semmi más, csak kegyelem! Minden útja kegyelem! A Golgotha útja is kegyelem! Az én üdvösségem felé vezető útja is kegyelem! Csak kegyelem! Áldassék örökkön-örökké ezért a hihetetlen kegyelemért az Ő szent neve!”

Drága, keresztelésre készülő evangélikus Testvérem!

Azt kívánom, hogy Isten megkeresztelt gyermekeként, keresztyén életed során, te is megtapasztalhasd e tucatnyi aranymondás igazságát és összegzésként majd elmondhasd: Minden kegyelem az életemben!

Nyíregyháza, 2015. Vízkereszt után.

Hittestvéri üdvözlettel: Garai András

a nyíregyházi, nagytemplomi gyülekezet presbitere (garainyh.hu)

A felhasznált idézetek forrásai:

BIBLIA – Revideált Új Fordítás (RÚF 2014.)

Túróczy Zoltán: Csak kegyelem – Evangélikus evangélizáció, Budapest, 1949.

Jer, örvendjünk keresztyének! – Harangozó kiadás, Második kiadás, Győr, 1944.

(E könyvet és a keresztnevemet is, anyai nagyapámtól „örököltem”!)

S a tizenkét bátorító ige mellé „ráadásként”, egy bátorító vers:

Füle Lajos

MINDEN KEGYELEM

Az ember gyakran változik

Néha égbe száll és álmodik

Máskor porban csúszik, alig jár

És mindene fáj.

Jól csak az Isten látja őt,

Ki kézben tartja az időt,

Múltat, jelent és jövőt

Együtt lát...

Utak váltakoznak, fény, mélységes éj

De minden kegyelem, minden kegyelem, ne félj!

* * *