Egy magyar evangélikus keresztyén NET misszionárius információi * garainyh.hu

GARAI ANDRÁS WEBNAPLÓJA

A Lélek ünnepén - a "reménytelen" Reményik Sándor verseiből és Luther igehirdetéseiből válogattam...

2019. június 10. - Andreas

REMÉNYIK SÁNDOR VERSEI

 

             PÜNKÖSDI SZOMORÚSÁG

 

            A Lélek ünnepén

            A Lelket lesem én.

            A Lelket, amely több, mint költemény.

            A Lelket, amely sosem volt enyém.

            A Lelket, amely sosem lesz enyém.

            A Lélek ünnepén

            Szomorúan zendül egyetlen igém:

            „Hogy születhetik újjá, aki vén?”…

           

  1. május 18.

 *

 

IGAZ BESZÉD HITEM DOLGÁBAN

 

Most vallani kell, végsőt vallani.

- Volt-e hited egy szikra bárcsak? -

Pár porszeme reámtapadt

Hívő lelkek virágporának.

 

- A virágporral mi lett, mondd meg?! -

Áldozatul esett esőnek.

Sokszor éreztem idegennek,

De néha áldott ismerősnek.

 

- Jézusoddal hogy mint volt dolgod? -

Soha. Ködös volt, ködös valami.

Legtöbbször a Szépségben láttam.

Nem tudok róla többet vallani.

 

- Istent, mondd, érezted-e mint Atyát?-  Mutatott néha tiszta utat.

De kinek ő csak itt reménye:

Minden embernél nyomorultabb

 

- S a Szentlélek szállott-e rád

Valaha is szelíd galambként? -

Ó ez igaz. Hogy írtam volna

Nem önmagamtól annyi költeményt?

 

- A bűnnel, a bűnnel hogy állasz? -

Bántam sokszor – most már nem bánom.

Kényszerítőn szükségszerű,

S magaménak azt sem találom.

 

- De te hirdetted a Kegyelmet! -

Most azt mondanám: szent véletlen.

Akkor is megduzzadt bennem a szó,

Jaj, ha bárkit félrevezettem.

- Hiszel-e a Feltámadásban? -

Hagyjátok ezt a bús-édes mesét.

Dante vándorolt három túlvilágban.

Nekem az ösvény síromig elég.

 

1936.

*

 

GONDOLATOK AZ IMÁDKOZÁSRÓL

 

Ma este sok kérdés tépett, szaggatott.

És egyre sem jött mentő felelet.

Testvér, Te hogy gondolod ezeket?

 

Miért imádkozol?…

 

Hogy kiért, tudom: gyermekeidért,

És apjokért, a Te jó uradért,

Minden testvéredért,

És magadért legutolsó sorban.

 

De mért, de mért?

 

Hiszed, hogy aki ott fenn sátoroz,

S világokat tengelyük körül

Forgatja örök-egy forgással,

Akihez a Te imádságod szárnyal:

Mi kicsiny dolgainkat számon tartja?

Mit tudod Te, mit tudom én,

Mit tudjuk mi, mi az Ő akaratja!…

Amit elvégzett, meg kell hogy legyen,

Változtat-e azon ima, fohász,

Imádkozzál bár völgyben, vagy  

   hegyen,

Vagy tenger fenekén?…

 

Ó, de ugye a remény, a remény?

 

Vagy talán Te is úgy imádkozol,

Mint én, mint én?

Hitetlenül, süketen és vakon,

Csak, mert valamit még próbálni kell,

S mert mást nem tudok, hát

   imádkozom,

Mert különben a szívem megszakad.

 

Ó tudom, Te nem így imádkozol

Az érzéketlen csillagok alatt.

 

Kolozsvár, 1923. január 11. 

*

 

Az „Isten közelében” c. kötetből

Válogatta: Garai András

 

Reményik Sándor – Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak...

 

A végtelen falban legyek egy tégla,


Lépcsõ, min felhalad valaki más,


Ekevas, mely mélyen a földbe ás, 
Ám a kalász nem az õ érdeme.


Legyek a szél, mely hordja a magot, 
De szirmát ki nem bontja a virágnak, 
S az emberek, mikor a mezõn járnak, 
A virágban hadd gyönyörködjenek.


Legyek a kendõ, mely könnyet töröl,


Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.


A kéz legyek, mely váltig simogat,


Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.


Legyek a fáradt pillákon az álom.


Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, 
Legyek a délibáb a rónaságon


Legyek a vén föld fekete szívébõl 
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,


Legyek a drót, min üzenet megy végig 
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.


Sok lélek alatt legyek a tutaj, 
Egyszerû, durván összerótt ladik, 
Mit tengerbe visznek mély folyók.

 

Legyek a hegedû, mely végtelenbe sír, 
Míg le nem teszi a mûvész a vonót.

 

Reményik Sándor

EMMAUS FELÉ

Árkosy Lajosnénak

A harangok oly kábítóan zúgtak,

A nép oly kábítóan feketéllett.

Baldachin alatt a Szentség haladt…

Jeruzsálem! – gondoltam azalatt –

S gondoltam: inkább Emmausba térek.

Emmausra most száll az alkonyat,

S a távol hegyek olyan csoda-kékek.

 

Indultam a városból kifele.

S hogy egyre tisztább, kékebb lett az ég:

Gondoltam, hogy ez már az Ő ege.

S hogy álmosabb lett a harang szava,

Mintha víz alól borongana fel,

Vagy véghetetlen ködből hangzana:

Gondoltam, hogy ez már az Ő szava.

 

Emmaus felé üdébb lett a táj.

Kis virágokat láttam állani.

Kis ibolyákat, vándor-utam szélén:

Gondoltam: ím, az Ő virágai!

 

Álmában gügyögött egy-egy madár,

Hogy az erdőre értem, hallgatag;

Gondoltam: ím, az Ő madarai,

Hogy szerette az égi madarat!

 

Delej futott a barna fákon által.

Égremeresztett csontos ujjaik

Mintha megteltek volna már virággal. –

Tudtam: e percben Ő beszélt a fákkal.

 

Borongott messziről a mély harang,

S a mély avarban lassan elalélt,

De én úgy álltam ott künn boldogan,

Mint aki látta Őt – és célhoz ért.

Kolozsvár, Hója-erdő, 1921.

Nagyszombat estéjén

Reményik Sándor erdélyi magyar evangélikus költő Kolozsvárt született 1890. augusztus 30-án, és ugyanott halt meg 1941. október 24-én. Túróczy Zoltán püspök temette. Sírfelirata a házsongárdi temetőben ez:

„Egy lángot adok, ápold, add tovább…”

(A vers az „Isten közelében” című kötetből való)

 Képtalálat a következőre: „reményik sándor”               Képtalálat a következőre: „reményik sándor”   Képtalálat a következőre: „reményik sándor”

 Luther igehirdetése az aranyevangéliumról Pünkösdhétfőn:

https://www.garainyh.hu/garainyh/cimlap/arany_ev.html

 

A bejegyzés trackback címe:

https://garainyh.blog.hu/api/trackback/id/tr414880474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.